|

Itt a Hellfire II

A Lockheed Martin AGM-114 Hellfire korunk egyik legjobb és legtöbbet alkalmazott kis hatótávolságú levegő-föld rakétája, mely napról-napra bizonyítja képességeit a háborús zónákban. A gyártó pedig folyamatosan fejleszti termékének képességeit, amire szüksége is van, ugyanis a méltán híres fegyver babérjaira több konkurens is pályázik jelenleg. A legújabb verzió az R, mely már egy ún. ’minden az egyben’ képességű rakéta.

A Hellfire Romeo néven is emlegetett AGM-114R Hellfire II egy fegyverben egyesíti elődeinek minden jó tulajdonságát. A vezérlése nem változott, ugyanúgy félaktív lézeres irányítású (SAL), viszont már a hordozó platformtól oldalra lévő, vagy a háta mögött elhelyezkedő célpontok ellen is indítható a továbbfejlesztett navigációs rendszernek köszönhetően. Ez utóbbi jobb manőverező-képességet is biztosít, valamint úgy vezeti célra a fegyvert, hogy az a lehető legnagyobb becsapódási energiát produkálja, így növelve a hatékonyságot.

Az R verzió legnagyobb előnye elődeivel szemben mégis a többcélú harci rész. Annak ugyanis, hogy megannyi Hellfire-változat létezik, az egyik oka az, hogy más-más feladatokra vannak kifejlesztve: az eredeti A például kifejezetten páncélosok ellen készült, míg az M páncélozatlan járművek, bunkerek és városi célok leküzdésére szakosodott. Így ha nem lehetett előre látni, hogy milyen kihívásokkal találkozik az AGM-114-et hordozó helikopter vagy UAV a bevetésen, többféle variánst is felszereltek rá, ami jelentősen csökkentette a támadó potenciálját.

Hellfire rakéták egy AH-1W-re függesztve ,

Erre kínál megoldást a Hellfire Romeo, mely képes a nehéz és könnyű páncélosok, épületek, bunkerek leküzdésére, emellett pedig városi harcra és élőerő ellen is alkalmazható. Mostantól tehát elég lesz ezt az egy multifunkciós rakétát felfüggeszteni a hordozó platformra, mellyel minden fellépő körülményre megfelelő választ adhat majd a személyzet.

Az AGM-114R-el április 14-én hajtottak végre egy tesztet, melynek célja az volt, hogy kipróbálja a fegyver pusztító erejét páncélozott célok ellen. Célpontként egy M60 harckocsit állítottak ki az Eglin légibázis melletti lőtérre. A rakétát 6,4 kilométerről indították, a célzást egy UAV végezte, mely lézerrel megjelölte a célt a fegyver számára. A Hellfire érzékelői észlelték ezt, és továbbították az adatokat a navigációs rendszer felé, mely centiméteres pontossággal vezette célba az AGM-114-est, mely telitalálattal megsemmisítette a harckocsit.

’Az AGM-114R egyik legfigyelemreméltóbb új képessége, hogy a hordozó eszközt vezető pilóta bevetés közben igazíthatja hozzá az adott célhoz a harci részt, ami jelentősen megkönnyíti a feladatokra való felkészülést.’ – mondta Mike Brown, az AGM-114R fejlesztési programjának menedzsere. ’Ez pedig rendkívüli fontossággal bír a gerillaellenes hadviselésben, ahol a tálibok bármikor és bárhol felbukkanhatnak, így nem tudhatjuk előre, mik lesznek a megsemmisítendő célpontok.’

Ken Musculus, a Lockheed Martin levegő-föld rakétákért felelős részlegének igazgatója a következőképpen nyilatkozott a sikeres tesztlövészet után:
’E teszt megmutatta, hogy Hellfire Romeo le tudja győzni az AGM-114 legnagyobb ellenfelét, egy harckocsit is. Képes rá, hogy az eddigieknél nagyobb magasságban és nagyobb sebességgel közelítse meg a célt, melynek így már esélye sem lesz rá, hogy életben maradjon. Örülünk, hogy katonáink kezébe egy olyan fegyvert adhatunk, mellyel elláthatják az összes jelentkező feladatot.’

