Mint ismeretes, Irak 2003-óta tartó koalíciós megszállása napjainkra javarészt véget ért. Barack Obama, az Amerikai Egyesült Államok elnöke 2010. augusztus 31-én este jelentette be ünnepi keretek között, hogy az Iraki Szabadság Hadművelet lezárult, a fő feladat onnantól kezdve a közel-keleti ország gazdaságának helyreállítása lett. E szép szavak azonban még nem biztosítják az ország stabilitását, ami folyósított dollármilliárdok és feláldozott emberéletek ellenére sem tudott még teljesen szilárd talajra állni.
A tavalyi nagy csapatkivonás után az amerikai katonák jelentős része elhagyta ugyan Irakot, azonban mintegy 46000 fő továbbra is a helyszínen maradt. Ők egyrészt kiképző feladatokat látnak el, másrészt pedig olyan területeken tevékenykednek, amiket az éledező iraki haderő még nem képes ellátni: ilyenek például a légvédelem, a kutató-mentő feladatok vagy a felderítés. Természetesen idővel az ő helyüket is átveszik majd a helyiek, de ez még jó pár évig eltarthat. Ezen kívül vannak még olyan amerikai katonák is Irakban, akik létfontosságú objektumok védelmét látják el – bizonyos esetekben ezt sem bízzák másra a nyugatiak.
Nem teljesen elítélendő módon azonban sok irakinak szemet szúrt, hogy bizony a nagy csinnadrattával kísért kivonulás ellenére még mindig találkozhatnak a csillagos-sávos lobogó alatt tevékenykedő katonákkal utcáikon. Miután pedig ez az állapot egyeseket zavar, másokat pedig inkább megnyugtat, a kérdésből hamarosan politikai vita lett. Az ügy mára ott tart, hogy Jalal Talabani elnök bejelentette: az iraki pártok két héten belül megegyeznek arról, hogy maradjanak-e az amerikaiak 2011. december 31-e után is az országban, vagy menjenek haza. Talabani azután jelenthette be ezt, miután a napokban találkozott minden fontosabb párt képviselőjével.
A rövidesen megszületni látszó határozat egészen pontosan arról fog dönteni, hogy a mostani 46000 főnyi amerikai fegyveres erő továbbra is maradjon-e Irakban, elősegítendő az ország stabilitásának fenntartását. Egy biztonsági megállapodás értelmében ugyanis ezen időpont – 2011. december 31. – után ugyanis elvileg minden amerikai katonának haza kellene mennie. Azonban az Egyesült Államok felajánlotta, hogy amennyiben az iraki parlament megszavazza, ezt a határidőt ki lehet tolni.
Utóbbi mellett legerősebben a kurdok kardoskodnak. Félelmük alapját a radikálisan Amerika-ellenes síita vezető, Moqtada Szadr jelenti, aki azzal fenyegetőzik, hogy újjáéleszti milíciáját, mely korábban sok fejfájást okozott nekik. Ők addig Irakban tartanák az amerikaiakat, amíg ez a veszély el nem múlik.
Július 7-én Mike Mullen admirális, egyesített vezérkari főnök megerősítette azon értesülést, miszerint Irak és az Egyesült Államok tárgyalásokba kezdett a december végi határidő kitolásáról.
”A tárgyalások folyamatban vannak, és rendkívül nehezek. Irak biztonsági rendszerében több helyen nagy hiányosságok vannak, amiket a helyi erők is elismernek.” – mondta Mullen.
Már csak Irán közelsége miatt is maradni fognak, ott ahol vannak. Legalább egy-két légi bázison maradnak vissza egységeik, ha nem is 46000-en, de valamennyi katona és technika marad vissza. De a kurdokra hivatkozni…hát nagyon alibi szagú.
Még nincs késő megtalálni Szaddam biológia fegyvereit, talán már csak egy kicsit kéne maradni hozzá…
Komolyra fordítva, lehet hogy tényleg a kurdok miatt, vagy legalábbis a kurdisztáni (többek közt MOL) kutak miatt. Néhány év még bőven belefér.
Bár Irán megtámadása egyre távolabbinak látszik, egy-két légi bázison szerintem is maradnak.
A ZSÁKMÁNYra vigyázni kell !
Én nem látok reális esélyt Irán megtámadására, az amik és az izraeliek részéről.
A „zsákmányra” meg nem kell vigyázni, vigyáz az magára…
sulyid ! Oszt’ má’ miért is nem kell vigyázni az iraki olajvagyonra és az iraki állami (hadi) megrendelésekre amikor az USA kb. 600 milliárd dollárt költött Irakra ?
Mert már van 1 USA barát kormányuk, van nyugati felszerelésük, nyugati rendszerben kiképzett hadseregük.
Nahát, nahát és ezek aztán örökre érvényesek ? Mint elődjük a nagy Szaddám vezér ? A megosztott Irakban ?
Jelenleg Irak egy nagyon nyugodt hely pl Afganisztánhoz képest, s már a felkelőknek sincsen olyan nagy támogatói táboruk. Amennyiben a kormány képes tartani a frontot, ami a 2003-2006 közöttihez képest egy álom, akkor nem lesz baj. SZERINTEM az is elég, ha a mostani kormányuk képes lesz alkalmazni az ami módszereket, s 5-10 éven belül eldől az ügy. Amennyiben veszítenek várható egy külső beavatkozás, de azt, hogy kitől én meg nem mondom, mert gyakorlatilag az összes környékbeli állam megteheti. Amennyiben meg győznek fokozatosan felzárkózhat az immáron békés Irak a nyugatiakhoz.
