Az régóta ismert tény, hogy az Egyesült Államok fegyveres erőinél sokan szeretnék, ha az M16/M4 család rövid úton eltűnne a használatból, helyét pedig átvenné egy megbízhatóbb, üzembiztosabb, erősebb fegyver. A típuscsalád leváltására már többször indítottak tendert, jelenleg is folyik egy procedúra, azonban mindeddig eredménytelenül. Emellett azonban van még egy fegyver, amit a katonák szinte mindenhova magukkal visznek, és szintén összhaderőnemi program során került rendszeresítésre annak idején: az M9 hadipisztoly. Most ennek szeretnék megkezdeni az utódkeresését, amit azonban nem mindenki támogat.
Az M9-est az 1980-as évek végén rendszeresítette minden amerikai haderőnem, miután szükségessé vált az addig használt M1911 leváltása. A két fordulóban lebonyolított, rendkívül szoros tenderen a Beretta 92-S1 győzedelmeskedett, melynek amerikanizált változata lett végül az M9. A 9x19mm Parabellum lőszert tüzelő hadipisztoly azóta több háborúban bizonyította képességeit, különösen a 2003-as iraki konfliktusban, mikor a városi harcok során sokszor lépett elő elsődleges fegyverré. Most viszont a felső vezetés úgy határozott, hogy el kell kezdeni váltótípusának keresését, mivel 25 éves pályafutása során kiöregedett, és a mai technológiával már sokkal jobb hadipisztoly is előállítható lenne.
M9 hadipisztoly |Forrás: Wikimédia Commons ,
A leendő új fegyverrel szemben elvárás, hogy a jelenleginél nagyobb pusztító erőt fejtsen ki, kivitele legyen praktikusabb (a könnyebb harctéri tisztítás érdekében), legyen moduláris (az M9-cel szembeni kritika ez esetben az integrált szereléksín hiánya), hosszú élettartam (legalább 25 000 lövés meghibásodás nélkül – kritikusai szerint az M9-nél ez mindössze 5000 lövés) és magas biztonsági fok (az M9-nél többször előfordult, hogy a biztosítópöcköt ugyan zárt helyzetbe tették, ám a tokba való becsúsztatásnál elmozdult, ami balesethez vezetett a következő elővételnél).
Természetesen a Beretta hevesen tiltakozik a vádak ellen, szerintük az M9 tökéletesen megfelelő még napjainkban is. Különösen az élettartamra és a megbízhatóságra büszkék, amire – állítják ők – nem lehet panasz, hiszen annak idején a 92-S1-et (majd későbbi verzióit, a 92F-et és FS-t) 35 000 lövéses élettartamra regisztrálták, a tesztek során pedig magas fokú tűrőképességről is számot adott. -40-től 60 Celsius fokig megfelelően működött, többször ejtették le betonra, megáztatták sós vízben, elásták homokba, sárba és hóba: mindezek nem ártottak neki végzetesen. Ráadásul a tapasztalatok szerint egy pisztollyal soha nem lőnek ennyit élettartama alatt, kivéve azokat, melyeket kiképzésre használnak.
Maroklőfegyver-kvalifikáció a USS Bonhomme Richard (LHD 6) fedélzetén, az M9 közreműködésével |Fotó: US Navy, Jeffery J. Gabriel Jr. 3. osztályú kommunikációs specialista ,
Ezzel szemben Daryl Easlick, a US Army maroklőfegyverekért felelős bizottságának vezetője azt nyilatkozta: harci körülmények és fokozott igénybevétel esetén az M9 teljesítménye és megbízhatósága exponenciálisan romlik. S bár a tréningezésre használt példányok átlagos élettartama 17 500 lövés a statisztika szerint, ez a háborús viszonyok között sokkal rosszabb. Easlick szerint jelenleg „szorgalmasan dolgoznak” azon, hogy minél előbb összhaderőnemi megegyezés szülessen egy új hadipisztoly rendszeresítéséről, amire legkorábban a 2014-es költségvetési évben lehet pénz. Elmondta továbbá, hogy a váltótípus mindenképpen olyan lesz, amivel már van katonai vagy egyéb rendvédelmi tapasztalat, jelenleg is gyártásban van és megfelelően módosítható.
Érdekesség, hogy az M9 mellett a SIG Sauer P228 alapján létrehozott M11 jelzésű hadipisztolyt is lecserélnék. Ez a jól ismert P226 kisebb, kompaktabb verziója, elsősorban olyan helyeken használják, ahol nem szükséges az M9 mérete és hatóereje, ám mégis kell egy megbízható oldalfegyver. Főként a harckocsizók, utászok és tűzszerészek alkalmazzák.
