Nem olyan régen találtam a neten egy PDF tanulmányt, amiben a wanati- csata részletes leírása és a csata tanulságainak levonása szerepel. Mivel az összecsapásról már készült egy mindenre kiterjedő tanulmány ezért ennek az írásnak nem célja egy részletes elemzés/ véleménynyilvánítás (ez utóbbit rátok bízom) a tanulmányról és a benne foglaltakról, csak egy kis figyelem felkeltés a PDF tartalmára.
A Pakisztánból és Iránból induló utánpótlási vonalak elvágása, előfeltétele a tálibok legyőzésének és ezzel együtt Afganisztán konszolidációjának. Ezt felismerve az amerikai katonai vezetés a határ mentén előretolt bázisok (COP-Combat Outpost) létrehozása mellett döntött és ezekből a helyőrségekből kiindulva próbálta elvágni az utánpótlási vonalakat. Érdekes módon a szovjet invázió alatt a Szovjet Hadsereg más módon próbálta ellenőrzése alatt tartani ezeket a területeket. Állandó bázisok helyett a karavánutak mentén folyamatosan járőröző és azokat megszálló szpecnaz alakulatokban hittek, valamint helikopterekkel és repülőgépekkel próbálták az útvonalakat megfigyelni.
Visszatérve az amerikaiakhoz és a COP erődítményekhez, egy ilyen előretolt bázis a Wanat melletti Kahler COP amelyben az események idején a 2nd Platoon, Chosen Company, 2nd Battalion, 503rd Infantry Regiment (Airborne), 173rd Airborne Brigade Combat Team (173. Ejtőernyős Dandár 503. Gyalogezredének 2. összevont századhoz tartozó 2. szakasz) és az ANA (Afghan National Army – Afgán Nemzeti Hadsereg) kijelölt egységei összesen 72 fő ebből 48 Amerikai és 24 ANA katona teljesített szolgálatot.
2008.07.13-án 04:20-kor a környező magaslatokról valamint a faluból heves és pontos (!!!) géppuska / RPG tűzzel egybekötött kb. 100 fegyveres az alig 50-75 méterre lévő (!!!) OP (Observation Post – megfigyelő állomás) elleni rohamával kezdődött a csata. Az ellenséges tűz pontosságára és hevességére jellemző, hogy rögtön a csata elején sikerült kilőni a COP-ban lévő M1046 HMMWV-t (alkalmas TOW rakéták indítására/kiszolgálására) és egy 120mm-es aknavető tüzelőállást. Eközben az OP-n az első 20 percben meghalt 4 katona (a 4 órás tűzharc végére az OP-ben 8 katona vesztette életét). A szövetséges katonák első reakciója a tűz viszonzása mellett tüzérségi támogatás kérése a közeli (7 km) Camp Blessingből, ahonnan 155 mm-es ágyúkkal lőtték a támadókat.
A tüzérségi csapás azonban szinte hatástalan volt az alacsony tűzgyorsaságnak (2 lövés/perc a 4 lövés/perc helyett) köszönhetően, és azért mert a tálibok olyan közel kerültek a bázishoz ahova már nem lőhetett a tüzérség. Történt mindez annak ellenére, hogy COP a legmodernebb felderítő és észlelő eszközökkel volt felszerelve, mégsem tudták a katonák a támadó tálibokat nyomon követni. A támadás megkezdése után körülbelül fél órával megérkezett az első CAS (Close Air Support) gép majd folyamatosan érkezett a légi áldás felfegyverzett MQ-1 Predator, AH-64, F-15E és egy „Bone” hívójelű B-1B képében. Ezzel tulajdonképpen a csata kimenetele el is dőlt, a tálibok visszavonultak a hegyekbe a szövetséges csapatok pedig üldözőbe vették őket. A támadók üldözése már nem tartozik szorosan a csatához ezért nem is kívánok rá kitérni az említésnél részletesebben. A csata mérlege szövetséges veszteségek: 9 halott és 31 (ebből 4 ANA) sebesült katona, a tálib veszteségek: 21-52 fő közötti halott és 45 sebesült (kizárólag amerikai forrásokra támaszkodva, nem hivatalos adat). Az biztos, hogy az amerikaiak mindössze két halott tálib holttestét találták meg a csata után. A kilenc amerikai halott közül nyolc fő az előretolt OP állásban vesztette életét, köztük a szakasz parancsnoka Jonathan P. Brostrom hadnagy. A kilencedik amerikai katona az aknavető-állás felrobbanása során vesztette életét.
Egy fegyveres összecsapáson belül ekkor szenvedték el az amerikai erők a legnagyobb veszteségeket a hadműveletek 2001-es megindítása óta.
Írta: dudi
Akit a teljes jelentés érdekelne: Klikk ide
Forrás
