Mint ismeretes, Nagy-Britannia 2010. december 15-ével kivonta haderejének aktív állományából a Harrier vadászbombázókat, ami egyben a repülőgép-hordozó fedélzetéről bevethető csapásmérő repülőgép-flotta elvesztését is jelentette. Ez akkor még nem tűnt olyan nagy veszteségnek, mivel az aktuális feladatokat a hagyományos módon fel- és leszálló, szárazföldi üzemelésű típusok is képesek voltak ellátni, a líbiai katonai beavatkozás kapcsán azonban a szigetország több lakójában és politikai vezetőjében felmerült, hogy mennyivel jobb lenne, ha támadó repülőgépeik saját hordozóikról teljesíthetnék bevetéseiket.
A mizéria azután tört ki, hogy április 18-án a The Sun brit napilap címoldalán egy szép nagy fotót közölt le a RAF Cottesmore bázison tárolt, szolgálatból kivont repülőgépekről „Harrier dump jets”, azaz „kidobott Harrierek” címmel. Ráadásul a csípős hangvételű cikkben élesen bírálják a kormányt azért, mert a NATO líbiai hadműveletében sokkal olcsóbban lehetne abszolválni a brit részvételt repülőgép-hordozó fedélzeti típussal, mint a jelenleg alkalmazott Panavia Tornado GR4 és Eurofighter Typhoon vadászbombázókkal. Ezt arra alapozzák, hogy a Harrierek Líbia partjainak közeléből indulhatnának bevetéseikre, míg a szárazföldi repülőteret igénylő kollégáiknak egyrészt olaszországi kisegítő bázisokra, másrészt Vickers VC10-es tankerekre van szükségük mindehhez.
Nyugdíjazott Harrierek raktáron |Fotó: The Sun ,
Természetesen vannak olyanok is, akik szerint igenis helyes döntés volt kivonni a helyből felszállni képes típust, mivel így rengeteg pénzt takarítottak meg, amiből a megmaradó többi repülőgép üzemelését biztosíthatják. Sir Stephen Dalton, a légierő vezérkari főnöke a cikk megjelenését követő nyilatkozatában megvédte a védelmi minisztériumot, mégpedig azzal az indokkal, miszerint a döntés a Tornado GR4-flotta védelmét szolgálta, és minden tekintetben a „hideg logikát követte”. Dalton kiemelte, hogy utóbbiak sokkal nagyobb támadó potenciállal rendelkeznek, bevethetik például a Storm Shadow és Brimstone rakétákat is, melyek közül egyik sem volt alkalmazható a Harrierről.
Ráadásul, mint azt több szakértő is kiemelte, Nagy-Britanniának egy ilyen, Európához közeli hadműveletben (náluk Operation Ellamy néven fut) nincs szüksége repülőgép-hordozókra, mivel a körzetben több szövetségesük is jelen van, akik örömmel rendelkezésükre bocsájtják repülőtereiket. Továbbá a tapasztalatok azt mutatják, hogy az Olaszországból üzemelő Tornadok és Typhoonok még hatékonyabbnak is bizonyultak annál, mintha a Földközi-tengeren hajózó hordozókról indítottak volna útnak Harriereket. Előbbiek ugyanis jóval nagyobb hatótávolságúak, nagyobb terhet hordozhatnak, valamint több feladatra is bevethetők, mint a függőlegesen felszálló típus.
