|

Háborús cselekedetnek minősülhetnek a komoly hackertámadások

A friss hírek szerint a Pentagon a jövő hónapban teszi publikussá azon új stratégiáját, mellyel a nagy horderejű hackertámadásokat kívánja kezelni – és teszi mindezt részben figyelmeztetés jelleggel. A Wall Street Journal keddi anyagában olvashatóak szerint a komoly támadásokat akár háborús cselekedetként is kezelhetik és annak megfelelő megtorlás mellett dönthetnek.

„Ha kiütöd az elektromos hálózatunkat esetleg letolunk egy rakétát egy gyárkéményeden” – summázta az új stratégia lényegét egy katonai illetékes.

A dokumentum tartalmát ismerő személyeket idéző WSJ hírben az szerepel, hogy az új irányelv szerint a fegyveres konfliktusoknak a való világban érvényes, nemzetközi szabályozása alkalmazandó a kibertéren érkezett támadásokra is, illetve egy esetleges katonai válaszlépés eldöntésekor a Pentagon azt mérlegeli majd, hogy a kibertérben érkezett támadás okozott-e akkora károkat, mint amit egy hagyományos értelemben vett támadás okozott volna. A döntést természetesen az is befolyásolja majd, hogy a támadás pontos forrását meg tudják-e határozni.

USCYBERCOM logo

A Kiber Parancsnokságot 2009 júniusának végén állították fel ,

14 hozzászólás “Háborús cselekedetnek minősülhetnek a komoly hackertámadások”

  1. Puma. Pannon Puma

    Micsoda kérdéseket tesztek fel !

    Talán megfertőzött benneteket a szabad kőműves demokrácia ?

    Természetesen az USA-t ért támadást kell érteni alatta. Amennyiben az USA hekkel másokat azt csupán az emberiség védelméért és a demokráciáért teszi !

    ( sohasem lesztek jó amerikaiak ) D D D

  2. Időszerű lépés volt, az kérdés, hogy milyen intézkedésekkel támasztják majd ezt alá, mert egyébként csak szájkarate marad. Azért valószínű a kína elleni inváziót nem indítják meg, ha valaki megint feltöri az LM vagy a NASA gépeit.
    Az Internetes csomópontok virtuális támadását egyébként már eddig is annak tekintették.

  3. mr_extreme: azért pár „pattanásosképű hülyegyerek” nem lesz képes rá most sem, és a jövőben sem lesz képes rá. Ellenben pár magasan képzett IT szakember igen. Esetleg lehetnek az USA alkalmazásában is, hogy legyen ok háborúzni. De Puma úr már jobban látja a helyzetet. Előrébb is rakom a zöldkártyára várók listáján. Ha ilyen szorgosan evez a nyelvével, még az oldal legnagyobb júeszéj fanatikusait is megelőzheti! :P (just trollin’)

  4. Ez várható volt. Egy újabb, most már ténylegesen láthatatlan frontvonal. A virtuális térben csak úgy szállnak majd a vírusok, lobognak a tűzfalak és dolgoznak a seprű programok…Azért egy vírusért küldök egy adag JDAM-ot stratégia kicsikét túlzás… Ez számtalan etikai – ki lehet nevetni – és stratégiai kérdést von/vonna maga után. Kilőni egy erőművet, mert ház az az egyik normális célpont, mert valami dilis „kocka” – nem sértésnek szánom, mert köztünk is van normális gondolkodású – húzogatja a Tigris farkát, miközben az erőmű nem csak egy laktanyát, hanem egy kórházat is ellát, ahol intenzíven műtenek éppen… Amúgy meg újabb kérdés, hogy fogja a sértet fél bizonyítani, hogy valaki betört a rendszerébe? A vádlott pedig, hogy ő aztán nem volt? Egy ilyet házon belül is meglehet csinálni, vagy egy ügynökkel egy „nem baráti” országból indítva a „támadást”!
    A „szép új világban” ezzel is számolni kell!

  5. Egy régi klasszikus mondást idézve „az erősebb kutya b@szik” vagyis amit a fejlett világ legfőbb védelmezőjének szabad, azt másoknak nem! Ha az usa hackerkedik az OK, de ha őt támadják, akkor teljes erejükkel lesújtanak. Ez tisztasor, és számos lehetséges spekuláció melegágyává válhat! Sz@r ügy, de a mondás örökérvényű!

  6. A civil infrastruktúrát nehéz is lenne, mert a legtöbb értelmes országban fizikailag külön hálózaton kommunikálnak egymással. Fizikailag hozzá kell férni a rendszerhez, hogy fejreállítsd őket.