Sulyid te csak ilyen bábkormányokban tudsz gondolodni? Legutóbb volt a milyen jó lesz majd a nyugatbarát kormány Líbiába, most meg milyen jó az usabarát kormány Irakba, az nem zavar, hogy ezek a barátkormányok egy szűk körű korrupt banda, akik addig vannak, amíg pumpáljuk nekik a pénzt és a katonáinkkal megvédjük őket?
Első kérdésedre a válasz: NEM. :)
Nem kötelező pumpálni a pénzt, s a fegyvereket plusz még katonákkal védeni őket. A jelenlegi iraki kormány az alkalmas arra, hogy fent tartsa önmagát, s a bevételeiből fejlessze az államot, a hadsereg pedig 4-5 éven belül alkalmas lesz Irak megvédésére egy komolyabb konfliktusban is. Persze vannak olyan országok amik tényleg csak nyelik a pénzt, s az egyéb dolgokat lásd: Afganisztán.
Jelenleg szerintem csak annyit jelenthetünk ki, hogy pénzpumpa + 46.000 katona mellett az iraki kormány képes arra, hogy fenntartsa önmagát. Ha most hirtelen elvágnák ezektől, akkor én nem jósolnék nekik hosszú időt, bár nincs is szó róla, hogy hirtelen kéne lekapcsolni őket, de én azért kíváncsi leszek, hogy az ilyen Maliki meg Karzai félék, akiknek a neve összekapcsolódott a nyugatiakkal (és nem kevésbé a korrupcióval) a tényleges kivonulás után még megmérettetik-e magukat egy választáson, vagy azonnal elmenekülnek.
Hát ebben egyet kell, hogy értsek veled… reménykedjünk, hogy Irakból nem lesz Irán 2.0 az első olyan választásokon, ahol már nem lesz 1 amerikai katona se az országban…
Szerintem a nyugalom is csak taktika. Az újra kezdett ellenállással csak az USA jelenlétét hosszabbítanák meg.
Az is lehetséges,hogy kivárnak, amikor az amcsik kivonulnak megint kezdődik a belső harc !
Az USA-nak visszatérni már nem olyan könnyű……..
Tilikov:
„Jelenleg szerintem csak annyit jelenthetünk ki, hogy pénzpumpa + 46.000 katona mellett az iraki kormány képes arra, hogy fenntartsa önmagát. Ha most hirtelen elvágnák ezektől…”
~jó éve még majd kétszer ennyi US katonára volt szükség. Ezen felül ahogy fut fel az Iraqi olajtermelés úgy kell egyre kevesebb pénzt Iraqba pumpálni.
„hogy az ilyen Maliki meg Karzai félék, akiknek a neve összekapcsolódott a nyugatiakkal (és nem kevésbé a korrupcióval) a tényleges kivonulás után még megmérettetik-e magukat egy választáson, vagy azonnal elmenekülnek.”
Karzait elsőre ne keverjük ide az nem Iraq. Pár észrevétel:
-1- Ha az Iraqi vezetők ettől félnének akkor nem esetleg vitáznának erről, hanem követelnék az amik maradását.
-2- Megválasztották őket, sokuknak komoly akár vallási alapon is de meglévő szavazóbázisa van most is.
-3- A demokrácia ilyen. Lehet elbuknak mert akármi és? A lényeg nem ez, hanem, hogy stabil, fejlödő pályán marad e az ország. Ezt én most csak a demokrácia mellett tudom elképzelni ha az jelenleg döl akkor ~100%, hogy egy angyon csúnya polgárháború köszönt Iraqra.
marad e a demokrácia vagy jön egy csúnya polgárháború.
Fade
Azért a fentebbi hozzászólás sem lehet alaptalan, miszerint a látszólagos nyugalom oka az, hogy az aktív hatalmi harc garantálná az amerikai csapatok maradását. Ez a decemberi elméleti határidő elég rövid ahhoz, hogy megérje kivárni. A kivonulás pedig akármikor következzék be, biztos hogy lesznek változások, a jelenlegi mesterséges állapotot biztosan felváltja egy iraki valóságot jobban tükröző állapot.
A demokrácia pedig jó eséllyel megmarad, lévén az arányok eléggé kiegyenlítettek ahhoz, hogy se a szunnik se a síiták nem tudnának egyeduralomra berendezkedni, de ez a demokrácia mégis csak közelebb fog állni a vallási alapú hatalommegosztáshoz, nem valószínű, hogy egy sííita arab szunnita jelöltre szavazna, még valószerűtlenebb, hogy egy kurdra, legyenek bár nekik bármilyen politikai ígéreteik.
Ez a „demokrácia vagy polgárháború” képlet meg szerintem egyszerűen ostobaság, tipikus nyugati médiaképlet a nyugati nézőnek. Szerintem a kettő együtt is elképzelhető, a szunnita és síita arabok demokratikusan kiegyeznek egymással, a kurdoknak meg sem politikai sem katonai erejük nem lesz, hogy beleszóljanak abba amiben ők megegyeznek. És bizony sem a török, sem a szír szomszédok nem nagyon fogják ellenezni a dolgot.
Nem csoda, hogy leginkább a kurdok kardoskodnak az usákok maradásáért, azonban a határidő kitolásához a parlament beleegyezése szükséges, ahol a kurdok kissebségben vannak, ezért az sem csoda, ha az admirális azt mondja: „A tárgyalások folyamatban vannak, és rendkívül nehezek…”
Magyarán nem a kurdok fogják megszavazni, és ahhoz, hogy az arabok megszavazzák a maradást három dolog kell: pénzpumpa + pénzpumpa + pénzpumpa.