Hiába a világ jelenlegi legfejlettebb, szolgálatban álló, kis hatótávolságú levegő-levegő rakétája, az AIM-9X Sidewinder fejlesztése sem állhat le. A fegyvert tervező-gyártó Raytheon Missile Systems nemrégiben bejelentette, hogy a Csörgőkígyóval foglalkozó részleg mérnökei hamarosan nekiállnak, hogy elkészítsék a rakéta új verzióját. A tervek szerint némileg növelik a hatótávolságot, biztonságosabbá tennék a tárolást, és modernebbre cserélnek néhány olyan, főleg a vezérlés terén használatos alrendszert, melyek elavulófélben vannak, vagy pár év múlva elavultakká válnak. A hírt az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete is megerősítette, lévén ők a munka fő finanszírozói.
A NAVAIR (a US Navy légi eszközeivel, illetve azok fegyvereivel foglalkozó szervezete) közleménye szerint a projekt több komponensre is kiterjed, amik között ott van ugyan a hatótávolság kiterjesztése és bizonyos fokú modernizáció, de a legfőbb szempont mégis a Sidewinder tárolásának biztonságosabbá tétele. Az amerikai jogrendben a lőszerek, fegyverek és robbanóanyagok esetében, létezik az úgynevezett „Insensitive Munitions” kategória, amit magyarul „érzéketlen lőszerek” néven emlegethetünk. Ezek jellemzője, hogy rendkívül ellenállók a külső behatásokkal szemben (gyors és heves hőmérséklet-változás, erős mechanikai hatások, más fegyverek közeli detonációja, repeszek, tűz, stb.), illetve utóbbi esetekben csak nehezen gyulladnak meg vagy robbannak fel. Ezzel együtt viszont élesített állapotban, rendeltetésszerű használat (tehát az ellenséges célpont megsemmisítésére irányuló kísérlet, az AIM-9X esetében speciel légi harc) esetén megfelelően működnek.
Annak érdekében, hogy az AIM-9X, illetve a legújabb verzió, az AIM-9X Block II esetében a lehető legkisebb esélyt adják a baleseteknek, a US Navy illetékesei megbízták a Raytheont, hogy a munka során törekedjenek arra, hogy a Sidewinder az „IM” kategóriába sorolódjék. Ez teljes mértékben érthető, hiszen a repülőgép-hordozók fedélzetén üzemelő vadászbombázók szinte minden bevetésre magukkal viszik az infravörös önirányítású fegyvert, a fedélzeten és hangárokban való mozgatás közben pedig fokozottan fennáll egy baleset veszélye. Az utóbbi évtizedek során láttunk már példát arra, hogy egy repülőgép-hordozón emberéleteket is követelő baleset történt rakétákkal, konkrétan a Sidewinderrel is, így ezek elkerülése kiemelt fontossággal bír a jövőben, hiszen például az F-35C számára a Block II-es AIM-9X lesz a fő rövid hatótávolságú légiharc-fegyver.
Arról egyébként még nincs információ, hogy a US Navy milyen értékben köt szerződést a Raytheonnal az AIM-9X fejlesztéséről, ugyanis a részletekről még folynak a tárgyalások a két fél között.
Én úgy tudom, hogy a hajókon jó régóta csak olyan fegyver lehet, amely IM kategóriájú. Mivel a 9X már régen ott van a fedélzeten, bizonyosan az. A harci része és a hajtóműve ugyanaz, mint a régebbi 9M-é, és az is IM volt.
A szakértőkhöz lenne egy kérdésem: a szaúdiaknál (ahol meg nem erősített hírek szerint már több ember megfulladt a tömény pénzben) mennyi a pilóták éves repideje? 150-300 óra között van?
sulyid
Több gépük van mint pilótájuk így azon sem lepődnék meg ha akkor és annyit repülnek amikor akarnak…
Sok paki pilótát alkalmaznak zsoldosként. Pontos adatot nem tudok a repórákról, de minden bizonnyal hasonló az átlag, mint Nyugaton.
Köszönöm! A pilóták számában van-e valamilyen növekedés éves szinten? Tehát tudnak-e (már) a szaúdi fiatalokból pilótákat toborozni, vagy esetleg más államok (arab államok + Pakisztán) látják el őket pilótákkal végleg? Illetve ugyanez a pilótás, repidős kérdés érvényes lenne a többi öbölmenti államra ( Bahrein, Katar, Emirátusok, Omán ).