A tengeralattjárók legnagyobb ellenségei egyértelműen a különböző, speciálisan a víz alatti egységek pusztítására alkalmas fegyverekkel felszerelt repülőgépek és helikopterek, melyek képesek felderíteni, követni és megsemmisíteni a mélyben rejtőző búvárnaszádokat. Ezek ellen eddig csak egyetlen esélyük volt, mégpedig a kitérő manőverekkel tűzdelt, minél gyorsabb menekülés, ami azonban még mindig nem elég hatékony taktika. Erre a problémára kínálhat megoldást a francia DCNS és az MBDA közös projektje, melynek célja egy komplex, két főbb elemből álló légvédelmi rendszer létrehozása, amivel a tengeralattjárók képesek lesznek megvédeni magukat a rájuk vadászó merev- és forgószárnyas repülőeszközöktől – de legalábbis rákényszeríthetik azokat arra, hogy fegyvereiket távolabbról vessék be, így nyerve időt és teret a menekülésre.
Egy grafikus elképzelése a Mistral tengeralattjárókról való alkalmazásának módjáról |Forrás: DCNS ,
A DCNS október 26-án nyilvánosságra hozott sajtóanyagából megtudhattuk, hogy a tengeralattjárók SUBTICS harcászati koordinációs rendszerébe integrálva, két verzióban lesz biztosított a légvédelem. Az egyik variánsnál, mely a MICA közepes hatótávolságú rakétára építkezik, egy személyzet nélküli víz alatt járművet (Unmanned Underwater Vehicle – UUV) indítanak a torpedóvető csőből, majd ebből startol maga a légvédelmi fegyver. A másik verzió a rövid hatótávolságú, infravörös önirányítású Mistral föld-levegő rakétán alapszik. Ennek alkalmazásához a tengeralattjárónak a vízfelszínhez közel, periszkópmélységben kell hajóznia, ugyanis a rakétát egy kisméretű, behúzható toronyból indítják, amit az antennaárbocok mellé építenének be. Ez nyilván lekorlátozza az egy időben indítható rakéták számát, bár egy tengeralattjáró-vadász repülőgép vagy helikopter elűzéséhez vagy megsemmisítéséhez kettőnél több Mistral nem igen kellhet.
A DCNS dokumentuma egyelőre nem szól arról, hogy milyen fázisban tart a projekt, és hogy mikorra tervezik az első prototípusok kipróbálását.
