Na meg mondjuk például Small Diamater Bomb II-esekkel, de ne szaladjunk ennyire előre… A különféle aerostatok ilyen-olyan módokon már jó ideje vissza-vissza térő elemek az USA haderejében. Most épp a U.S. Navy kapcsán jöttek elő, mégpedig a nagy tömegben támadó motorcsónakok kapcsán. A Raytheon (elsődlegesen nem erre szánt) megoldásával azt kívánná meglovagolni, hogy a U.S. Navy hadihajóinak védelmi rendszerei inkább a nagyobb célpontok ellen optimalizáltak, mintsem nagy tömegben rohamozó motorcsónakokkal szemben.
Márpedig egy 2002-es, nem túl nagy dobra vert eredményű hadgyakorlat alapján szárazföldről és levegőből érkező, robotrepülőgéppekkel végrehajtott támadásban nagy számú, rakétákkal támadó, vagy robbanóanyaggal megrakott motorcsónakok és kis hajók hathatósan segédkezhetnek a védelmi rendszerek túlterhelésében.
A 2002 nyarán megrendezett Millennium Challenge 2002 nevezetű hadgyakorlatban szimulált harci események zajlottak az Egyesült Államokat képviselő kék csapat, és egy Perzsa-öböl mentii ellenfele, a vörös csapat között. A 250 millió dolláros költségvetésből megrendezett gyakorlat során a Pentagon új elképzeléseit tesztelték, ám a piros csapat az események megkezdődése után röviddel kifilézte ellenfelét. Ezt követően gyorsan újraindították az egészet és szigorú forgatókönyvet rájuk erőltetve letarolták a vörösöket.
A U.S. Navy-t eljátszó csapat ellenfelét bizonyos Paul Van Riper, a U.S. Marine Corps nyugalmazott altábornagya vezette. A kékektől kapott 24 órás ultimátum lejártával, megelőző csapásként teljes rádiócsend bevezetése mellett erős robotrepülőgép szalvóval kínálta meg a menetközben felfedezett helyzetű ellenfelét. Az AEGIS rendszer nyújtotta félelmetes védelmi képesség túlterhelésébe kamikaze gépek és a kékek által túl későn észlelt motorcsónak armada segédkezett. Utóbbiak között voltak, melyek rakétákkal támadtak, míg más csónakok robbanóanyaggal voltak megrakva.
Az „összecsapásban” – és az események leállítása előtt – a kékek 16 hadihajót, köztük 1 repülőgép-hordozót és 5 helikopterhordozó dokkhajót vesztettek, mely valós körülmények között mintegy 20 000 katona elvesztését is jelentette volna.
A 2002-es szimulált összecsapásban a tengerészgyalogos altábornagy nagyjából ekkora méretű köteléket iktatott ki meglepetésszerű, az aszimmetrikus hadviselésre jellemző elemeket is felvonultató taktikájával. A fenti fotó amúgy a RIMPAC 2000 során készült Hawaii partjainak közelében. | Fotó: Gabriel Wilson, U.S. Navy ,
„Nem a méret, vagy az egyéni képességek számítanak, hanem hogy rendelkezel-e kellő mennyiséggel és a rövid idő alatti, számos irányból történő támadás képességével.” – nyilatkozta később Van Riper.
Akit a gyakorlat során később történtek igencsak felpaprikáztak. Lévén a kékek flottájának effektíve megsemmisítése után az egészet gyakorlatot újraindították, a „kiemelt” flottát pedig később győztesnek hozták ki. Az újraindítás után Van Ripert szigorú forgatókönyvre kötelezték: előírták hogyan is harcolhat. Ennek részeként például bekapcsolt radarral kellett hagynia a légvédelmi rendszereit, hogy azt a kékek annak rendje és módja szerint bedarálhassák, de például nem tizedelte meg a kék erőket szállító gépeket sem. Hovatovább elő volt írva milyen eszközöket nem vethet be, milyen taktikákhoz nem folyamodhat. Sőt, Van Riper elmondása szerint a vörös csapat pontos helyzetét is fel kellett fedni. Ennek eredménye az lett, hogy a kékek a papírforma szerint elvárt eredményt hozták – az amerikai adófizetők meg lehúztak 250 milliót a klotyón, hiszen ahogy Van Riper rá is mutatott az eredmény fals megerősítést adott arról, hogy a kijelölt taktikai irányelvek működnek.
A harci tapasztalatait Vietnamban szerzett Paul K. Van Riper altábornagy 1997-ben a Marine Corps Combat Development Command éléről szerelt le. Az MCCDC feladatai között többek között doktrinák kidolgozása szerepel. ,
A fentebb említett hadgyakorlaton tapasztaltak azonban úgy tűnik mégsem múltak el teljesen hatás nélkül, hiszen a Navy már komolyabban veszi a kérdést – és ezt próbálja meglovagolni a bevezetőben említett Raytheon a JLENS (Joint Land Attack Cruise Missile Defense Elevated Netted Sensor) nevezetű megoldásával.
Ahogy a neve is utal rá a JLENS elsődleges feladata a robotrepülőgépek észlelése, ám ezen felül többek között alkalmas arra is, hogy nagyobb távolságból észleljen közeledő, kis méretű hajókat, motorcsónakokat. Maga a rendszer amúgy két aerostatból áll – az egyik az észlelésért, azonosításért, míg a másik a tűzvezetésért felelős. A rendszer Link 16 adatátviteli rendszeren keresztül képes kommunikálni a célpontok tényleges megsemmisítést végzőkkel.
Forrás: Raytheon ,
A Raytheon álláspontja szerint a szintén az ő nevükkel fémjelzett Small Diamater Bomb II kiválóan alkalmas lehet motorcsónakok és kis hajók elleni csapásmérésre, hiszen az SDB II a Boeing-féle SDB I-el ellentétben mozgó célpontok kiiktatására lett kifejlesztve.
A teljes képhez hozzá tartozik, hogy ezidáig 2 JLENS rendszer készült el, a továbbiak egyelőre anyagi kérdéskörűek.
http://youtu.be/ni3MKJNSLOk
