Pár nappal az új ausztrál kormány szeptember 14-ei eskütétele előtt a The Sydney Morning Herald egy kellemetlen védelmi kérdést pedzegetett. Konkrétan, hogy a Gillard kormány leendő védelmi minisztere várhatóan igen nehéz helyzetben lesz a Collins-osztályú tengeralattjárók utódosztályának kérdése végett.
A jelenlegi 6 Collins-osztályú egységből álló ausztrál tengeralattjáró flotta 2025-tel kezdődő váltása és 12 tengeralattjáróra duzzasztása egyelőre kétségtelenül az ausztrálok legnagyobb védelmi vállalkozásának tűnik. És nem csak azért, mert az anyagi vonzatát 25 milliárd ausztrál dollárra taksálják, hanem azért is, mert a svéd Västergötland-osztály szteroidos kezelésével létrehozott Collins-osztállyal szemben nem hogy csak ausztrál hajógyárban épülnének meg az új osztály egységei, hanem egyenesen ausztrál tervezésűek lennének.
A 6 egységből álló Collins-osztály utolsó, 2003-ban, 41 hónapos késéssel hadrendbe állított egysége, a HMAS Rankin (SSK-78) 2004 augusztusában, Pearl harbor-ban. A svéd Västergötland-osztály megnagyobbításával és Rockwell rendszerek telepítésével létrehozott Collins-osztályú egységek a jelenlegi legnagyobb, hagyományos meghajtású tengeralattjárók. | Forrás ,
A kormányzat 2009-es védelmi irányvonalat megadó dokumentumát számos kritika érte, többek között azt kifogásolták egyesek, hogy a nagy védelmi projectek kapcsán megállapított irányszámok sokszor meglehetősen gyengén, nem egyértelmű módon alátámasztottak, igazoltak. Ezek egyike a sokak által a korábbi miniszterelnök, Kevin Rudd saját kis különbejáratú projectjének tekintett Collins-osztály utódlás is.
A 2009-es kormányzati védelmi dokumentumban SEA 1000 megnevezés alatt futó program tervezési szakaszának megkezdését 2007 végén hagyta jóvá az akkori védelmi miniszter, majd mindez, a tengeralattjáró flotta megduplázásával együtt megerősítésre került 2009-ben.
A menetrend szerint az új osztály terveinek első körös véglegesítése 2011-re van ütemezve. Ha akkor elfogadásra kerül a project addig összerakott része, akkor további finomhangolások után 2014-15-ben születhet meg a végső jóváhagyás és kerülhet sor az építésről szóló szerződések megkötésére. Az első egység tengeri tesztjei 2024-ben kezdődhetnének meg, épp időben, hogy a rá következő évben váltani tudja a Collins-osztály elsőként nyugdíjba vonuló egységét.
Ezek a tervek… Ugyanis nem mindenki ért egyet azzal, hogy ez a program az adófizetők pénzének leghatékonyabb felhasználása. Hovatovább védelmi szektorból származó források szerint már a Haditengerészet berkein belül is felütötte a fejét, miszerint esetlegesen hatékonyabban is el lehetne költeni az erre a programra szánt nem kevés pénzmagot.
A védelmi szektorban mozgó elemzők szerint, most, hogy Kevin Rudd az egyes tippek szerint mégsem a védelmi minisztériumot, hanem a külügyet kapta „kárpótlásul” párton belül (is) elvesztett vezetői szerepért esetleg még könnyebb is lehetne a programot egy kevésbé radikális változattá alakítani.
„Akárki is lesz a Gillard kormány védelmi minisztere, az egyik nagy problémája lesz, hogy újraírják-e a 2009-es védelmi dokumentumot és ha igen, milyen hamar tegyék azt. A 2009-es dokumentum egy sor kérdést hagyott megválaszolatlanul amellett, hogy nagy pénzösszegeket biztosít olyan, nagyon komoly képességek kiépítésére, melyeket nem támasztott alá megfelelő stratégiai érvekkel.” – nyilatkozta Hugh White az Ausztrál Állami Egyetem stratégiai tanulmányok tanszékének egyik professzora.
A Gillard kormány ellenzékkel szembeni hajszálnyi, 1 fős többsége is csak a zöldek és független jelöltek támogatása által valósult meg, így ez egy további bizonytalansági tényező lesz vélhetően a kérdésben. Főleg azt figyelembe véve, hogy a Munkáspárt kisegítői közül nincs is mindegyik feltétlenül elkötelezve a project iránt.
A Zöldek vezetője, Bob Brown úgy nyilatkozott, hogy pártjának jelenleg nincs konkrét állásfoglalása a kérdésben, ám támogatják a nagy védelmi projectek felülvizsgálatának, az új védelmi miniszter kinevezése utáni mielőbbi elkezdését.
„Tisztán láthatóan szembenálló vélemények vannak arról, hogy ezen nagy projectek egyértelműen a legjobb módjai-e a védelmi költségvetés elköltésének.” – nyilatkozta Brown szenátor. „Úgy vélem, ennek megvitatása az egész parlament feladata, beleértve az ellenzéket is.”
A szintén a Munkáspártot támogató függetlenek egyike, Andrew Wilkie, az ausztrál szárazföldi erők egykori alezredese úgy nyilatkozott a kérdésben, hogy a tengeralattjáró beszerzéssel kapcsolatos véleményformálása előtt tanulmányoznia kellene a dokumentumot, ám szintén teljes mértékben támogatja a felülvizsgálást.
„… egyértelműen kérdőjelek merülnek fel a dokumentummal kapcsolatban. Például a meglévő tengeralattjárónkat sem tudjuk legénységgel feltölteni, így vitatható, hogy szükségünk van-e a jelenlegi 6 Collins-osztályú egységből álló arzenál megduplázására.”
(A RAN évtizedes problémája a Collins-osztályú egységek legénységgel való feltöltése. Részben a tengeralattjárósok megtartásával kapcsolatos problémák oda vezettek, hogy időnként csak a tengeralattjáró mennyiség által megkövetelt személyi állomány 40 százaléka állt rendelkezésre. A problémára való ismételt rástartolás oda vezetett, hogy 2010-ben a 6-ból 3 Collins-osztályú egységhez van 1-1 teljes legénység, illetve képzés alatt áll a negyedik. 1-1 Collins-osztályú egység legénysége 45 főből áll.)
Tengó vonalra kihegyezett RAN toborzóanyag
