Igaz csak 10 percre és csak akkor ha elég jó idő lesz – és úgy néz ki az lesz. Igen, természetesen az idén 215 éves USS Constitution fregattról van szó, mely jelenleg a világ legöregebb hadrendben álló hadihajója, ami úszik is. Utóbbi kitétel azért lényeges, mert az HMS Victory ugyan 32 évvel idősebb nála, ám 1922 óta már nincs vízben.
A USS Constitution viszont vasárnap önerejéből fog hajókázni egy rövidet, ha az időjárás is úgy akarja – ilyenre 1881 óta, azaz az aktív szolgálattól történő visszavonulása óta eddig csak egy alkalommal került sor: 1997-ben, a 200 éves évfordulóján.
A mostani „kihajózás” dátumának kiválasztása persze nem véletlen: 2012. augusztus 19-én lesz 200 éve, hogy az 1812-es brit-amerikai háborúban a Constitution „kifilézte” az HMS Guerriere fregattot. Stratégiai értelemben nem volt jelentősége a diadalnak, ám a háború első heteinek morálromboló eseményeit jelentősen tudta ellensúlyozni. Főleg annak fényében, hogy a britek által 1806-ban a franciáktól zsákmányolt fregatt volt az egyik legaktívabb a Royal Navy hadihajói közül, mely az amerikai kereskedőhajókat zaklatta az előző években.
Az 1812-es háború kitörésekor a fiatal U.S. Navy nem igazán volt még párban a Royal Navy által az amerikai vizeken állomásoztatott erővel. Az amerikai hadüzenet után 1 héttel a USS Constitution kapitánya, Isaac Hull arra kapott utasítást, hogy csatlakozzék John Rodgers kötelékparancsnokhoz, aki New York kikötőjében 3 korvettel és 2 db 3 árbocos szluppal rendelkezik. A Paul Hamilton haditengerészeti miniszter által kiadott ukázról ugyanakkor Rogers nem értesült, lévén a háború kitörésekor egyből kihajózott. Részben azért, mert attól tartott, hogy egy erősebb brit kötelék beszoríthatja a kikötőbe, másrészt úgy vélte, hogy az első napokban még elkaphatnak pár magányosan kóricáló brit hadihajót. Ez végül is nem sikerült, mert az egyetlen brit hajó amire ráleltek – a HMS Belvidera fregatt – sikeresen eliszkolt, Halifaxba befutva riadóztatva a helyi brit erőket. Ezt követően a Royal Navy helyi erőiért felelős parancsnok kiküldte Rodgers után Philip Bowes Vere Broke kapitányt – a 64 ágyús HMS Africa sorhajóval, az HMS Shannon, HMS Aeolus, HMS Belvidera és az HMS Guerriere fregattokból álló kötelék élén. Ez abból a szempontból volt végül előnyös, hogy az angol erőkoncentráció miatt számos amerikai kereskedőhajónak sikerült elfogás nélkül hazai kikötőkbe bejutnia.
No, de térjünk át az ekkor már egy bizonyos konvoj levadászására indult Rodgers után a USS Constitutionre! A szóban forgó fregatt a hadüzenetkor épp Annapolis kikötőjében tartózkodott a legénység feltöltésének céljával, és csak 3 héttel később tudott útnak indulni – az utasítások szerint New York felé.
1812 július 17-ének késő délutánján Isaac Hull kapitány 4 mögöttük megjelenő hajót, illetve egy szemből közeledőt vett észre. Úgy vélte a hajók elképzelhető, hogy Rodgers köteléke, de azért erre nem vett volna mérget, így fényjelzéseket adott – amikre nem érkezett válasz. Így másnap reggelig a távolság tartására adott utasítást. Hasonlóképpen járt el a szemből közeledő angol hadihajó is, melynek kapitánya, James Richard Dacres ugyan felismerte kivel is van dolga, ám abban nem lehetett biztos, hogy a Constitution mögött hajózó 4 hadihajó vajon azon kötelék-e, amelytől korábban leszakadtak, vagy amerikai hajók. Mivel az ő fényjelzésére sem válaszoltak a 4 hajóról, ezért másnapig legalább annyira tartotta a távolságot, mint a Constitution. Ezzel az amerikai fregatt bekerítésének lehetősége persze elúszott.
Másnap persze a Constitution fedélzetén is egyértelművé vált, hogy még véletlenül sem Rodgers kapitány kötelékét előzték be, hanem ellenség van a sarkukban. Sejthető, hogy milyen nyugtató hatással volt rájuk az alig, vagy éppen semennyire sem fújdogáló szél. Egy több mint 50 órás hajsza következett, melyben az amerikaiknak a hajó könnyítése érdekében jelentős mennyiségű ivóvizet is a tengerbe öntöttek. De még ez is kevésnek bizonyult, a Royal Navy tartotta a tempót. Önmagában még az sem volt elegendő, hogy az evezőscsónakokkal vontatták a fregattot – lévén a britek is így tettek az egyik fregattjukkal. Egészen július 19-ig, mikor is az amerikai fregattnak végül sikerült meglépnie.
