2012. február 25-én 10 éves lett Budapest egy jellegzetes intézménye a Terror Háza Múzeum. A múzeum azért jött létre 2002-ben, hogy örökre emlékeztessen az emberiség által azelőtt nem tapasztalt mértékű, intézményesített gonoszságra. Az Andrássy út 60. szám alatt álló épület mellett a szombati napon emlékeztek meg 4-500 ember részvételével, a sajtó jeles képviseletével, a kommunizmus áldozatainak emléknapján.
Az emberek többsége természetesen az időseb korosztályból érkezett, de a „fiatalság” is képviselte magát. Beszédet mondott Schmidt Mária a múzeum főigazgatója valamint Balázs-Piri László a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány elnöke és Tallai Gábor a múzeum programigazgatója.
Fellépet még Váczi Eszter és zenekara, akik a nap fényében adtak elő két kellemes dalt, az egyik a Tegnap címet viselte. A fellépők közötti időben Mécs Károly színművész konferált föl, illetve idézett a múzeum könyvébe írt, a látogatók által bejegyzett gondolatokból. Amikor egy olasz turista által lejegyzett gondolatot olvasott fel, miszerint: „Csak az a kommunista, aki nem élt kommunizmusban.”, hatalmas taps tört ki a közönségből.
A jelenlegi kormány részéről Schmitt Pál köztársasági elnök és Hende Csaba honvédelmi miniszter volt jelen, de csak utóbbi mondott beszédet. A miniszter úr zárta a rendezvényt. Beszédében a 10 évvel ezelőtti megnyitón való magas létszámú részvételt dicsérte. „A félelmet, a gyűlöletet most rács mögé zárjuk, mert úgy akarjuk, hogy a jövőben ne legyen hely számára az életünkben. De nem felejtjük!” – idézett Orbán Viktor akkori beszédéből is, és utalt a jelen politikájára a miniszter. Főleg a kormány által idén szervezett békementre, illetve az országgal szembeni külső politikai nyomásra sugallt, bár utóbbit nem nevezte nevén, hanem ahogy ő fogalmazott, „a múlt szellemei tovább élnek, de az emberek, ahogy a békemenet is jellemezte, ahogy akkor, most sem engednek”. A végén a miniszter úr az „Emlékezz! Emlékezz! Isten álld a magyart!” szavakkal búcsúzott.
A beszédek 17 óra fele értek véget, ekkor Schmitt Pál és felesége, valamint Erdő Péter bíboros egy gyertyát helyezett el a múzeum emlékfala mellett. Az emberek békésen emlékeztek meg, sokan gyújtottak gyertyát-mécsest, melyet az épület tövében lehetett elhelyezni. Az esemény zárásaként, Mécs Károly végső beszéde után, a jelenlévők elénekelték a Himnuszt.
Szöveg és fotó: Benedek Levente – lhsn.hu
További képek:
