Következzék most egy kissé megkésve tudósított híranyag az indiai DRDO, azaz az állami tulajdonú, védelmi fejlesztésekért felelős hivatal terveiről. Mint a címből vélhetően nem nehéz leszűrni, India is csatlakozni kíván a „nagyokhoz” és egy ambiciózusan rövid határidejű menetrendet állít maga elé az irányított energiájú fegyverek, azon belül is a lézer alapú eszközök fejlesztése és hadrendbe állítása terén.
„A jövő a lézerfegyvereké. Például használhatunk lézersugarat az ellenséges rakéták gyorsítási, vagy terminális szakaszban történő lelövésére.” – nyilatkozta a DRDO Laser Science & Technology Centre (LASTEC) részlegébek igazgatója, Anil Kumar Maini a Times of Inndia napilapnak.
A LASTEC tervei egész véletlenül összecsengenek a DRDO felső vezetése által az elkövetkező évekre prioritásnak megjelöltekkel, melyek nem mások, mint az űr- és cyber biztonság, a hiperszonikus járművek és az irányított energiájú fegyverek.
Bár a DRDO nem feltétlenül arról híresült el, hogy az ígéreteihez (mindig) határidőre fel tud nőni, annyi bizonyos, hogy az irányított energiájú fegyverek fejlesztésére ennek ellenére vélhetően meglesz az anyagi támogatás, hiszen ezen terület az elkövetkező cirka másfél évtized távlatára a védelmi minisztérium részéről is a fejlesztések egyik fő csapásirányának lett megjelölve.
No persze nem arra kell gondolni, hogy hogy az indiai erők majd teljes, fehér testpáncélban, lézervetőkkel nyomulnak a lázadók ellen, ám akkor mik is szerepelnek a tervek között?
Nos, a fejlesztések talán nem meglepő módon több szálon fognak futni: a személy és tömeg elleni bevethető, nem halálos lézerfegyverektől kezdődően a tűzszerész vonatkozású eszközökön át a ballisztikus rakéták ellen bevethető, potenciálisan a kiépítés alatt álló indiai rakétavédelmi rendszer jövőbeni elemét képző, légi és vizi platformokra szerelt nagy teljesítményű pirítókig.
Utóbbiak esetében az elérhető információk alapján két vonalon fognak futni a fejlesztések. A terminális szakaszban történő elfogásra egy 5-7 kilométer hatótávolságú, 25 kW teljesítményű lézert vizionálnak, míg légi és vizi platformra egy 100 kW-os lézert szánnak, mellyel a gyorsítási szakaszban kívánnák semlegesíteni az ellenséges ballisztikus rakétákat. Azaz az egyelőre finoman szólva is kétesen teljesítő, amerikai ABL rendszer indiai megfelelőjét szeretnék összelapátolni, mellyel kapcsolatban azonnal látszik, hogy hiánycikk az „irdatlan erejű”, megawatt kaliberű lézerágyú, hiszen a megnevezett 100 kW inkább a más célpontok ellen fejlesztett ATL-lel lenne párban.
Egyébként úgymond nem kívánnak sokat tökölni, hiszen a nyilatkozatok alapján a terminális szakaszú elfogást biztosító lézernek 5, a gyorsítási szakaszban bevethetőnek pedig 10 éven belül tesztekre érettnek kell(ene) lennie.
Talán nem meglepő módon a fenti 2 fejlesztési programmal szemben a nem halálos erejű lézerfegyverek vonatkozásában már kézzelfoghatóbb eredmények vannak, illetve várhatóan lesznek (tervezetten) rövidebb határidőn belül.
Ami ténylegesen készen van, az egy 50 méteres effektív hatótávolsággal rendelkező személy elleni lézer dazzler, ami szép-szép, csak nem kell tőle hanyatt vágódni, lévén mondhatni több ilyen rendszer is létezik már.
Az indiaiak tervezett következő lépcsőjét a tömegoszlatásra alkalmas változat jelenti. A remények szerint mintegy 2 év múlva rendelkezésre álló eszköz hatótávolsága 250 méter lesz.
Az IED-ek és egyéb robbanószerkezetek biztonságos távolságból történő semlegesítésére alkalmazandó lézereszközök tesztjét cirka másfél év múlva már szeretnék elkezdeni. Ez természetesen szintén úgymond az élenjárókhoz történő „felzárkóztató” jellegű fejlesztés.