Broke kapitány ezt követően inkább egy értékes, a Nyugat Indiák felől Anglia irányába tartó konvoj után eredt, mert úgy vélte az amerikai Rodgers is ezt a konvojt próbálja megtalálni és megtépázni – ami helyes feltételezés volt amúgy. 3 héttel a Constitution-tól való lemaradás után a konvoj biztonságosan angol vizekre ért, Broke pedig úgy döntött visszatér New York kikötőjébe. A kötelékében hajózó, de javításokat igénylő Guerriere fregatt ellenben Halifax kikötője felé vette az irányt. Mondhatni pechére.
Mert hogy összetalálkozott a Constitutionnal, mely a bostoni készletfeltöltés, illetve Halifax és a Szent Lőrinc folyó torkolatának közelében hajózó angol kereskedőhajók zaklatására történő kihajózása után délre, Bermuda felé vette az irányt. E közben, augusztus 19-ének kora délutánján futott össze Új-Skócia magasságában a Halifax felé tartó Guerriere fregattal.
A két fregatt közül az amerikai volt az erősebb – egy kicsit több és nagyobb kaliberű ágyú, de a Royal Navy akkori irányelve az volt, hogy bármely brit fregatt képes sikeresen szembeszállni nagyobb fregattokkal is. Ám a Guerriere francia volt és elvileg rothadt már rendesen. Bár ez csak egy adalék. Az összecsapásban a Constitution több lépcsőben rommá lőtte ellenfelét.
A csata tényleges károkat okozó szakaszának kezdetén az amerikai fregatt a távolból leadott és pontatlan angol lövések után nagy sebességgel ellenfele jobb oldala mellé manőverezett. A „pisztolylövési távon” belül zajlott, mintegy 15 perces tűzváltásban az amerikai fregatt vastag falai jól ellenálltak a britek ágyúgolyóinak. Olyannyira, hogy az egyik angol ágyúgolyó az amerikai legénység egyes tagjainak szeme láttára pattant le a hajó oldaláról – az amerikaik ezt követő, „vasból van a fala” felkiáltásból ered a Constitution beceneve: „Old Ironside”. (~ Öreg Vasfalú)
Mindez nem volt elmondható a Guerriere esetében, mely sokkal rosszabbul állta a nagyobb kaliberű amerikai ágyúk tüzét. Elsőként a mizzen árboc (a tathoz legközelebbi) tört derékba az amerikai sortűzben – a jobb oldalra a vízbe dőlt árboc pedig nem volt kifejezetten jó hatással az angol hajó kormányozhatóságára. A pórul járt brit fregattra újra és újra lecsapott az amerikai, mely során az egyik manővert túl közelire vették és a Constitution mizzen árbocának kötélzete beleakadt az angol hadihajó orrárbocába. Az egy idei együtt forgó hajókról viszont nem lehetett átjutni a másikra, mert ehhez az orrárboc keskenynek bizonyult. A két fregatt végül szétvált, ám ezt követően az angolok első két árboca elvált a fedélzettől. A harc során amúgy lőtt sebet kapott angol kapitány megpróbálta az orrvitorlákat csatasorba állítani, ám az orrárbocnak ez már sok volt – az is eltört…
A Constitution eközben távolabb tudott hajózni, rendbe rakni a kötélzetét az újabb lecsapás előtt. Ez alatt az angol fregatton Dacres kapitány arra adott utasítást, hogy sortüzet adjanak le. De nem az amerikai fregatt felé néző oldalon. Az amerikai Isaac Hull kapitány ezt a megadás jelzésének minősítette és egy hadnaggyal csónakot indított az angol fregattra.
Amikor az angol hajó fedélzetére lépő amerikai hadnagy megkérdezte, hogy készek-e a magadásra, akkor az angol kapitány állítólag ezt felelte: „Nos uram, nem is tudom. A mizzen árbocunknak annyi, az első és fő árbocunknak szintén – összességében úgy vélem elmondható, hogy lehúztuk a zászlót.”
Az amerikaik a csata után megpróbálták trófeaként Bostonba vontatni az angol hajót, ám másnapra egyértelművé vélt, hogy erre nem lesz lehetőség, így a Royal Navy ezen, eredetileg francia építésű hajót elnyelte az Atlanti-óceán.
