A mindenki által ismert, ellenségei által pedig legfőképpen rettegett Fairchild-Republic A-10 Thunderbolt II csatarepülőgépet tervezői a lehető legkeményebb körülményekhez szabták. Ez abból a nyilvánvaló okból kifolyólag történt, hogy az Amerikai Légierő kívánalmai szerint bevetéseit közvetlenül a csatamező fölött kell majd repülnie, ahol állandó veszélynek van kitéve az ellenséges légvédelem jóvoltából. Mint később kiderült, a mérnököknek sikerült teljesíteniük a kívánalmakat, hiszen számtalan pilóta köszönheti az életét a „Varacskos disznó” masszív szerkezetének és megbízhatóságának. De ki gondolta volna, hogy ezt a képességét egyszer majd a természet erői ellen is bevetheti a Warthog?
Történt ugyanis, hogy az amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány (National Science Foundation – NSF) a közelmúltban ítélt meg egy 10,9 millió dolláros pályázatot a Haditengerészeti Posztgraduális Iskola számára, melynek feladata egy szolgálatból kivont A-10 Thunderbolt II átalakítása lesz viharkutató feladatra. A nyugdíjas csatarepülőgép feladata egészen pontosan az lesz, hogy – kihasználva extrém strapabíró képességét – berepüljön a viharok közepébe, és ott adatokat gyűjtsön róluk tudományos elemzés céljából. Ehhez először is megszabadítják fegyverzetétől és minden olyan rendszerétől, ami katonai célú felhasználásra került bele, majd telepakolják az új feladathoz szükséges eszközökkel.
”A hagyományos meteorológiai repülőgépek elkerülik a súlyos viharokat, hurrikánokat, és csak azok pereméről, biztonságos távolságból követik őket és gyűjtik az adatokat. Ezáltal azonban eredményességük is korlátozott marad. Az A-10 alkalmazásával azonban az eddigi korlátozások megszűnnek, az új repülőgéppel a legvadabb viharokba is berepülhetünk.” – mondta Joshua Wurman veterán „viharvadász” pilóta és meteorológus.
[singlepic id=1812 w=584 h=367 float=none]
A Thunderbolt II-t új munkaköre olyan természeti jelenségek belsejébe viszi majd el, mint a szupercellás viharok, amik a tornádók és mezoskálájú konvektív rendszerek születéséért felelősek, vagy mint az óriás vihartömörülések, amik villámok és pusztító jégesők szülőhelyei. Ezeket a földi radarok eddig is egészen pontosan tudták követni, azonban valódi tulajdonságaikról most minden eddiginél újabb adatokat kaphatnak a tudósok. Elődjéhez, a 2005-ben kivont T-28-hoz képest az A-10 ötször több műszert hordozhat, valamint biztonsággal megközelítheti a 12 000 méter magasan kialakuló viharokat és az óceán feletti hurrikánokat is. Ezek fizikájának megértéséhez ugyanis egészen a belsejükbe kell eljutni.
Azonban még az A-10 sem teljesen sérthetetlen, így néhány korlátozás vonatkozik rá. Nem repülhet be közvetlenül egy tornádó belsejébe, ahol extrém g-erőnek lenne kitéve, valamint kerülnie kell a nagy szemű jégesőket is, amik közvetlen veszélynek tennék ki a pilótát és a hajtóműveket. A projekt vezetői szerint a földről műholdas eszközökkel folyamatosan követik majd a gépet, és bármikor megszakíthatják a küldetését, de ezt a pilóta is bármikor megteheti. Ha a hajózó úgy látja, hogy veszélyes lenne tovább repülnie, visszafordulhat.
Az NSF tervei szerint új A-10-esük, mely már megérkezett új állomáshelyére, várhatóan 2013-ra állhat készen a bevetésekre. Addig a földi karbantartók tüzetesen átvizsgálják, megszabadítják fölösleges terheitől, megpakolják tudományos műszerekkel, és ha kell, megerősítik szerkezetének elfáradt darabjait. Az üzemeltetéshez szükséges pótalkatrészeket és szakembereket a USAF szolgáltatja. Közben a kutatók előirányozzák a majdani feladatokat, melyek végső célja az, hogy előre tudják jelezni a viharok keletkezését. Azonban, amint azt Wurman tréfásan megjegyezte: „Ha a tudósok kapnak egy új repülőgépet, akkor a legőrültebb dolgok megmérésére akarják majd használni, ami most fokozottan igaz.”
