„A vasnak a levegőben a helye!” – Hivatalosan átvettük a Mi-8-asokat

Tegnap röviddel dél után Hende Csaba honvédelmi miniszter hivatalos ünnepség keretében átvette Marcus Rantala finn védelmi államtitkártól a Finnországtól ajándékba kapott Mil Mi-8 típusú szállítóhelikoptereket. Az eseményen és az azt követő sajtótájékoztatón a HTKA is képviseltette magát.

A védelmi miniszter és a vendégek nem sokkal 12 óra előtt érkeztek meg a szolnoki bázisra, majd a hivatalos fogadtatást követően buszokkal a hangárba szállították őket, ahogy a sajtó képviselőit is. Az ünnepség helyszínén már teljes pompájában várta a meghívottakat a két (még mindig finn felségjelet és /HS-11 és HS-13/ lajstromot viselő) Mi-8-as. A himnuszok meghallgatása után Marcus Rantala és Hende Csaba beszéde következett. Ezután megtörtént a gépek dokumentációinak hivatalos átadása, majd a Szózat és a Magyar Légierő indulójának meghallgatását követően az interjúk következtek. (Itt meg kell említeni, hogy a katonazenekar olyan hatásosan játszotta az Egressy Béni által komponált dallamot, hogy jómagam is elérzékenyültem, de a finn védelmi államtitkár úr is ‘Na, ez igen!’ arcot vágott.)

Hende Csaba nyitó nyilatkozata:
„A helikoptereket finn barátainktól kaptuk ajándékba, akik típusváltás miatt lecserélik ezeket az orosz gyártmányú helikoptereket. De, ami még fontosabb, hogy a gépek mellett nagy mennyiségű tartalék alkatrészt is kaptunk, melyeket a hazai állomány állapotának javítására fordíthatunk. A két Mi-8-as az Afganisztánba készülők képzése mellett részt fog venni a hazai helikopterekre háruló feladat ellátásában is. Ugyanúgy, ahogy tavaly például a vörösiszap-katasztrófakor a Magyar Honvédség helikoptere éjjellátó-készülékének köszönhetően vette észre, hogy Kolontárnál a gát újra megrepedt és felmerült annak veszélye, hogy újabb több százezer köbméter vörösiszap kiömlik és elönti Kolontárt is. Tehát ugyanilyen feladatokban ezek a gépek is részt fognak venni. Mindkét példányban jelentős üzemidő-tartalék van még, gépenként körülbelül 1200 óra, ez azt jelenti, hogy még sokáig nagyjavítás nélkül rendelkezésünkre tudnak állni. Végtelen öröm, hogy megélhettük ezt a napot és nagyon köszönjük finn barátainknak.”

Marcus Rantala nyilatkozata:
„Nagyon boldogok vagyunk a mai ünnepség miatt. Lehetőségünk volt arra, hogy komoly együttműködést létesítsünk Magyarországgal és a két öreg, de nagyon jó állapotban lévő helikopterünket itt hasznosíthassák. Szoros összefogások létesülnek Afganisztán miatt, és mi megértettük, hogy a gépekre nagy szükség van a sikeres bevetések végrehajtásához. Az Európai Unión belül meg kell osztani egymással a védelmi rendszereket és a térségre háruló feladatokat. Ez egy rendkívül logikus és hasznos módja annak, hogy segítsünk másoknak és jó lenne, ha ez gyakoribbá válna a jövőben és tudnánk segíteni egymást Európán belül ebben a szűk gazdasági helyzetben. Ezért vagyunk most itt és ez rendkívül boldoggá tesz engem.”

Kérdés: Mikorra várható a most kapott Mi-8-asok hadrendbe állása?

HCS: Ezek a gépek miután két héttel ezelőtt egy An-126-os fedélzetén [innen üzenjük a miniszter úrnak, hogy egy An-124-es volt – a szerk.] megérkeztek Pápára, onnan közúton elérkeztek ide Szolnokra, itt összeszerelték őket és ellátták a szükséges felségjelekkel, lényegében üzemképesek. Ezek ún. export kivitelű Mi-8-asok, nagyban hasonlítanak az általunk is rendszerben tartott Mil típusú gépekhez, de mégis már eleve egy kissé mások, ugyanis az elmúlt években a gépek avionikáját érintő, jelentős fejlesztést hajtottak végre finn barátaink. Lényegében ennek a különböző avionikának a kitanulmányozása, elsajátítása után már tudnak vele a magyar pilóták repülni, de lényegében már rendszerben vannak, mert átvettük a gépkönyveket és teljes mértékben birtokoljuk őket.

K: Hogy pontot tegyünk a korábbi pletykák végére, jelenleg hány repülőképes helikopterrel rendelkezik a Honvédség?

HCS: „A Magyar Honvédségnek feladataihoz képest elegendő eszközparkja van.”

K: Számokban kifejezve?

HCS: „Elegendő számú.”

K: Van hír a könnyű szállítóhelikopterek beszerzéséről?

