Ahogy a líbiai szabadságharcosok lassan, de biztosan semlegesítik a Kadhafi-éra még megmaradt elemeit és veszik át az ország vezetését, egyre több érdekes részlet derül ki Líbia haderejének múltjából. Nemrég napvilágra került hírek szerint például nem lelik nyomát nagyjából 30, ugandai származású katonai pilótának, akik a Líbiai Légierő kötelékében szolgáltak. Létezésük hosszú évtizedekig titok volt, az első rájuk utaló jeleket akkor találták meg, mikor a felkelők elfoglalták Tripolit.

A hazájuktól távol szakadt hajózók, valamint néhány műszaki története az 1970-es évek végéig nyúlik vissza. Akkoriban Uganda a hírhedt Idi Amin rezsimjének irányítása alatt állt, a diktátor pedig könnyen megtalálta a hangot Kadhafival. Kapcsolatuk mélyítésének érdekében a két ország a légierők szintjén is együttműködésbe kezdett. A szóban forgó személyek 1979-ben fejezték be kiképzésüket az egykori Szovjetunióban, majd – mivel Uganda még nem rendelkezett a további tapasztalatszerzéshez megfelelő méretű gépparkkal – ideiglenesen Líbiába települtek. Itt baráti fogadtatásban részesültek, és lehetőséget kaptak rá, hogy Kadhafi MiG-21-esein kamatoztassák frissen megszerzett tudásukat.

Azonban időközben történt egy s más Ugandában. Idi Amin rendszerével együtt megbukott, így a két ország viszonya is megváltozott. A fennálló politikai helyzet nem engedte, hogy az „idegenlégiós” pilóták és műszakiak hazautazzanak, így nem sokkal később integrálták őket a Líbiai Légierő kötelékébe. Ez egy ideig működött is, 2001-ben azonban többen megelégelték a külszolgálatot, és honvágyra hivatkozva kérelmezték hazaengedésüket. Sokan közülük ekkor már polgári munkakört töltöttek be, így értelme sem nagyon volt ottlétüknek. Az utazással és az ugandai fogadtatással kapcsolatban felmerült biztonsági kockázatok miatt viszont többen hűek maradtak Kadhafihoz és végleg letelepedtek Líbiában.

A felkelés kirobbanásakor még mindig voltak olyan ugandaiak, akik a légierő szolgálatában álltak. Nem tudni, hogy közülük teljesített-e valaki bevetést líbiai civilek ellen. Annyi viszont bizonyos, hogy a NATO közbelépése után nem tudtak repülni, így egyetlen lehetséges választásuk volt csak: átigazolni a szárazföldi csapatokhoz. Gyanítható, hogy ez utóbbi ok vezetett a velük szembeni ellenséges fellépéshez a lázadók részéről, akik a jogos büntetés kiosztása miatt kezdték el felkutatni őket.

Ugandai részről Felix Kulayigye vezérezredes, a haderő szóvivője nyilatkozott az ügyben. Állítása szerint nincsenek tisztában vele, hogy pontosan hány ugandai szolgálta a Líbiai Légierőt, mivel ők az Amin-rendszer bukása óta nem számítottak az Ugandai Népi Védelmi Erő tagjainak. Ennek ellenére 2001-ben az UNVE támogatta hazatérésüket, mivel akkoriban súlyos pilótahiánnyal küszködtek, és azzal érveltek: az adófizetők pénzén kiképzett szakemberek ne idegen országokat szolgáljanak. A hiány végül izraeli segítséggel oldották meg. A zsidó állam végezte egyébként az ugandai MiG-21-esek modernizációját, az IAI hat példányt alakított át MiG-21-2000 szabványúra.