A lövészetről itt tekinthető meg egy videó:
http://www.lockheedmartin.com/data/assets/mfc/Videos/MFC_PR_HellfireII_083010.mov

14 hozzászólás “Itt a Hellfire II”

  1. Na ez a cikk nekem valahogy erősen erőltetettnekk és önfényezőnek tűnik. Mint ha a LM valami oltári újat akart volna alkotni, és egyedit, közben a felsorolt tulajdonságok alapvetőek már itt-ott. Mert még ha azt csinálták volna meg, hogy 50Km-ről indíthatnák a felére csökkentett méretű rakétát, vagy egyszerre 8 célpontot támadhatna akkor azt mondom igen újítottak de, ez édes kevés az F-22-es gyártójától.
    Ez az egésssz arról szól, hogy a Raytheon és a Boeing bemutatta a saját fegyverét. Meg különben is minek már a Hellfire, hol élnek ezek dobozban hol vannak már harckocsik amikor mindenhol azt olvasni, hogy kint a “fronton” Már nem éri meg az Apacheokra feltenni a 114 es mert drága és nincs neki célpont ugyebár egy tálib lázadó nem harcskocival szaladgál a közeli mákfföldre, ezért fejlesztették ki a Hydra rakéta SAL változatát.
    Egyébként példának említeném, hogy ha már Hellfire modifikációról van szó ott van az MBDA Brimstoneja ami ezen a típuson alapul és szerintem az máár azért előrelépés a Hellfirehöz képest.

  2. Ez pedig rendkívüli fontossággal bír a gerillaellenes hadviselésben, ahol a tálibok bármikor és bárhol felbukkanhatnak, így nem tudhatjuk előre, mik lesznek a megsemmisítendő célpontok.’

    Ja, nyilván hirtelen összeraknak egy saját MBT, amivel váratlanul nagy számban lerohanják a gyanútlan amerikaiakat. Szóval a páncéltörőt MUSZÁJ mindig hordozni :)

  3. Na ez a cikk nekem valahogy erősen erőltetettnekk és önfényezőnek tűnik. Mint ha a LM valami oltári újat akart volna alkotni, és egyedit, közben a felsorolt tulajdonságok alapvetőek már itt-ott.

    Ööö, akkor az F-16 is egy rakás szar volt anno?

    – Az F-4 több légiharc rakétát vitt.
    – A GE Lightning II teljesíménye majdnem olyan impozáns volt, mint az Viperáé.
    – Az F-15 új generációs radarja hatalmas ugrás volt.

    Az F-16 csak egyesítette az előd gépek összes előnyét a hátrányai nélkül.
    Szóval ez minden, csak nem önfényezés.

    Mert még ha azt csinálták volna meg, hogy 50Km-ről indíthatnák a felére csökkentett méretű rakétát, vagy egyszerre 8 célpontot támadhatna akkor azt mondom igen újítottak de, ez édes kevés az F-22-es gyártójától.

    Nem ez volt a cél. Minek nagyobb indítási távolság? Az AGM-65 rákfenéje az, hogy feleslegesen nagy és messzire mehet, de a szenzorainak képessége miatt a kinematikai hatótáv nem használható ki…

    A Helffire egy nagyon jól optimelizált kinematikai hatótávval bírt a tömegéhez képest, csak sajnos nem volt minden cél ellen alkalmas, mert a kisméretű harci rész “erőből” nem old meg dolgokat.

    Lásd pl. Duranadal vs. Mk-84. Az Mk-84 sokkal nehezebb, de azért kifutó ellen mégis egy sokkal kisebb, de speciális bobmát használtak egyes alkalmazók. Így mér érhető, hogy ez mégis mekkora ugrás? Kvázi négyszeres bumm, ugyanazon a platformon.

    Az meg, hogy MOST tálibokra lövölödzönek nem jelenti azt, hogy soha másra nem fognak. Nem igaz, hogy ez még mindig nem esik le egyeseknek. Nem a pillanatnyi igények szerint fejleszt az ember fegyvert ma, hanem évtizedekre…

    Egyébként példának említeném, hogy ha már Hellfire modifikációról van szó ott van az MBDA Brimstoneja ami ezen a típuson alapul és szerintem az máár azért előrelépés a Hellfirehöz képest.

    Csak nem jenki. A jenki meg már csak szereti a saját cuccát használni – elvből – és ezzel is támogani a hazai ipart. Ennyi.

  4. Ez az MRAP és hasonló kategóriájú járművek esetében nem igaz.

    Miért? Mi gátolja meg, hogy 20 év múlva is használják? Az AGM-114 különféle verziói X év meglevő igényeket fedtek le. A meglevő igényeket összevotnák egy fegyverbe. Ez a fejlődés.

    A MARP viszont egy új igényt fed le. Ez nagyon fontos. Az, hogy most jelent meg, az nem jelenti azt, hogy utána megy mind a kukába. Az E-3 és társai a Hidegháború igénye miatt születtek meg. A Hidegháború végével mégsem mentek a kukába…

  5. “Az, hogy most jelent meg, az nem jelenti azt, hogy utána megy mind a kukába.”