HCS:„Erről egyelőre nem nyilatkozhatok, amint lesznek fejlemények, azt tudatjuk Önökkel hamarosan. A kormány erről a kérdésről egyébként a tegnapi, tegnapelőtti ülésén tárgyalt is. Ennyit elmondhatok, de részletekbe nagyon nem bocsátkozhatok.” (Az interjú után vált publikussá a 47. Hivatalos Értesítő, melynek 40. oldalán olvasható az akkor még titkolt fejlemény.)

K: Annyit megtudhatunk, hogy ezzel kapcsolatban várhatunk-e konkrét bejelentést?

HCS: „Ez nem csak tőlünk függ, így nem tudok az időpontokra pontos választ adni.”

K: Tudnának mondani valamit a finn gépekről?

MR: „1985-ben készült, ám nagyon jól karbantartott helikopterekről van szó. Tavaly egy átfogó felújítást végeztünk rajtuk, így még több évet tudnak repülni.” (A HS-11 oldalszámú forgószárnyast 1981. október 11-én gyártották, míg a HS-13 oldalszámú masina 1982. március 23-án készült el.)

Befejezvén az interjút, még néhány kérdéssel megrohamoztuk Lamos Imre dandártábornokot, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis parancsnokát, aki szintén válaszolt a Hende Csaba által már kifejtett kérdésre, miszerint mikorra állhatnak rendszerbe a gépek?

LI: „Ha reális akarok lenni, akkor én hónapokat mondanék, ugyanis ezek a gépek jelen helyzetben még finn lajstrommal rendelkeznek, a finn állam hatósági tulajdonában vannak. Azok a folyamatok, míg a helikoptereket honosítják, regisztrálás, lajstromozás és nem utolsó sorban a műszaki és hajózóállomány kiképzése, merthogy a gépek műszerezettsége az megelőzi a mi Mi-8-asaink műszerezettségét, hiszen a finnek egyfajta modernizációt már végrehajtottak rajtuk. Ezeket el kell sajátítani a műszaki csapatnak elsősorban, mert hogy rajtuk múlik elsősorban, hogy a vasak biztonságosan legyenek a levegőben, és aztán nyilván a helikoptervezetőknek is. Nos, a pilótáknak elsősorban a műszerezettséget kell elsajátítaniuk, mert hát a repüléstechnika, aerodinamika az hellyel-közzel ugyanaz. De vannak olyan extrák is, melyekért mi helikopterszemélyzeteink összetennék a kezüket, ilyen a rezgéscsillapító, de csörlő és a [Bendix RDR1400Ctípusú] lokátor is.”

K: Milyen célt fogalmaztak meg az ‘új’ helikopterek üzembe állításával kapcsolatban? A hivatalos tájékoztatás szerint a Magyar Honvédség Mi-17-es Légi Tanácsadó Csoport helikoptervezetői állományának itthoni felkészülését segítik majd.

LI: „Azt a közel 2500 órát, amivel rendelkeznek, szeretnénk a magyar helikoptervezetők képességének növelésére felhasználni minél nagyobb óraszámban. A bázison szolgálatot teljesítő minden helikoptervezetőnek szüksége van repülési időre, órára, természetesen a priorizálás az meg fog történni, amikor a feladatot megkapjuk, de én, mint a bázis parancsnoka azt szeretném, hogy minden hajózó kapacitáljon ebből a 2500 órából, ami a gépekben van.”

K: A tervek szerint meddig használják majd a most kapott Mi-8-asokat?

LI: „Egy évben a műszaki kiszolgálást figyelembe véve 250-280 órát tudunk repülni. Ha a két gépre eső 2500 órát elosztjuk ezzel, akkor nagyjából 3-4 évig tudjuk őket használni.”

K: Mikorra várható a többi helikopter nagyjavítása, illetve modernizálása?

LI: „A kérdést én is fel szeretném tenni azoknak, akik tudnak rá válaszolni. Végrehajtó vagyok, végrehajtó szinten vagyunk, mint csapat. Mi jelezzük az elöljárók felé, hogy melyek azok a gépek, amelyek közelítik ezt a deadline-t, ezt a vonalat. Sajnos ez a mi hierarchiánkban ez ilyen…”

K: Akkor várhatóan Önök és mi is csak reménykedni tudunk abban, hogy a következő modernizáció alkalmával nagyjavítás is történik, nem úgy, mint ahogy azt már láttuk korábban…

LI: Ha én ezt irányíthatnám, akkor biztos, hogy mind a kettőt párhuzamosan csinálnám, mert ez így lenne hosszabb távon gazdaságos és ezt így kéne, így lenne értelme csinálni. De a döntéshozók majd mérlegelik az ország gazdasági helyzetét, a biztonsági környezetet és remélhetőleg meghozzák a megfelelő döntéseket.”

Nos, a végére pedig nem is lenne jobb záró gondolat annál, amit Hende Csaba az ünnepi beszédében is említett. Ez pedig nem más, mint az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis berkein belül jól ismert közmondás:

„A VASNAK A LEVEGŐBEN A HELYE!”

Úgy legyen!