Törökország hosszú távú vágya, hogy minél nagyobb politikai, gazdasági és katonai hatalommá váljon a Földközi-tenger medencéjében és Kis-Ázsiában. Ennek egyik fontos eleme, hogy érdekeit képes legyen határaitól távol is érvényesíteni, tehát szüksége van egy erős haditengerészetre. A helyi felső vezetés ezt határozott, de egyben megfontolt lépésekben képzelte el, melyek közül a következő egy partraszállító dokkhajókból/ helikopter-hordozó dokkhajókból álló flotta kiépítése.
A terv megvalósításához 2010 februárjában láttak hozzá, amikor a török parlament védelmi ipari vállalatokat felügyelő albizottsága (továbbiakban: SSM) pályázatot hirdetett a Török Haditengerészet (Türk Deniz Kuvvetleri) leendő partraszállító dokkhajó-osztályának (LPD) megtervezésére és legyártására. A feltételeket tartalmazó dokumentumot minden török hajógyárnak elküldték, akiknek elméletileg 2010 év végéig kellett volna jelezniük jelentkezési szándékukat. Ezt az időpontot aztán 2011 májusáig tolták ki, mivel így a cégeknek több idejük volt a tervek átgondolására, és felvehették a kapcsolatot a nagyobb külföldi partnereikkel is.
Végül a lehetséges hétből három küldött vissza pozitív választ az SSM-nek: a Desan, az RMK Marine és a SEDEF vállalta, hogy belekezd a megrendelésért folytatott harcba. Velük ellentétben a Celik Tekne és a Dearsan úgy döntöttek, nem tudnák teljesíteni a feltételeket, az ADIK és az Istanbul Denizcilik gyárak pedig már korábban jelezték, hogy nem fognak pályázni. Az SSM közleménye szerint a három benyújtott anyag kiértékelése akár 12 hónapig is eltarthat, amit a győztessel folytatott tárgyalások követnek majd – ezek pedig a tapasztalatok alapján szintén nem zajlanak túl gyorsan. Becslések szerint a megrendelést legkorábban 2012 decemberében adhatják le.
Az RMK Marine LPD-jének grafikája |Forrás: TR-Defence ,
Fontos megjegyezni, hogy a cél egy teljesen saját tervezésű LPD létrehozása, éppen ezért nem került sor nemzetközi tender kiírására. Azonban – figyelembe véve a hazai ipar képességeit – az SSM engedélyezte a pályázók számára, hogy alvállalkozóként vagy tanácsadóként külföldi partnereket alkalmazzanak. Ezt a lehetőséget mindhárman kihasználták: a SEDEF a spanyol Navantiával vette fel a kapcsolatot, mely vállalat felelős többek között a Juan Carlos I-ért, a Desan pedig kicsit távolibb vizekre evezve a China Shipbuilding Industry Corporation-t választotta partneréül. Náluk kissé önállóbb projektben gondolkodik az RMK Marine, ám az ő tervük sem tisztán hazai termék, tanácsadóként ugyanis feltűnik mögötte a brit illetőségű BMT Defence Services.
A jelentkezőkkel szemben támasztott követelmények a következők: egy logisztikailag önfenntartó LPD-osztály tervezése és megépítése, melynek tagjai képesek szállítani, partra tenni és ellátni és zászlóalj-méretű egységet az Égei-, a Földközi- és a Fekete-tenger térségében. Másodlagos funkcióként a hajók humanitárius missziókban is részt vehetnek majd. Fedélzetükön egyszerre négy helikopter számára kell biztosítani a leszállás lehetőségét, a hangárban pedig ugyancsak négy forgószárnyas ellátására lenne lehetőség. A szállított egységek muníciójának és járműveinek partra juttatását pedig két légpárnás vagy négy deszanthajó végezné.
A benyújtott tervekről kiszivárgott információk alapján egyébként nagyjából 25 000 tonnás vízkiszorítású hajókat feltételeznek a bennfentesek, ami már LHD méret. Akár így van, akár nem, az biztos, hogy ezek az egységek lesznek a Török Haditengerészet valaha épített legnagyobb hajói.
