Régóta nem jelentkeztünk ilyen írással, de újra itt a HTKA HÍRHALOM, mely olyan hírek gyűjtőhelye, amiket rövidségük, vagy éppen időnk hiánya miatt nem tudtunk kellő formában megírni, így igen lényegre törően, de mégis közzétesszük ezeket minden hétvégén egy csokorba fűzve.
Az USAF állományában üzemelő több száz, különböző szériából származó F-16 Fighting Falcon üzemeltetése logisztikailag nem a legelőnyösebb, ezért a gépeket lehetőségekhez mérten egy szintre hozzák. Ez vonatkozik az Európában, a németországi Spangdahlemben, valamint az olaszországi Avianoban állomásozó összesen 94 Falconra is. Ezen hírünk is ehhez kapcsolódik: a modernizációs munkákat végző Hellenic Aerospace Industry (HAI) december 15-én a Block40-esek közül átadta az utolsó, 89-2039 oldalszámú példányt. A 2007-ben elindított program véglegesen 2013-ban ér véget, mikorra a Spangdahlemi Block50-es gépek is átesnek a modernizáción.
Sikeresen elvégezte az állami légialkalmassági teszteket a Szu-25UBM kétüléses kiképző és támadógép. Vlagyimir Babak, a Szuhoj AA igazgatója elmondta, hogy már az összes szükséges repülést teljesítették, ezért minden akadály elgördült a típus rendszeresítése elől.
A Szu-25UBM a kétüléses Szu-25UB jelentősen modernizált változata mely alkalmas a földi célok támadására minden időjárási körülmények között, éjjel és nappal egyaránt. Ezen kívül az új rendszereinek köszönhetően alkalmas felderítésre, célmegjelölésre vagy akár előretolt légi irányítóként is működhet. Ennek megfelelően a gép tartályaiba tölthető kerozin mennyiségét is megnövelték, ezért a gép hatótávolsága eléri az 1300 km-et.
Nemrég a kommentelők között itt az oldalon is folyt a vita: vajon milyen radar kerül a pakisztáni JF-17-es vadászokba? Nos a válasz megérkezett: A Pakisztáni Légierő vezérkari főnöke a Jane’s-nek tartott interjújában elmondta, hogy felkészültek hazai radar gyártására, melyeket az FC-1-es vadászok orrába szánnak. A gyártásra a PAC (Pakistan Aeronautical Complex) üzemeiben kerülne sor, persze némi kínai segítséggel, ugyanis ez lesz az első eset h repülőgép fedélzeti radart termeljenek.
Indiában már megszokhatták hogy a megrendelt haditechnikai eszközök nem érkeznek meg a eredetileg kiszabott időpontra. Ezért lehet kellemes csalódás számukra, hogy a Lockheed Martin december 16-án átadta az első indiai felségjelzést viselő C-130J Super Herculest. A Rolls-Royce AE2100-as gázturbinával hajtott szállítógép hamarosan már az indiai eget szeli, miután a második példánnyal együtt még januárban átrepülik őket Indiába.
Jól halad a Northrop Grumman Euro Hawk programja, melynek egyik jele hogy decemberben elvégezték az első hosszú idejű repülést – a Global Hawk „európaiasított” változata december 1-jén helyi idő szerint 16:47-kor szállt fel, ezután 30 óra és 12 percig nem is érkezett vissza a bázisára, végül 2-án szállt le 20:59-kor.
Az Edwards bázison végzett tesztelések célja hogy a pilóta nélküli felderítő repülőgép tavasszal átrepülhessen Németországba ahol felszerelik az EADS által gyártott felderítőeszközökkel.
Svájcban, úgy tűnik elégedettek a PC-21-es kiképzőgépek teljesítményével, ugyanis december 17-én a légierő számára rendeltek 2 újabb példányt. A gyárnak 2012 első félévében át kell adnia a gépeket, melyekkel együtt nyolc példányra nő a légierő PC-21-es állománya. A szerződés értéke 31,2 millió dollár, de ez magában foglalja a logisztikai költségeket és a pótalkatrészeket is.
