A védelmi fejlesztések terén a mérnököknek gyakorta szükségük van a fantáziájukra is, hogy valami olyat alkossanak, mely forradalmasíthatja a hadviselést, és egy időre technikai fölényt biztosít az ellenfelekkel szemben. Ezért fordulhat elő néha, hogy a legújabb katonai eszközök a tudományos-fantasztikus filmeket idézik. Most is egy ilyen (elsőre talán őrültségnek ható) ötletről számolhatunk be: a repülő tengeralattjáróról.
A New Scientist mérnöki magazin adta hírül az információt, miszerint a DARPA (miért, mi más?) elkezdte egy új terv finanszírozását, melynek célja egy olyan szerkezet létrehozása, mely képes a vízfelszín alatt, a vízfelszínen és a levegőben is haladni. Természetesen a majdani végterméket katonai célokra szeretnék alkalmazni. Az elgondolás lényege, hogy a gép a felszín felett pár méterrel viszonylag nagy sebességgel repül, majd mielőtt a célpont védelme rálőhetne, lemerül a víz alá, és csak közvetlenül az objektum előtt emelkedik ki belőle, ahol már nem tehetnek ellene semmit.
A program egyébként már 2008-óta létezik, és több elképzelés is napvilágot látott, a Pentagon azonban csak most engedélyezte további anyagi támogatás folyósítását. Úgy tűnik, a vezetők is látják a tervben rejlő lehetőségeket, ami jó hír, hiszen így talán nem veszik el a süllyesztőben a dolog. Viszont egy további kikötést is tettek a majdani repülő tengeralattjáróval szemben: csökkentett észlelhetőségűnek is kell lennie, hogy az ellenséges radarok számára a teljes bevetési ideje alatt láthatatlan maradjon.
A legnagyobb kihívás a fejlesztőkkel szemben az, hogy egy járműben egyesítsék a repülőgépek és a tengeralattjárók egymástól olyannyira különböző jellemzőit. Ugyanis míg előbbiek számára a lehető legkisebb tömeg melletti lehető legnagyobb hajtómű-teljesítmény a fontos, addig a búvárhajóknál mindig is arra törekedtek, hogy minél erősebb szerkezettel bírjanak a mélyben tapasztalható iszonyatos nyomás elviselésére, így nagy tömegű anyagokból készültek, ami egy repülőgép esetében elképzelhetetlen. Ezen tények fontos kérdéseket vetnek fel a majdani típus (nevezzük búvárrepülőgépnek) formájával és anyagával kapcsolatban.
További kérdéses terület a meghajtás. Ugyanis ha repülőgép-üzemmódban akar haladni, akkor a ma rendelkezésre álló technológia mellett a hajtóműveknek oxigénre lesz szükségük. A víz alatt viszont ez nem lehetséges, vagy ha igen, csak rendkívül bonyolultan és nagy méretekben. A tenger alatt elektromotorokat alkalmaznának, ami viszont plusz súlyt jelent. A mérnökök optimizmusa azonban határtalan: bíznak a sikerben, és többük szerint már ki is találták a megfelelő megoldásokat.
Sokak szerint a tömegproblémákra a modern szénszálas technológia, a búvárrepülőgép kialakítására pedig a kisméretű szárnyak és a vékony, rendkívül áramvonalas törzs jelenthetik a megoldást. Graham Hawkes, a búvárrepülőgépek fejlesztésével foglalkozó amerikai Hawkes Ocean Technologies alapítója szerint „Meg lehet csinálni, csak egy csomó munkába fog kerülni!”.
Hawkes cége egyébként kész tervvel rendelkezik, sőt, a Super Falcon névre hallható prototípus már készen is áll. Ez a fentebb említett minta szerint készült, melynek köszönhetően elméletileg képes a levegőben 901 km/h, a víz alatt pedig 17 km/h sebességgel haladni. Maximálisan 300 méterre képes lemerülni, és kétfős személyzetet vihet magával.
Természetesen a DARPA ennél komolyabb terveket dédelget, hiszen nekik egy potens csapásmérő fegyverre van szükségük. A lehetőség pedig adott, már csak az említett „csomó munkára” van szükség – na meg nem kevés pénzre, ugyebár.
