|

HTKA Hírhalom 2011. 32. hét

A HTKA HÍRHALOM olyan hírek gyűjtőhelye, amiket rövidségük, vagy éppen időnk hiánya miatt nem tudtunk kellő formában megírni, így igen lényegre törően, de mégis közzétesszük ezeket minden hétvégén egy csokorba fűzve.

Az Iraki Légierő Mi-17-es helikoptereinek modernizációját végző ARINC Engineering Services augusztus 4-én jelentette be, hogy befejeződött az utolsó, 22. forgószárnyas átalakítása is. A helikoptereket az USA biztosítja az Iraki Légierő számára, ennek függvényében azokat a US Army vásárolta és rendelte el a modernizációjukat még 2007-ben. Az üzlet értéke 156 millió dollár, és a munkálatokat az Egyesült Arab Emirátusokban végezték. Szintén e cég gyárából kerültek ki a 2010-ben modernizált afgán Mi-17-esek, ezek ugyanígy az Egyesült Arab Emirátusokban újultak meg. Az átalakítás során lecserélték a helikopterek kommunikációs és navigációs eszközeit, ráadásul ma már párját ritkítóan, a határidőkereteken belül, a gyár június 15-én adta át az utolsó két példányt, a szerződésben foglalt július 25.-e helyett. Továbbá az ARINC Engineering Services biztosítja a logisztikai támogatást is a Taji légibázison, ahol a gépeket üzemeltetik.

Fotó: ARINC ,

Az Amerikai Tengerészgyalogság számára készülő nehéz szállítóhelikopter újabb fontos lépést tett a megvalósulás felé, a forgószárnyas hajtóműveit biztosító General Electric ugyanis leszállította az első GE38-as hajtóművet, bár ez ugyan még csak a CH-53K földi tesztpéldányába kerül majd. A hajtómű 2 évnyi próbapados tesztelés után kerülhet a gépet tervező Sikorsky-hoz, miután a két év alatt bizonyították, hogy az új erőforrás képes biztosítani a megnövekedett igényeket, melyeket a US Marine Corps állított. A gyártó General Electric szerint a 2006-ban kiválasztott hajtóművel kapcsolatban nem túlzás generációs ugrást emlegetni, hiszen a CH-53E Super Stallion-okban már hosszú évtizedek óta szolgáló GE T64-esnél 57 százalékkal nagyobb tengelyteljesítményt szolgáltat az üzemanyag-fogyasztás 18 százalékos csökkenése mellett. Ezeken túl az erőforrás 63 százalékkal kevesebb alkatrészből épül fel mint elődje, tehát tömege is jelentősebb kisebb, és üzemeltetésének költségei is alacsonyabbak.

Az Amerikai Haditengerészeti Légierő emberei Arizonában elvégezték az AGM-154 JSOW legújabb, C-1 verziójának első teljes körű légi tesztelését. A Raytheon által gyártott GPS irányítású siklóbomba új verzióját felszerelték az amerikai harci gépeken már alapfelszerelésnek számító Link-16 adatátviteli rendszerrel, így az akár mozgó célpontokat is támadhat, köszönhetően az indító repülőgép radarjától vagy célzókonténerétől származó pályakorrekciós jeleknek. Az új fegyver első példányát egy F/A-18F Super Hornet fedélzetéről indították, célpontként egy 20 tengeri mérföldre hajózó (37 km) kis hajó szolgált, ezt el is találta a fegyver. Az új eszköz először 2013-tól jelenhet meg a haditengerészet repülőinek fedélzetén.

Miután sikerült elkerülnie a költségvetési megszorítások általi elkaszálást, a Northrop Grumman vadiúj tengerészeti AWACS gépe, az E-2D Advanced Hawkeye programja már az alacsony ütemű sorozatgyártás fázisában van, jelenlegi hírünk is ehhez kapcsolódik: az Amerikai Haditengerészet 5 példány gyártását rendelte meg, ezek a Lot 3-as verzióba tartoznak, további 5 példány alapanyagának legyártását is megrendelték, ezek már a Lot 4-es verzióból származnak. Az üzlet összértéke 761 millió dollár. A Northrop Grumman még egy szerződést zsebelhetett be, további 34 millió dollárt kaszálnak egy korábbi szerződés módosításán, ennek értelmében egy további E-2D készül gyáraikban, ez azonban a korábbi Lot 2-es verziónak felel majd meg. A cég idáig összesen 5 gépet adott át a Navy-nak, továbbá 6 példány áll az összeszerelés különböző fázisaiban.

A héten a US Army két pilótáját veszítette el repülőbalesetben. Az esetre augusztus 8-án került sor helyi idő szerint valamikor délután, mikor a 160. Különleges Műveleti Repülő Ezred egyik AH-6M Little Bird gépe a talajnak csapódott Fort Benning-nél, Nyugat-Georgiában. A balesetben szerencsére senki más nem sérült meg. Az eset okait vizsgálják, de a hadsereg az elhunyt pilóták nevét még nem hozta nyilvánosságra.