Az Ausztrál Királyi Légierő gépparkja decemberben ismét bővült: a Boeing további négy F/A-18F-et adott át az Amberley légibázison, mellyel az átadott gépek száma elérte a 15-öt. Ezzel a Super Horneteket üzemeltető század elérte a kezdeti műveleti képességet.
Az Orosz Légierő fejlesztési terveiről már többször is lehetett hallani, hasonló esemény történt a múlt héten is. Az Orosz Légierő szóvivője szerint 2015-ig közel 100 repülőgépet fognak rendelni a Sukhoi gyártól. Ebből a legnagyobb tételt a Szu-35Sz teszi ki, melyekből 50 példány szolgálatba állításával számolnak. A csapásmérő Szu-34-ből 25 példányt rendelnek, a szintén kétüléses, de valódi „multirole” gépnek számító Szu-30M2-ből pedig 5 példányt. A maradék mennyiséget a modernizált Szu-27SzM gépem tennék ki.
Földhöz szögezték az Orosz Légierő Tu-95MSz bombázó és An-22 szállítógépeit. Ennek oka hogy december 28-án, kedden lezuhant egy An-22-es megölve a fedélzeten tartózkodó 12 főt. A baleset okaként az NK-12 turbópropelleres erőforrást azonosították, amelynek példányai mindkét típus meghajtását biztosítják. Amíg nem sikerül azonosítani hogy tervezési vagy egyedi hibáról volt szó, addig a gépeknek a földön kell maradniuk.
Az An-22-es december 28-án este 9 órakor tűnt el a radarkezelők képernyőiről Tulai régióban. A roncsokat Krasny Oktyabr nevű falutól nem messze találták meg, kb. 100 km-re Tulától.
Amerikában újabb tesztet hajtottak végre alternatív üzemanyaggal – ezúttal egy F100-PW-220-as hajtóművel ellátott F-15 Eagle repült alternatív üzemanyaggal az Eglin légibázisról indulva. A gyakori és különböző típusokon végzett tesztek célja, hogy 2016-ra az USAF hazai üzemanyagigényének felét alternatív megoldásokból biztosítsák.
A Pratt & Whitney számára is fontos volt a teszt – az F100 a második hajtóművük a C-17-esen használt F117-es után, mely már repült alternatív forrásból szerzett üzemanyaggal, de a kísérletezéssel ezek után sem állnak le. Hamarosan elkezdik az F-22-ben használt F119-es tesztelését is.
Ime a jane’s cikke: http://www.janes.com/news/defence/jdw/jdw101224_1_n.shtml
KLJ-7 radar kerül a gépekbe mint eddig is, csak most már pakisztánban gyártják nem kínában. :)
azért rendesek az amik, hogy adnak a görögöknek melót
az amik rendesen rákészülnek egy esetleges üzemanyaghiányra
doca, az üzemanyaghiánynak ehhez semmi köze…. Olyan nem lesz, hogy a repülőknek ne legyen üzemanyag, akkor már régen leállna a közlekedés, és összeomlana a gazdaság:)
Nem, az alternatív üzemanyag arra kell, hogy csökkentse a kondenzációs jelenségeket (hivatalosan persze a környezetbarátságra is hivatkoznak, de ugye ezt senki nem hiszi el?:)
Magyarul: hiába nem látja a radar a repcsit, ha marha hosszú csíkot húz maga mögött…
Úgy már más.
A környezetvédős indok szépen hangzik, de gondoltam , hogy más van mögötte.
Igazábol a környezetvédős indok egy kamu, mert amennyvel környezetberátabb a gépben az üzemanyag az előállításával és termesztésével annyival több környezetkárosítást okoznak. Az a kőolaj alapú üzemanyagok kiváltására kell mert az usában a kitermelés csökken és a beszerzése egyre drágább, így nem függnek majd másoktól.
igla: autonóm módon akarnak előállítani üzemanyagot.
Ez egyfelől a külföldtől való függés csökkentését jelenti, másfelől pedig az olajtól való függés csökkentését általában.
És igen, elég sanszos, hogy belátható időn belül leálljon a közlekedés, meg a gazdaság az olajhiány miatt.
Természetesen a hatás áttételes, lehet, hogy közvetlen perspektívából pénzügyi válságnak fogjuk látni.