Egy hónapja sincs, hogy egy ausztrál napilap cikkének apropóján kicsit foglalkoztunk a déliek egyik aktuális védelmi kérdésével, nevezetesen a Collins-osztályú tengeralattjárók utódlásának problémájával.
A svéd Västergötland-osztály szteroidos kezelésével létrehozott Collins-osztállyal szemben nem hogy csak ausztrál hajógyárban épülnének meg az új osztály egységei, hanem egyenesen ausztrál tervezésűek lennének. Mely ugyan vélhetően nem megoldhatatlan feladat a tengeralattjáró tervezési tapasztalatokkal egyébként nem kifejezetten rendelkező ausztrálok számára, ám az anyagi vonzat tekintélyesnek ígérkezik – különösképpen, hogy az Ausztrál Királyi Haditengerészet tengeralattjárós erejét az új egységek érkezésével a század 20-as éveinek közepétől a mostani hatról 12 egységre bővítenék.
Komoly ellentétek feszülnek egymásnak, melyben az egyik oldal határozottan megkérdőjelezi a program létjogosultságát, felvetve, hogy a tervek szerint az erre fordítandó 25 milliárd ausztrál dollárnak nem-e lenne jobb helye egyéb védelmi programokban.
Az ügyben a legutóbbi szösszenet magas rangú ex-tengeralattjárósók egy csoportjától érkezett, melyben az egykori tisztek hibásnak és unrealisztikusnak titulálják a kormányzat tervét, mely a remények szerint a világ legmodernebb, hagyományos meghajtású tengeralattjáróit eredményezné.
Egyben egy radikális javaslattal álltak elő, mely szerint a lehető leggyorsabban ki kéne vonni 2 Collinst és helyettük 4 európai tengeralattjárót kéne építeni – licenceben természetesen. Véleményük szerint ugyanis Ausztrália nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy 2025-ig várjon az új tengeralattjáró osztály megérkezésére, mikor a régióban gombamód kezdenek megjelenni a modern tengeralattjárók.
„Ausztráliának helybeni építéssel sürgősen be kéne szerezni 4 db, készen rendelkezésre álló (technológiájú) tengeralattjárót az ausztrál tengeralattjárók rendelkezésére állásának javítása és a Collins-osztály és a régióban terjedőben lévő modern tengeralattjárók közti képességbeli rés növekedésének meggátolása érdekében.” – állítja a javaslat szerzője, a haditengerészetnél a vízalatti hadviselés oktatásában tevékenykedő egykori tengeralattjárós, bizonyos Rex Patrick.
„A Collins-osztályú tengeralattjárók programja egy bukás, két egységet (HMAS Rankin és a HMAS Collins) pedig azonnal ki kéne vonni – egyébként sem állnak rendelkezésre, hiszen nincs is hozzájuk személyzet és így csak egyre növekvő anyagi terhet jelentenek a haditengerészet számára.”
Az Ausztrál Királyi Haditengerészetnél nem új keletű jelenség a tengeralattjárósok megtartásának problémája, ami végett (is) a Collins-osztályú tengeralattjárók bevethetősége kritikán aluli szintre esett az elmúlt években. Ugyanakkor az ausztrál tengeralattjárósok kezdenek ismét magukra találni és immáron a 6-ból 3 Collins-osztályú egységhez van 1-1 teljes legénység, illetve képzés alatt áll a negyedik. Helyi információk alapján várhatóan a közeljövőben várhatóan be is fejeződik ezen 4. csapat kiképzése.
Ezen fentebb ecsetelt javaslat, melyben egyszerűbbnek és olcsóbbnak nevezik meg a készen rendelkezésre álló technológia átvételét azután került bedobásra, miután az ausztrál államkincstár pontosan ilyen technológiák arányának növelését javasolta a kormányzatnak a védelmi jellegű beszerzések kapcsán.
A javaslat szerint a német Type 214, vagy például a francia Scorpene beszerzése töredékáron biztosíthatná Ausztrália szükségleteit, hovatovább lényegesen hamarabb rendelkezésre állnának – az első egység akár 5 éven, a további 3 db pedig 8 éven belül. Ráadásul a későbbiekben továbbfejlesztett változatokból 2 újabb szériát lehetne megépíteni.
Nos, őszintén megvalljuk, nem szívesen lennénk azok helyében, akiknek végül pontot kell majd tenniük az ügy végére… Mindenesetre a az ausztrál kormányzat egyelőre kitart a heves vitákat szító eredeti elképzelése mellett, ám ismételten csak megjegyeznénk, hogy a védelmi szektor berkeiben – beleértve a haditengerészet is – megosztottság uralkodik a program stratégiai és gazdasági létjogosultsága kapcsán.
