A Német Légierő egykoron Európa – sőt, az egész világ – egyik legerősebb, legsokoldalúbb, legjobban képzett állománnyal rendelkező légi armadája volt. Túlzás lenne azt állítani, hogy ez mára teljes egészében a múlté, az viszont tény, hogy most, 2010-ben korántsem állnak olyan jól mennyiségi és anyagi téren, mint mondjuk harminc évvel ezelőtt.
A hidegháború utáni globális haderő-csökkentési hullám alól nem képeztek kivételt a németek sem: sok nemzethez hasonlóan ők is egyre inkább a minőség felé tolódnak a mennyiségi fölénytől. Előbbivel nekik nem is lehet gondjuk, hiszen világszerte ismert a német nép precizitása és hadiiparuk kiváló minősége, ám a haderő egy olyan dolog, amihez pénz kell, méghozzá nem kevés. Manapság pedig pontosan ez az, amiből nincs elég…
A fenti megállapítás következménye az a hír is, mely a német médiában – konkrétan a Bild napilap hozta le – július 7-én jelent meg. Eszerint a német Védelmi Minisztérium nemrég kiadott egy 23 oldalas jelentést, melyben azt taglalják, hogy az anyagi források jelentős csökkenése milyen következményekkel jár majd a légierőre – Luftwaffe – és a haditengerészetre – Deutsche Marine – nézve. Gondolhatjuk, hogy nem pozitív irányú lesz a változás: az említett haderőnemek technikai és személyi állománya is jelentős megnyirbáláson esik majd át.
Kezdjük stílusosan fentről! A Luftwaffe gerincét alkotó, európai összefonódás termékeként létrejövő Tornado típuscsalád három tagja közül a németek kettőt használnak: a csapásmérő IDS-t és az elektronikai harcra alkalmazható ECR-t. Ezen repülőgépek már nem fiatalok, ám még van bennük lerepülni való idő, így teljesen nem vonják ki őket, azonban számuk jelentősen csökken. A tervek szerint nagyjából 100 példányt állítanak majd le, melyek közül többet alkatrészként használnak majd fel a tovább üzemelők számára. Ennek a radikális csökkentésnek köszönhetően a két variánsból összesen mintegy 85 marad majd állományban.
A Luftwaffe egyik legöregebb típusának számít a McDonell-Douglas F-4F Phantom II. A jól ismert típust a közép-európai ország légtérvédelemre használja, és a 21. század követelményeinek megfelelően jelentősen modernizálta is, így például a török Phantomokhoz hasonlóan AMRAAM-shooterek lettek. Nos, egyelőre úgy néz ki, hogy 2013-ig még ezek a jó öreg csatalovak őrzik majd a német légteret, ezt a most kiadott tanulmány sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta – ugyanis nem esett szó benne a típusról. A majdan helyébe lépő Eurofighter Typhoonról viszont annál inkább…
A 4+ generációs Tájfunból 140-et rendeltek a németek, és a jelek szerint többet nem is fognak. Így eljön majd az idő, mikor a Luftwaffe csapásmérő, elektronikai zavaró és légvédelmi kapacitását is e gépek jelentik majd a Phantom és a Tornado nyugdíjba vonulásával. Ehhez azonban az kell, hogy a típus megkapja az összes lehetséges fejlesztési csomagot, vagyis, hogy teljes értékű vadászbombázóvá váljon.
A légi szállító kapacitás is csökkenni fog, bár a remények szerint csak átmenetileg. Jelenleg ezt a feladatkört az egykoron francia-német kooperációban készült C-160 Transall látja el. A jelenleg üzemelő közel 80 példányból hamarosan biztosan leállítanak 15-öt, és lehet, hogy később még többet is. Helyükbe majd az A400M 60 példánya lép – ki tudja, mikor…
Ami pedig a forgószárnyasokat illeti: az NH90 és Tiger típusok számát is csökkenteni fogják – a legrosszabb esetben 50 százalékkal.
A Deutsche Marine sem „ússza meg” a költségcsökkentést: több kisebb felszíni egységük is kivonásra kerül, elsősorban az idősebbek közül, arról pedig egyelőre nincs hír, hogy milyen és mennyi hajó lép a helyükbe. A haditengerészeti helikopterek közül pedig 21 Sea King mehet nyugdíjba.
Mindeközben a szárazföldi erők háza tájáról nem érkeztek információk hasonló leépítésekről. Azt nehéz elképzelni, hogy őket elkerülné a válságos helyzet. Lehetséges, hogy a média az ő esetükben még nem fogott szagot…
