Az Amerikai Egyesült Államok fegyveres erőinél legnagyobb példányszámban a Colt M4 és M16 egyéni lőfegyverek állnak rendszerben. Közülük az előbbi a fiatalabb, s egyben a kisebb méretű is, így napjainkra a hadsereg legtöbb gyalogos katonája már ezt használja. Azonban ez nem jelenti azt, hogy teljesen meg is lennének vele elégedve: az évek alatt sok panasz érkezett a fegyver strapabíróságára és üzembiztosságára, ráadásul hatásos lőtávolsága sem kifejezetten magas. A leváltására indított programot évekkel ezelőtt törölték, így egyelőre nincs utódja. Most azonban ismét nekifutnak a US Army-nál, hogy megfelelő váltótípust keressenek neki.
A cél egyelőre az, hogy az elkövetkezendő két évben 30 millió dollár ráfordítással kiválasszanak három olyan céget, mely megfelelő minőségű és fejlettségű fegyvert lenne képes gyártani. Ezeket három fázisban tesztelnék, alávetve őket különféle vizsgálatoknak. Elsőként mindenekelőtt az alapvető követelmények teljesítésének meglétét veszik szemügyre, ekkor még kizárólag az Egyesült Államok területén belül folynak majd a tesztek. A második fázisban viszont már olyan körülményeket biztosítanak, melyek külföldi missziókban is előfordulhatnak: magas páratartalmú és hőmérsékletű dzsungel, sivatagi vagy hideg éghajlat. Ebben a fázisban mindösszesen 700 000 éles lövést kell majd teljesíteniük a fegyvereknek. Végül, ha ezen túljutottak, következik az utolsó blokk, amiben már főként a pontosságon lesz a hangsúly, valamint az egyéb adatokat is felmérik, amik alapján a hadsereg dönthet, hogy végül melyik pályázó lesz a győztes. Ehhez 800 000 lövésre lesz szükség a tervek szerint.
Maga a követelményrendszer egyébként rendkívül egyszerűen összefoglalható: a leendő egyéni lőfegyver legyen pontosabb, megbízhatóbb, strapabíróbb, könnyebben karbantartható, sokrétűbben tuningolható, valamint praktikusabb, mint az M4A1. Ezen felül fontos, hogy hatásos lőtávolsága is legyen magasabb, valamint az élettartamnak is meg kell haladnia a jelenlegi fegyverekét. Érdekesség, hogy a január 31-én kiadott felhívásban nem szerepel űrméret, így egyelőre nem 100%-ig biztos, hogy a most is alkalmazott 5.56-os NATO lőszert fogja használni az M4A1 utódja.
Mivel az M4 és az M16 nem csak a szárazföldi erők állományában van jelen, így természetesen a többi haderőnem részéről is esélyes egy nagyobb megrendelés. Elsőként a tengerészgyalogos hadtest jelentette be, hogy folyamatosan figyelemmel kísérik majd a hadsereg projektjét, és minden jel arra utal, hogy a majdani győztes náluk is befutó lehet. Taktikájuk rendkívül egyszerű: mivel ők kevesebb anyagi támogatást kapnak, így nincs keret egy hasonló méretű beszerzési program finanszírozására, ám a hadsereg farvizén evezve ugyanúgy részei lehetnek a fegyverek tesztelésének. Így már csak annyi lesz a dolguk, hogy kiválasszák a megfelelőt, majd vásároljanak belőle.
A bőrnyakúak katonáinak jó része nem az M4A1-et, hanem a régebbi M16 egyik modernizált változatát, az M16A4-et használja. Ez nagyobb csőhosszal (20 inch a 14,5 inch helyett) rendelkezik, így stophatása és hatásos lőtávolsága is kedvezőbb. Kérdés, hogy a hadsereg és a tengerészgyalogosok követelményei mennyiben egyeznek meg, tehát korántsem vehető biztosnak, hogy mindkét helyen ugyanaz a fegyver győz, bár költségvetési okokból mindenképpen kedvezőbb lenne. Ez azonban még maximálisan a jövő zenéje, egyelőre az egész program a legelején áll, de reményeink szerint minden fontosabb fejleményről tájékoztathatjuk majd az Olvasókat.
