2 hozzászólás “UGM-27 Polaris”

1. 

   molnibalage 2011. április 3. vasárnap

   Egyelőre csak átfutottam. Nice.

   Azt viszont nem értem, hogy a ’60-es években a 900 méteres CEP az miért volt olyan fene rossz főleg 600 kT-és töltettel. Abban az időben a Min. I CEP értéke valahol 8 km táján volt emlékeim szerint. A Min. II CEP értéke is még km-es volt – bár nagyobb távon – a ’70-es évek (?) elején. A Min. III-mal sikerült elérni a 100 méteres nagyságrendet.

   2011. április 3. vasárnap at 20:59
2. 

   Tcat 2011. április 4. hétfő

   Hmm, a Mimuteman I 8 kilométeres CEP-je egy kicsit soknak tűnik nekem, bár most én sem tudok konkrétabb adatot mondani. :) Az MM II valóban 1,5 mérföld körüli CEP-el bírt, az MM III meg ~200 méter körülivel, majd a Peacekeeper-ről átemelt módosítások után ment le a mostaninak megadott 120 méter magasságába.

   Az a 900 méteres CEP mondjuk tényleg pariban volt az akkori ICBM-ekkel, csak ha azt nézed, amire utaltál is, miszerint kb. az akkori ICBM-ek hatótávolságának ötödén hozta össze, akkor már nem olyan jó! Jó, persze ez a roketta jellemzője, attól még a warhead ugyanolyan messze esett volna le, mint az interkontinentális hatótávolságú kuzinjai esetében, de persze akkoriban azok se voltak igazi silóevők :)

   —–
   Figyelem: az alábbiak nem feltétlenül állják meg a helyüket, csak amolyan eszmefuttatás, melyben lehetnek téves kiindulópontok, szóval kéretik korrigálni, ha kell :)
   —–

   Ugyan a 600 kT persze bitang sok és a felszínen garantáltan szépen radíroz is, a beásott, nuke ellen megerősített célpontok ellen ekkora CEP mellett nem biztos, hogy mindig elegendő lett volna. Én ezekből kiindulva feltételezem ezt:

   #1: a Minuteman (I) silókra azt írják, hogy kibírják a 700 psi nyomásértéket – ami qrvasok.
   (http://www.hill.af.mil/library/factsheets/factsheet_print.asp?fsID=5718&page=1)

   Namost gondolom abban nincs vita, hogy az oroszok is tudnak masszívan betonozni, szóval előlegezzünk meg nekik is hasonló értékeket… :) (Sajna nem tudom ténylegesen jogosan e…)

   #2: 700 psi vs. …
   doksik alapján (Pl.: The Effects of Nuclear War, 1979, http://www.fas.org/nuke/intro/nuke/7906/790604.pdf, Chapter II) egy 1 Mt-ás szeretetcsomag 8 000 láb/2,5 km magasan robbantva a felszínen olyan lökéshullámot generál, mely max. 20 psi nyomásértéket generál cirka 1,3 kilométeres távolságig. Ami alapvetően letarol mindent, megerősített szerkezetű, avagy sem. Ez ugyebár a „city buster üzemmód”, azaz a robbantási magasságnak az adott város / célkitűzés jellegéhez mérten történő optimális megválasztásával a legnagyobb terület kellően pusztító lefogása.

   Ugyanakkor az air burst lökéshulláma amennyire tudom, más jellegű hatást generál a beásott dolgokra, mint a közvetlenül a felszínen, vagy az alatt durrantott töltet. Lényeg a lényeg megerősített célpontok ellen ground burst ment volna, mert bár kisebb területet fog le, de a ground zero közelében sokkal jobban aprít. (meg pöfékel irdatlan fallout-ot…)

   Aminek a hatásait számolni „csöppet” komplex amennyire én tudom. Nagy általánosságban én olyat olvastam, hogy a detonáció ásta kráter sugarának háromszoros távolságán belül van számottevő hatás az általa generált rengéshullámok által. (http://www.fas.org/nuke/guide/usa/doctrine/dod/fm8-9/1ch3.htm – 310. pont) Hogy erre hogyan adódnak – ha adódnak – egyéb fellépő hatások, azt passzolom.

   Namost ez alapján:
   http://babel.hathitrust.org/cgi/pt?view=image;size=100;id=uc1.31822004829784;page=root;seq=249;num=235
   (ami meg ennek az úriembernek – http://glasstone.blogspot.com/2006/03/samuel-glasstone-and-philip-j-dolan.html – az egyik könyve bescannelve)

   Szóval a fenti scannelt oldal alapján ha 1 kT hatóerejő, talajszinten robbantott töltet durván 60 láb sugarú és 30 láb mélységű krátert ás, akkor a 60*hatóerő^0.3 képlet alapján ha minden igaz a 600 kT az 60*600^0.3, azaz olyan 409 láb/125 méter sugarút és 60 méter mélység körülit. A sugarat hárommal szorozva, méterre átváltva kapunk olyan 380 métert. Ha minden igaz… Ami egyáltalán nem rossz táv, csak nem 900 méter.

   Persze ez talajfüggő. A nagyjábóli értékeket szemlélétető grafikon, akit esetleg érdekel:
   http://babel.hathitrust.org/cgi/pt?view=image;size=100;id=uc1.31822004829784;page=root;seq=269;num=255

   Ezek alapján tűnik tehát a 600 kT/900 méter kombó kicsit soványnak nekem. De persze nem ez a szakmám, lehet fals a következtetés… :) Bár amennyire én tudom a Polaris sohasem volt megerősített célpontok ellen szánva.
   Namost a Minuteman-hez volt 1,2 Mt-ás töltet is, nem beszélve a Titan II 9 Mt-ás W53-asáról, amik azért valamivel csak effektívebbek tudtak volna lenni az „ásásban” a vacak CEP ellenére is.

   Mondjuk jenki oldalon az igazi siló pusztító mégis csak a LGM-118A/Peacekeeper/MX lett/volt a maga 90-100 méteresnek megadott CEP-jével és 475-os töltetével. Mondjuk a megörökölt elemei végett ezt tudja az MM III-asok egy része is elvileg.

   2011. április 4. hétfő at 00:44