Ha azt mondjuk Szverdlov-osztályú cirkáló, akkor olvasóink közül talán vannak olyanok, akik már tudják vélhetően miről fog szólni ezen kis szösszenet – még úgy is, hogy nem nézik meg a címet. A többieknek elöljáróban annyit, hogy Szverdlov-osztályú cirkálók voltak a Szovjetunió utolsó, pusztán csöves fegyverzettel ellátott hadihajói – eredetileg 30 megépítését tervezték, ám végül csak 13 épült meg, lévén Hruscsov leállította a programot arra hivatkozván, hogy a rakétafegyverzet korában már elavult hadihajók ezek.
Az 50-es évek végén, illetve a 60-as évek elején ugyanakkor az oroszok tettek próbálkozást a hajóágyúk helyet hajó elleni rakétafegyverzet telepítésével némiképp fokozni ezen hadihajóik harcértékét – mindkét alkalommal sikertelenül. Az első próbálkozás az Admiral Nahimov esetében történt 1957-ben, mikor is az A és B löveg helyére pakoltak SS-N-1 indítót. A dolog nem vállt be, a cirkálót ezután kivonták, majd 1961-ben éleslövészet során tengerfenékre küldték. 1960-62 között a Dzerzsinszkij esetében próbálkoztak: a taton lévő 2 hajóágyú helyére került SS-N-2 indító, ám ez szintén nem tűnt megfelelő megoldásnak, a hajóosztály kapcsán több hajóval már nem próbálkoztak. Legalábbis hajó elleni rakétafegyverzet vonalán.
Az Admiral Senyavin és Zsdanov ugyanis 1971-ben parancsnoki hajókká lett átépítve, melynek részeként a taton lévő lövegek egyikének helyére további elektronika, szálláshelyek kerültek. Helikopterfedélzetet is kialakítottak, továbbá SA-N-4 SAM indítók egészítették ki az átalakítást. Ezen két hajót 1991-ben vágták szét.
A megépült hajók egyike volt az 1955-1989 közt hadrendben állt Murmanszk is. Az Északi Flotta egykori tagjának a hajóosztály többségéhez hasonlóan lángvágós vég jutott – ezen vég alól csak a napóleoni háborúk leghíresebb tábornokáról, Mihail Kutuzovról elnevezett cirkáló menekült meg: a Fekete-tenger legjelentősebb orosz kikötőjében, Novorosszijszkben tekinthető meg múzeumhajóként.
Az egykori Mihail Kutuzov cirkáló ma már múzeumhajó a Fekete-tenger partján. Ezen fenti fotó 2005 nyarán készült róla. | Fotó: Serguei S. Dukachev, Wikipedia ,
A Murmanszknak azonban tehát nem jutott ki hasonló, 1994-ben Indiának adták el ócskavasnak. A sors azonban úgy hozta, hogy norvég lángvágók darabolják majd fel, lévén nem jutott el Indiáig, csak Norvégiai északi csücskéig: vontatása közben egy rácsapó decemberi viharral a vontatókötelek nem bírták a versenyt, mely végett a cirkáló egy part menti norvég falucska, Sorvaer „karácsonyi ajándéka” lett. (Tényleg december 24-én süllyedt el félig a part mellett.) Ezen eset óta eltelt bő 16 év és a cirkáló a mai napig a norvég part menti kis öbölben rohad – amolyan helyi nevezetességként, búvárok és fotósok kedvelt helyszíneként, illetve amolyan zarándokhelyként az egykori legénységének tagjai számára. Mindez azonban már nem sokáig lesz így…
A Murmanszk cirkáló roncsa légifelvételen a munkálatok megkezdése előtt, 2009-ben | Fotó: AF Gruppen ,
Mert bár Oroszországot nem izgatta különösképpen eladott hajója sorsa, a norvégokat azonban érhetően igen – mondjuk ők sem kapkodták el a dolgot, azonban miután 2008 augusztusában egyes források szerint állítólag radioaktív anyagot (polónium-210) is találtak az egyéb „környezetbarát” összetevők mellett megszületett az elhatározás a vagdalkozáshoz szükséges pénzmag biztosítására.
A probléma alapvetően az (volt), hogy a cirkáló részben elsüllyedve lapít az öböl bejáratának egyik felének közelében található sziklák vendégeként. A norvégok azt találták ki, hogy védőgátat építenek köré, majd kiszivattyúzzák a vizet, kvázi aféle szárazdokkot hozva létre, ahol aztán kényelmesen feldarabolhatják az egykori szovjet cirkálót.
A munkálatokat AF Gruppen alá tartozó AF Decom nevezetű cég végzi – a 2009 második felében megkezdett munkáért összességében pedig nettó 238,9 millió norvég korona üti a markukat, ami mintegy 8 milliárd forintnak felel meg. A jelenlegi információk szerint a védőgát hamarosan elkészül, így akár tartható is lehet az eredeti menetrend, mely szerint 2011 végére eltüntetik a cirkálót.
Az egykori Murmanszk cirkáló és a köré építendő gát építési munkálatai egy 2010 szeptemberi légifelvételen. | Fotó: AF Gruppen ,
További fotók az AF Gruppe kapcsolódó oldalain: 2009 második fele – 1. fázis, 2010 első fele – 1. és 2. fázis.
Ezen hír kapcsán beugrott, hogy ezen folyamatot a norvégok vizuálisan is dokumentálják – ennek kapcsán a munkálatok helyszínére néző, nagy felbontású webkamerát telepítettek, ami 3G hálózaton osztja a képét az érdeklődők felé. Azzal a megkötéssel, hogy a kapcsolódó weboldalon 24 órás késleltetéssel, 10 percenként jelennek csak meg a fotók. Nézegethetünk archívumot ezen 10 perces bontásban, vagy timelapse üzemmódot. Sőt, a felvételeket többféle zoomtartományban is megtekinthetjük. Mindezt ezen a weboldalon.
Már medencében pancsol a Murmanszk cirkáló ,