A Boston, azon belül is Charlestown kikötőjében „éldegélő” Constitution persze nem csak ezen csatárára emlékezhet vissza, hiszen akkori legénysége befűtött még 3 másik angol hajónak is a háború alatt, de ezen kis szösszenetben most csak ez került terítékre… :)
A vasárnapi útra némiképp, főleg esztétikai vonatkozásokban, de árboc vonatkozásban is kipofozott USS Constitution fedélzetén a 65 fős legénység mellett 150 meghívott lesz jelen. (A soron következő, vízvonal alatti részeket is érintő restaurációs munkák elvileg 2015-ben kezdődnek meg.)
Az öböl mélyebb területére vontatóhajók viszik majd, – akik biztos, ami biztos alapon készenlétben is maradnak majd – ahonnét egy 10 percre kihajóznak majd a nyílt vízre is.
Jó cikk. Így szombat délután igazi csemege!
Köszönjük! :)
Basszus, mekkora élmény lenne ott lenni:D Biztos pelenkacsere lenne a vége :)
Jó olvasmány, tetszett. Köszi!
Lehet en vagyok csak tudatlan de a negyedik kepen, festmenyen a Brit hajon nem a szokasos feher alapu hadilobogo van sot meg csak nem is a szarazfoldi hadilobogo hanem valami ami talan az Ausztral zaszlora hasonlit , de ekkor meg hol volt Ausztralia !!!???
Esetleg valakinek valami otlete ?
Amugy ottlenni egy hajon ami csataban van es eppen „kap is” hat csak akkor elmeny ha a csata alatt le vagy foglalva es utanna tul is eled.
Mar egy szimpla karmento gyakorlat is igen elethu tud lenni.
Bent vagy egy felepitett hajoszekcioban mely vizszintesen es fuggolegesen is tobb hajokabinbol helysegbol all. Termeszetesen mivel mar talalatot kaptal a „hajo” meg is van dolve es csuszik mint alat, mikozben alattad tuz tombol elotted is meg folotted is. Nem hagyhatod nyitva az ajtokat mert taplalod a tuzet vele igy ha uj csaphoz erkezel akkor at kell szerelni villamgyorsan es ajtot becsukni magad mogott. Ott vagy bent a sotetben vagy eppen a tombolo langok kozott es legszivesebben kiszaladnal mert ott motoszkal benned hogy ugy sem szamit mert ez csak gyakorlat, es kivul beke van. Termeszetesen erot veszel magadon es maradsz es kuzdesz a tuzzel, meg onmagaddal, kozben a vizhangos belterben minden zaj nyikorgas robbanas felerosodik es az eletosztoneid soha nem latott modon orditanak hogy menekulj.
Es akkor ez meg csak gyakorlat !
A haboru azoknak szep akik meg sosem kostoltak, eltek at.
Kuruc71: Itt találtam olyan zászlót! Erre gondolsz?
http://www.crwflags.com/fotw/flags/gb-ensig.html
Nagy ügy. A Lajta Monitor lenyomná mint a legyet :)
Amíg az első óceáni vihar el nem süllyeszti. :)
„Esetleg valakinek valami otlete ?”
A kínaiakra nem gyanakszol? :-)
Kuruc71
Tudnék durvábbat mesélni…
Kuruc71, az eset 1864 előtt történt. Ezért a zászló csak annyit jelent, hogy a hajóköteléknek amibe a hajó is tartozik a Royal Navy Blue squadron (Admiral of the Blue a parancsnok, ill. ennek valamely fokozata)
Félreérthető voltam. A kötelék parancsnokára gondoltam, nem a hajóéra. Fregattra kicsit erős lenne egy admirális abban az időben.
molni, nem kell vihar ahhoz, elég néhány kétméteres hullám
Kuruc, azért szerintem a tengeralattjáró rosszabb lehet
Nagy off: B-70-est remélem szeretitek :)
johnibyg
Nincs nagy kulonbseg felszini meg tengo kozott ha mar belul vagy. Viszont nagy kulonbsegek adodnak ha a kivulre nyilo ajtokat hasznalod.
Vilmoci
Popon leszel billentve. :-)))
ui : Amugy gondoltam ra !
dudi
„Tudnék durvábbat mesélni…”
Nana hogy vannak durvabbak mert elvegre amit leirtam az csak gyakorlat. Vannak a kikepzoink kozott Falklandi veteranok ( meg egyebb veteranok ) koztuk olyanok akiknek pl a kepebe robbant a radarkepernyo mielott a hajoja atment volna tengeralattjaroba, vagy eppen olyan aki a batyjat hagyta ott a gephazba „ship leaving station” alatt ( a hajot elhagyni ).
Szoval csak arra akartam utalni hogy izzadva a tuzallo ruhaban hallva minden lelegzesed a legzomaszk alatt mikozben kint vagy 100 Db vel uvolt a tuz es percek alatt izzadsz litereket a hosegtol no szoval elegge megrazza az atlag eletosztont.
A várakozásoknak megfelelő idő volt egy kis lightos hajókázáshoz:
http://www.navy.mil/view_image.asp?id=131682