Az Amerikai Légierő sikeresen végzett a legújabb lézeres irányítófejjel ellátott Maverick rakéta éleslövészeteivel, ezzel elhárult az akadály a rendszeresítés előtt. Az AGM-65E2/L jelzésű fegyvert kipróbálták az A-10 és F-16-os gépekről is, mindkét típusról 3-3 rakétát indítottak álló és mozgó célpontok ellen, melyek mind 100 százalékos pontossággal eltalálták a célt. A légierőn kívül a US Navy is rendszeresíteni akarja a típust, ezért még a nyáron tervezik kipróbálását az F/A-18 Hornet és AV-8B típusok fedélzetéről.

Az ausztrál védelmi minisztérium 12 000 használt járműtől kíván megszabadulni 2011 és 2020 között. Ezek a hadsereg kötelékében szolgálatot teljesítő, vagy egykoron ott alkalmazott, nem harci alkalmazású gépjárművek, például Land Roverek, trélerek, Unimogok, teherautók és daruk. A kivonásra szánt és eladásra kínált masinák utódlását a LAND 121 jelzésű projekt keretében intézik.

A Sikorsky Aircraft vállalat 2 darab UH-60M típusú helikopterre kapott megrendelést a Pentagontól egy fix áras szerződés keretében potom 22 711 777 dollár értékben. Az új forgószárnyasok a US Air Force kötelékébe kerülnek majd. A gépek leszállításának határideje 2013. február 28.

Sikorsky UH-60M Black Hawk

Sikorsky UH-60M Black Hawk ,

Az MDA 48 351 494 dolláros megbízást adott a General Atomics Aeronautical vállalatnak egy olyan kísérleti munkára, melynek célja egy nagy őrjáratozási idejű, pilóta nélküli légijárműre szerelt és a ballisztikus rakéták felderítésére használatos rendszerre. A három dimenzióban kereső rendszernek 2016 augusztusáig kell elkészülnie.

A General Dynamics 110 799 779 dolláros megrendelést kapott két Zumwalt-osztályú romboló megépítésére. Az összeg DDG-1001 és DDG-1002 jelzésű masinák közül az első, a USS Michael Monsoor nevű egység alkatrészeinek gyártására, valamint a második hajó gyártásának előkészületére fordítható.

——–
Közreműködött: Phoenix

13 hozzászólás “HTKA Hírhalom 2011. 32. hét”

  1. Bár nem nekem szólt a kérdés, a propfan nagyságrendekkel nagyobb szögsebességgel forog, szokták unducted fannak (tehát csőborítás nélküli turbofan) is nevezni. Hátránya, hogy fülsüketítő hangja van. Amerikában az OpenRotor, Keleten az An-70-es erőforrása propfan.

  2. 57 százalékkal nagyobb tengelyteljesítményt szolgáltat az üzemanyag-fogyasztás 18 százalékos csökkenése mellett. Ezeken túl az erőforrás 63 százalékkal kevesebb alkatrészből épül fel mint elődje, tehát tömege is jelentősebb kisebb, és üzemeltetésének költségei is alacsonyabbak.

    Ez igen, van fejlődés rendesen minden irányba. Gondolom még az üzemórában kifejezett élettartama is sokkal magasabb.

  3. „mi a különbség a propfan és a geared turboprop között?”
    A hagyományos tubofan esetében a kisnyomású turbina közös tengelyen van a fan fokozattal. A geared turbofan (valószínű erre gondoltál és nem a turboprop-ra) esetében közbeiktatnak egy fordulatszám csökkentő bolygóművet. Emiatt a tolóerő kellően nagy mértékű lehet, ugyanakkor az engine „core” vagyis a nagynyomású kompressszor, égőtér és nagynyomású turbina jelentősen kisebb méretű, azaz konnyebb és kisebb fogyasztású. A P&W új hajtóműve 20%-al eszik kevesebbet ezzel a megoldással, de még a jövő kérdése, hogyan bírja majd több tízezer órán át a kb fél méteres átmérőjű bolygómű átvinni a 40 ezer lóerőt.

  4. „A geared turbofan (valószínű erre gondoltál és nem a turboprop-ra)”

    De igen. A geared turbopropra gondoltam, amiből a gear-t el is lehet hagyni, mert (asszem) már régóta alap dolog. Vagy eleve az volt.

    Ez a fentebbi szögsebességes javaslat nem tudom, mire vonatkozik. A propeller lapátokra nyílván nem, mert abba a limitbe már a II vh-ban beleütköztek.

  5. A turbobprop alapól „geared”, vagyis fordulatszám csökkentő áttétel forgatja a légcsavart. A propfan esetében nincs „gear”, vagyis a kisnyomású turbinával azonos a kis átmérőjű, soklapátú légcsavar fordulatszáma. Az An-70-esnek „sima” turboprop hajtóműve van.