A második világháború eseménye után 1951-ben alakult meg a független Líbiai Egyesült Királyság. Természetesen az önállóság csak papíron létezett, az ország jelentős mértékben az USA és Anglia befolyása alatt állt. A hatalmas méretű és enyhe éghajlatú ország ideális katonai gyakorlóterepnek bizonyult. Az ötvenes, hatvanas években az USAFE F-100 Super Sabre és F-102 Delta Dagger, valamint a RAF Hunter gépei gyakorlatoztak a légterében. A hatvanas évek végén az USA T-33-as Shooting Star és F-5A/B Freedom Fighter típusokból egy-egy századnyi mennyiséget szállított az ország számára és megkezdte a személyzet képzését. A Líbiai Egyesült Királyság légierejének ezek voltak az első sugárhajtású típusai.

A nyugati országok számára gyümölcsöző kapcsolatnak az 1969-es katonai puccs vetett véget. Továbbiakban nagysebességű a katonai repülőgépeket csak a francia és a szovjet féltől szereztek be. 1971 és 78 között a franciák 148 Dassault Mirage V és Mirage F1-es vadászbombázót szállítottak a líbiai félnek. Az 1973-as háború után Moszkva is szorosabbra fűzte kapcsolatait Líbiával. A szovjet-egyiptomi kapcsolatok megromlása után hatalmas mennyiségű fegyverzettel látta el az Egyiptommal szomszédos líbiai és etióp légierőt.

Mirage pilóták ,

A szovjet katonai repülőgép típusok mennyiségét jellemzően el szokták túlozni. Itt mégsem túlzás, ha azt mondjuk, hogy százával érkeztek MiG, Mil, Szuhoj és Tupoljev típusok az országba. A pontos adatok sajnos a mai napig nagyrészt találgatáson alapulnak, ezért vizsgáljuk meg az üzemeltető századok mennyiségét:

• MiG-23MS – négy század
• MiG-23MF – egy század
• MiG-23MLD (export) – két század
• MiG-21bis – két század
• MiG-25P/PDS/RB – négy század
• Szu-22 és 22M – három század
• MiG-23BN – két század
• Tu-22B – egy század
• Mi-25 (Mi-24D) – három század

Érdekes módon az USA továbbra is szállított számukra repülőgépeket, bár csak szállító feladatkörűeket, mint a C-130H Hercules és az olasz gyártmányú CH-47C Chinook. De a líbiaiak vásároltak olasz, lengyel, csehszlovák, sőt jugoszláv gépeket is.

Természetesen ekkora gépmennyiség üzemeltetéséhez, elegendő személyzet kiképzése hosszú éveket vesz igénybe. A líbiai légierő történetét végig kísérte a személyzet hiánya, ezért a leszállított gépek minimális repült óraszámmal érték el élettartamuk végét, illetve sokszor zsoldos pilóták repülték azokat.

A fiatal, kapkodva feltöltött líbiai légierő az 1973-as arab-izraeli háborúban és több afrikai konfliktusban harcolt. Sőt még a dél-amerikai Nicaraguában is bevetésre került. Természetesen hamar szembe találta magát az USA katonai erejével. Kisebb nagyobb összeütközések színtere a földközi tenger légtere lett, ahol a líbiai pilótáknak az US NAVY repülő erőivel voltak kénytelenek szembeszállni. Rossz kapcsolataik az USA-val, az 1986-os El Dorado Canyon akcióval tetőztek.

A líbiai légierőt mélyen érintette a Szovjetunió felbomlása és egyben a korlátlan fegyver, alkatrész utánpótlás elapadása. Utolsó szállítmányokkal 1989 és 1990 között kétszázadnyi Mi-35-ös harci helikoptert és az öreg Tu-22-esek leváltására, Szu-24MK bombázókat vehettek át. Ez utóbbi típusból a szovjet összeomlásig mindössze csak hat darab érkezett az országba. Ezen kívül az ENSZ 1992-ben szankciókat, többek között fegyverszállítási embargót vezetett be az ország ellen. Ez megpecsételte a légierő sorsát. Alkatrész és kiképzés hiányában sorra üzemképtelenné váltak a típusok és bevethetetlenné váltak a repülő századok. Több típus, mint például a L-39-esek, Mirage V-ösök és Chinook-ok egy részét értékesítették.

A fokozatosan javuló külkapcsolatoknak és a líbiai olajkészleteknek hála a szankciókat 2003-ban feloldották. Hozzákezdtek a légierő típusainak újra üzemképessé tételéhez és megmaradt személyzet újraképzéséhez. A nagysebességű típusok közül élettartam hosszabbító javításra küldték az alábbi típusokat:

• Hat Szu-24MK bombázó és tizennyolc MiG-23MLD Oroszországba
• Közel húsz-húsz MiG-21bis/UM és L-39ZO Albatros, valamint hat MiG-23MF és néhány UB Ukrajnába
• Körülbelül húsz Szu-22M/UM Belorussziába
• Tizenkét Mirage F-1ED/BD Franciaországba. Ez utóbbiból francia források szerint eddig négy példányt adtak át.

Az egyik Szu-24MK átadása ,

Felújított MiG-23MF szállítása Ukrajnából An-22 segítségével ,

Kubinka, Oroszország – MiG-23MLD exportváltozatának átadása 2007-ben ,

Napjainkban bekövetkezett események előtt, mindössze a fenti nagysebességű technikával rendelkezett Kadhafi légiereje.

Források:

• AirForcesMonthly agu 2010
• Lavex 2006, 2007, 2009-es anyagok
• Illetve saját kutatás

—–
Szerző: Galcom