A technikai eszközök korlátlan energiával való meghajtása régóta foglalkoztatja az embereket és ez vezetett többek között a nukleáris meghajtású tengeri egységekhez is, de a drónoknál is van jövője a dolognak.
Mert ugye milyen jó lenne, ha az adott repülő egység hetekig, hónapokig vagy talán évekig tudna feltöltés nélkül üzemelni és a rendszeres karbantartásoktól eltekintve pályafutását a levegőben tölthetné. A hidegháborúban még az interkontinentális ballisztikus rakéták térnyerése előtt ugyanez felvetődött a nukleáris bombázók esetében is és a két szuperhatalom fejlesztéseket is folytatott ez ügyben a Convair X-6 és a Tupoljev Tu-119 kísérleti repülőgépek formájában. Habár mindkét gép elődje (Convair NB-36 és Tu-95LAL) több repülést is végrehajtott atomreaktorral felszerelve a programokat törölték (a meghajtást egyik gép esetében sem a reaktor biztosította).
Képaláírás: A sérült Convair B-36 bombázóból épített NB-36 fedélzetén az első repülő atomreaktorral | Forrás: Wikipédia ,
Azonban időről időre előkerül a téma és egy nemrég napvilágot látott jelentés szerint a Northrop Grumman 1986-ban ismét nekiesett a problémának, de ezúttal nem nukleáris meghajtású bombázókat akartak kifejleszteni, hanem nukleáris meghajtású pilóta nélküli repülőgépeket. Az eddigi koncepciókban alapvetően az volt a legnagyobb nehézség, hogy a személyzetet védeni kellett a sugárzástól, ami tömegnövekedéshez vezetett, így a repülés több energiát igényelt, amihez nagyobb energiaforrások kellettek, ami megint növelte a tömeget és így tovább. Illetve ha egy repülőgép technikailag képes lenne több hétig is a levegőben tartózkodni, akkor ebben az egyetlen korlátozó tényező az ember marad, akinek nem biztos, hogy kellemes két hétig 10 000 méteres magasságban „vakációzni” összezárva a többiekkel. Ezért nagy lehetőség a „végtelen” hajtóanyaggal üzemelő drónok kifejlesztése, mert a pilóták a földön vannak egy biztonságos bázis géptermében és akár műszakban is válthatják egymást az UAV-ok automata funkcióinak köszönhetően. Végtelenített égi járőröket lehetne a „forró helyek” egén alkalmazni, de emellett meglenne az az előnye is, hogy más, főként logisztikai egységek felszabadulnának, mivel például egy másik hadszíntérre történő település közben nem kéne légi utántöltő gépeket látogatnia a pilóta nélküli repülőnek. A rendszer további nagy előnyének talán még azt lehetne megemlíteni, hogy a fedélzeti rendszereket több energiával lehetne ellátni, ezáltal kevesebb kompromisszumos megoldás születhetne az ilyen eszközök hatékonyságának rovására azok energiaéhsége miatt.
Egy nukleáris UAV szinte a végtelen lehetőségek tárháza lehetne | Forrás: nnm.ru ,
Az elképzelés (mármint a nukleáris UAV) nem is teljesen alaptalan, mivel kijelenthetjük, hogy a pilótanélküli eszközökkel folytatott információgyűjtés és hadviselés az Obama adminisztráció égisze alatt éppen virágkorát éli és nagy valószínűséggel a többi nemzet is ezen eszközök egyre nagyobb számban történő alkalmazásának az irányába fog elmozdulni, hiszen a „hagyományos” repülőgépek helyett egy olcsóbb és a személyzetre nézve biztonságosabb alternatívát kínálnak. Persze ezt a Northrop Grumman és a Sandia National Laboratories nem tudhatták, amikor társultak az általuk csak ultra perzisztens meghajtó- és áramellátó rendszerrel felszerelt UAV-nek nevezett masina kifejlesztéséhez. A napvilágot látott jelentés szerint az alapokat már kidolgozták a tényleges fejlesztés megkezdéséhez, de a projekt eddigi szép karrierje itt derékba is tört, mivel politikai nyomásra az eddig elért eredményeket nem alkalmazhatják. Egyébként számos okot sorolnak a politikai döntés mögé, például hogy az adófizetőknek ebből a kutatásból semmi haszna nincs vagy a nukleáris energiát manapság körbelengő „hisztériát”, de ide tartozik a pilótanélküli eszközök némileg kétes repülésbiztonsági statisztikája is. Ugye a hagyományos repülőgépekhez képest viszonylag gyakrabban zuhannak le az UAV-k időjárási okok, kommunikációs zavar, vagy szoftverhiba miatt, de van amikor még az okát sem lehet tudni a drón és az anyaföld nem túl barátságos találkozásának. Éppen ezért nem lenne épp szerencsés, ha az égből atomreaktorral felszerelt robotrepülőgépek kezdenek el potyogni mini Csernobilokat hagyva maguk után. Ámde ez a meccs még korán sincs lejátszva, ugyanis az ipar nem tett le a „kifogyhatatlan” energiájú UAV-ről és a pilóta nélküli gépek repülésbiztonságának javulásával, valamint természetesen a nukleáris meghajtás biztonságosabbá tételével könnyen elképzelhető, hogy végül valamilyen más formában megvalósul az eredeti elképzelés.
Szerző: GrGLy
—–
Jelen írás a HTKA Lapcsoport által szervezett Hír- és Cikkíró versenyre érkezett és megfelelőnek ítéltetett a publikációra. Amennyiben Te is szeretnél indulni a nyereményekért vagy csak szeretnéd megmutatni a világnak eddig rejtegetett írói vénád, akkor ne habozz, jelentkezz gyorsan! Részleteket ide kattintva olvashatsz!
