Mint éhes keselyűk a préda fölött, úgy köröztek a nyugati gyártók gépei a Chilében megrendezett FIDAE légi kiállításon és vásáron, igyekezvén megragadni minden lehetőséget a típusok népszerűsítésére.

A dél-amerikai ország még a ’70-es években állított szolgálatba 15 darab F-5E és 3 darab F-5F típusú vadászbombázót, melyeket 1993-ban modernizáltak és Tiger III Plus néven, izraeli EL/M-2032 radarral az orrukban állnak hadrendben. 1995-ben további 10+2 gépet vettek Hondurastól. A kiöregedő gépek leváltását 2009-re tervezték, azonban a váltótípus kiválasztása elhúzódott. Az új gyártású gépek érkezéséig ideiglenesen használt F-16AM/BM Fighting Falcon vadászbombázókat vásároltak Hollandiából, eleinte 18 darab hadrendbe állítását tervezték, ebből később 36 darab lett, megtűzdelve ráadásul 10 darab új gyártású F-16C/D Block 52-essel, amit az Amerikai Egyesült Államoktól vásároltak.

A fennmaradó 10 darab modernizált F-5-ös azonban pár év múlva szintén érett lesz a leváltásra, így mind Amerikából, mind Európából mozgolódtak a gyártók a chilei rendezvényen, reklámozva saját típusukat.

A Boeing kiállította az F/A-18E/F Super Hornet újgenerációs pilótafülkéjének makettjét, melyben már az F-35-ösnél is alkalmazott, egy darab nagyméretű érintőképernyős kijelző foglalja el a műszerfal nagy részét.

A Saab is aktívan jelen volt a kiállításon, hangoztatván, hogy több, korábban F-5-öst alkalmazó ország (például Thaiföld és Svájc) is a Gripen mellett döntött, a chilei kormánynak is át kéne gondolnia ezt a lehetőséget.

Vadiúj Block 52-es az átadását követően ,

A Lockheed Martin illetékesei szinte fapofával nyilatkoztak arra a kérdésre, hogy szerintük mi lesz az F-5-ös váltótípusa. Elmondásuk alapján az F-16-os kielégíti az ország jelenlegi és jövőbeli igényeit, hosszú távon számolni kell a típussal, sőt további példányok vásárlása is elképzelhető.

Be kell ismerni, utóbbi lenne a leglogikusabb lépés a költséghatékonyságot figyelembe véve, akár új, akár használt példányokat vásárolnak. Utóbbiból bőven van még, hiszen Hollandia folyamatosan csökkenti flottáját és a többi NATO-tagállam is lassan selejtezi a típust. Amennyiben új gyártású példányok mellett döntenek, akkor megint évekkel tolódhat ki a típus gyártósora, mely így is rekordhosszúságú a vadászbombázók történetében.