Az egyelőre rendkívül sikeresnek tűnő, bár még csak a tervezésének korai szakaszában járó KC-390 tanker-teherszállító mellé az brazil Embraer november elején bemutatta első, saját gyártású UAV-ének látványtervét. A cég szerint a Harpia névre hallgató típust elsősorban a brazil és dél-amerikai védelmi piacra szánják, bár nem zárkóznak el attól, hogy a jövőben esetleg szélesebb körben exportálják, amennyiben erre igény mutatkozna. Az új brazil UAV tervezésében egyébként fontos részt vállal az izraeli Elbit Systems leányvállalata, az AEL.

A november elején nyilvánosságra hozott grafikák alapján, és a fenti tények figyelembevételével feltűnő, hogy a Harpia külsőre jelentős hasonlóságot mutat az Elbit Hermes 450 UAV-jával. Az osztott farkú, fordított V alakú függőleges vezérsíkkal és egészen vékony szárnyakkal készülő pilóta nélküli repülőgépet tolólégcsavar repíti előre. Delfinorrába többféle felderítő és kommunikációs berendezést építenek majd, és valószínű, hogy később precíziós fegyverzet hordozására és célba juttatására is alkalmassá teszik.

Azonban egyelőre semmi konkrétat nem tudunk a típusról, ugyanis az Embraer a grafikák mellé nem mellékelt technikai vagy teljesítménybeli adatokat. Továbbá azt sem lehet tudni, hogy mikorra tervezik az első prototípus elkészítését vagy az első repülést. Annyi viszont bizonyos, hogy a brazilok szeretnék felülmúlni a Hermes 450-et, ami egyébként idén debütált a Brazil Légierő kötelékében. Ez egy MALE (közepes magasságú, hosszú repülési idejű) UAV-t sejtet, tehát a Harpia a General Atomics Predator és az IAI Heron kategóriáját gyarapítja majd.

Frederico Curado vezérigazgató szerint az Embraer a közeljövőben nem tervezi, hogy külföldön is értékesíti a típust, a cél egyelőre a brazil piac igényeinek kielégítése. Ezalatt természetesen elsősorban az ország fegyveres erőire gondolnak: bíznak a légierő, a hadsereg, a haditengerészet, a rendőri és a terror-elhárítási szervek megrendeléseiben. Ebben van is realitás, ugyanis egy ilyen típussal lényegesen olcsóbban lehetne ellenőrizni az Amazonas vidékének végeláthatatlan esőerdőit, a hosszú tengerpartokat, de akár folyamatos jelenlétet biztosíthatnak a favellák, vagyis a városszéli kiterjedt nyomornegyedek felett is.