Először 2009-ben, az orosz Orosz Stratégiai Rakétaerők megalakulásának 50. évfordulója kapcsán kezdték lobogtatni, hogy Oroszország kiöregedőfélben lévő folyékony-hajtóanyagú interkontinentális ballisztikus rakétái utódjának – SS-19 és SS-18 – egy bármilyen védelmi rendszert áttörni képes folyékony hajtóanyagú, siló telepítésű nehéz ICBM-et fejlesztenének ki. Mivel általában szeretnek bátrakat mondani, így a céldátum 2016-ban került megjelölésre.
Az állítólagosan az ICBM szektorba visszavágyakozó, az SS-19 Stiletto-t anno kifejlesztő NPO Masinosztrojenyije által lelkesen tologatott szekerű program legközelebb az Új START egyezmény kapcsán, 2010 végén került elő, mint az amerikai ratifikáció elmaradása esetén esetlegesen bevetendő válaszlépés.
A korábban elszórt infó morzsák alapján a nem egyöntetűen támogatott programban egy 100 tonnás ICBM körvonalazódik, amit a tavalyi szóbeszéd alapján nem az érte lobbizó NPO Masinosztrojenyije kapna, hanem a szovjet érában az SLBM vonalra specializálódott Makajev Tervezőiroda
Mivel az európai telepítésű rakétavédelmi rendszer továbbra is folyamatos tüske Oroszország és az Egyesült Államok viszonyában, orosz részről a méretei miatt nagy mennyiségű visszatérő egység és csali hordozására képes behemót ICBM továbbra sem lett egyértelműen elvetve, sőt a tavalyi év vége felé elviekben zöld lámpát kapott. A napokban még némi információs is érkezett vele kapcsolatban – ezúttal a NPO Masinosztrojenyije részéről.
A vállalat igazgatóhelyettese úgy nyilatkozott, hogy az új ICBM várhatóan csak 2022 után jelenhetne meg, lévén a statisztikák azt mutatják, hogy nagyjából 10 évbe fog kerülni a kifejlesztése, bár mint hozzátette nehéz előre megjósolni az ehhez szükséges időt, mert ha egy ország 30 éve nem fejlesztett ilyen technikát, akkor elkerülhetetlenül jelentkezni fognak nehézségek.