    Mai napig nem értem, hohgya egy kibaszott gáz/termékvezeték/szennyvízrendszer/ stb. vezérlése független optikai hálón keresztül történik (de más megoldás is lehet), hogy hogyan lehetnek akkor balfaszok sokan, hogy szigorúan bizalmas és titkos információkat olyan gépen tárolnak, ami kintről elérhető. Számomra a hülyeség ilyen szintű létezése megmagyarázhatatlan.

  7. Feltehetően az is közrejátszik, hogy kintről is el kell érni az adatokat, és egyszerűbb titkosítani, némi kockázattal, mint optikai kábelt húzatni minden kolléga otthonába a távmunkához, vagy minden cia ügynöknek parabolás műholdas satcom rendszert adni, amivel elég nehéz volna feltűnésmentesnek maradni. Emellett az is szerepet játszhat, hogy sokszor épp ezek miatt gyorsabb lehet a „polgári” interneten keresztül megoldani dolgokat, nagyobb sávszélességgel, kisebb válaszidővel, mert privát interkontinentális hálókat lefektetni elég nehézkes lenne, mondjuk egy hadművelet kedvéért.

  8. Takacs Istvan

    1.) Hogyan lehet bizonyítani a hackertámadást, és 2.) hogyan bizonyítja be a (nem) hacker, hogy nem ő volt?

    1.) Bárhogy. És a „bárhogy” alatt érthetjük a „sehogy”-ot is.

    Ahogy Irakban kutattak éveken át a fegyverek után, ahogy Afganisztánban Bin Laden után – amíg kell indok, és amíg a sajtó zaklatja a politikusokat az bizonyítékokért, addig lesz pár öltönyös és egyenruhás, aki lenyilatkozza, hogy „nagyon alapos okunk volt feltételezni”, „de nem mutathatom be, ugye megértik, az informátor biztonságáért/a forrás még most is be van épülve…”, vagy egyszerűen „de igen, ám az adatokat 75-99-százmillió évre titkosítottuk…”, és amikor már nem kell indok, mert az egy JDAM-ből korrekt kis háború lett, amiből már úgysem lehet kifarolni, esetleg (esetleg!) elismerik, hogy „talán nem”, „talán tévedtünk”, „de nagyon alapos okunk volt feltételezni”, „de akár lehetett volna”, vagy „ha most nem is, de megcsinlta volna később, és akkor aztán tényleg nagy baj lett volna”.

    Egy védőmellényes, kevlársisakos tábornokot pedig bármikor lehet keríteni sivatagi háttérrel, aki a helyszínről keresetlen szavakkal visszakérdez, hogy „maguknak komolyan nincs jobb dolguk, mint holmi hackerekről meg virtuáliákról kérdezősködni, amikor fiaink körül nagyonis reális golyók repkednek, és már …amerikai fiatal adta a valódi és egyetlen életét a szabadságért és a maguk otthoni biztonságáért? hát milyen hazafiak maguk, …sza meg?” – és ez egy választási győzelemhez (50%+1) általában elég is.

    2.) Bárhogy. Ha tényleg hackertámadás történt, és tényleg a hackerből és a cuccaiból lett kráter valahol, akkor nincs visszadumálás. Ha volt vagy nem volt hack, és nem a hacker/nem is hacker házát bombázták le, akkor a hacker nem fog előjönni, hogy bizonyítani akarja az ártatlanságát, mert már megy is a következő bomba, immár helyesbítve, és azt ugye nem kockáztatná senki. Ha előjön mégis, mert mártír akar lenni, vagy állami szinten szponzorálták, és bízik az észak-koreai (kínai, pakisztáni) honvédelem védőernyőjében, és netán mégsem bombázzák le, hanem kiemelik, akkor sem tud majd bizonyítani semmit. Mert egy guantanamói ketrecbe kerül narancs kezeslábasban, mezítláb. Ha mégsem, akkor a Pentagon sajtósai majd mozgásba hozzák a saját gépezetüket, és lenyomják – a hackert pedig majd tisztelik Észak-Koreában, Kínában, Pakisztánban, de azokon az országokon kívül akárhol ejtik ki a nevét a médiában, ezerszer nagyobb hangerővel harsan fel a „de ő volt az!”

    Ez nem etikus, ahogy a háború sosem volt az, de erre vannak példák.

    És háborús bűnöst még csak a vesztesek közül ítéltek el, és mindig a győztesek bíróságain.