    Nem mondtam,hogy mennek a kukába(túl drágák ahhoz).Egy konvencionális háborúban nincs rájuk szükség,lehet őket használni (gurulnak,embereket szállítanak)de valódi szükség nincs rájuk,ha lenne akkor már kitalálták volna őket a hidegháború alatt,amikor minden fejlesztés egy nagy konvencionális háború sikeres megvívásának volt alárendelve,de nem akkor találták ki őket(és nem arra a feladatra)…

    “Az E-3 és társai a Hidegháború igénye miatt születtek meg. A Hidegháború végével mégsem mentek a kukába…”

    Az az oka,hogy ma is igény van a teljes légi helyzetképre,de egy konvencionális háborúban nincs igény olyan eszközre aminek gyenge a terepjáró képessége minimális a fegyverzete ellenben megvéd az IED-től amiket mellesleg egy konvencionális háborúban elhanyagolható mennyiségben használnak.

  6. Üdv mindenkinek,

    Bocsánat, h offolok,de itt talán kapok választ.

    A közelmúltban olyan információhoz jutottam, ami állítólag kormányzati környezetből származik. A forrást inkább megbízhatónak tartom.
    A következő évek folyamán komoly amerikai katonai segítséget fogunk kapni. A segítség leglátványosabb részeként támadó helikopterekhez jutunk, amelyek egy részét a támogatás ellentételezéseként Afganisztánban kell szolgálatba állítanunk. Ezen kívül kisebb részben a szárazföldi egységek felszereltségének javítását is tartalmazza az együttműködés.

    Tudom, hogy messziről jött emberként azt mondok amit akarok, de mégis megkérdezném, mert érdekel:
    Hallottatok-e hasonló híreket?
    Lehet-e realitása ennek az infónak?

    Köszönöm a választ

  7. Nekem erősen kétségesnek tűnik, már csak azért is, mert alapvetően a helikopterpilótáink és a karbantartószemélyzet amióta vannak orosz típusokat repülnek, az átképzés önmagában is tekintélyes időt venne igénybe, nem is beszélve arról, hogy a frissen rendszeresített cuccok kipróbálására el lehet képzelni jobb helyet Afganisztánnál, ahol a jól bejáratott megbízható gépek is viszonylag sűrűn potyognak.

    Mire meg megbízhatóan rendszeresítjük őket, már lehet nem leszünk afganisztánban (mmint nato szinten).

  8. habanero: Egyelőre semmi hasonló információval nem találkoztam, bár lehetségesnek tartom, hogy készülődik valami ilyesmi, csak egyszerűen nem közölték a sajtóval (ez a hazai viszonyok ismeretében nem lenne meglepő). Mindenesetre amit Kolombusz írt, az igaz, és még hozzátennék annyit, hogy nem elég csak szimplán kiképezni a személyzeteke és a karbantartókat egy új típusra (ami, ha tényleg lesz, akkor szvsz AH-1 lesz, talán W), hanem meg kell teremteni a szükséges infrastruktúrát a gépek kiszolgálásához, továbbá jelentős mennyiségű továbbképzésre is szükségük lesz a pilótáknak, hogy megfelelő szintű ismereteik és gyakorlottságuk legyen ahhoz, hogy túléljék Afganisztánt.

    Mindenesetre, ha már küldenek segítséget, azon belül is helikoptereket, akkor inkább szállítókat küldjenek, az Isten szerelmére! Arra nagyobb szüksége van ott kint a srácoknak, mint bármi másra. Ha a magyar kontingensnek lennének saját szállítóhelikopterei, akkor nem kéne igénybe venni más nemzetekét, és szükség esetén mi is kisegíthetnénk őket.

    Azért kíváncsi lennék arra a forrásra. Ha nyilvánosan nem is, legalább privátban. Az aim@htka.hu-ra küldd pls a mailt ;)

  9. Korábban volt valami hír azt hiszem itt is, hogy használt AH-64-eseket dobnak piacra a baráti országok részére felújítás után, lehet ebből jutna nekünk is.

    Egyébként nekünk hány hány harci helikoterre lenne kb. szükségünk, nem lenne érdemesebb valami szállító/harci kombó? A Blackhawknak is van valami ilyen verziója, a románoknak is olyasmilyük van, az IAR 330 Puma, az izraelikkel turbóztattak fel.

    Ez az afganisztáni kiküldetés sztem nem igaz, mert korábban voltak az amerikaiknak is baleseteik(Irak/Afganisztán) és arra jutottak a vizsgálatokkal, hogy a személyzet nem volt normálisan kiképezve, egyszerűen nem repültek eleget ilyen küldetésekhez.