Néhány hét múlva lesz a csernobili atomkatasztrófa 24. évfordulója, ennek kapcsán szeretnénk bemutatni a baleset során használt helikoptereket és feladataikat. A forgószárnyasok alkalmazása a balesetet követő naptól, egészen a “szarkofág” megépítésének befejezéséig folyamatos volt, és újabb tragédiától sem volt mentes. Valószínűsíthető, hogy a mentési és építési munkálatok tovább húzódtak volna a Szovjet Légierő helikoptereinek alkalmazása nélkül.
Bevezetésként jöjjön az esemény rövid összefoglalása a Wikipédia bejegyzései alapján: “1986. április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor következett be a robbanás a csernobili atomerőmű négyes blokkjában. A csernobili atomkatasztrófa valós méreteiről az első napokban ellentmondásos hírek jelentek meg, a hatalom igyekezett eltussolni az ügyet, de Svédországban egy nappal a robbanás után bejelentették, hogy a megszokott háttérsugárzás többszörösét mérték a Stockholmtól 150 kilométerre lévő forsmarki atomerőműben. Öt svéd atomerőműből kértek jelentést, kiderült ott is emelkedett a sugárzás.
Az első légi felvételek egyike a robbanás után ,
A Szovjetunió vezetése ekkor ismerte el a bekövetkezett atombaleset tényét. A robbanás következtében nagy mennyiségű sugárzóanyag – egyes becslések szerint a reaktorban lévő plutónium és urán csupán 4, pesszimistább változatok szerint 90 százaléka – került a légkörbe. A hatóságok azonban továbbra is késlekedtek a lakosság kimenekítésével: még napokkal a katasztrófa után sem kezdték meg az evakuálást a közvetlen veszélyzónából.
Katonákat vezényeltek a felrobbant reaktorblokkhoz, akiknek megfelelő védőfelszerelés nélkül kellett eltakarítaniuk a romokat, hogy hozzákezdhessenek a reaktor maradványait befedő betonszarkofág megépítéséhez. A több hónapig tartó akcióban százezrek vettek részt, ezrek haltak meg a Csernobilban eltöltött órák, napok következtében.”
Helikopterek alkalmazása
Az esemény bekövetkezése után először a Mi-8-as helikopterek kaptak szerepet, ugyanis fedélzetükön szállították a balesetet kivizsgáló és a kárelhárítást koordináló fizikusokat és katonai vezetőket, valamint a romok állapotának dokumentálását végző operatőröket és fotósokat, az ekkor készült felvételek később hírhedté váltak a világsajtóban.
httpv://www.youtube.com/watch?v=6HPddRn-Sn8
Kevésbé ismert tény, de az itthon is jól ismert Mi-24-es helikopter speciális változata az egyik legfontosabb feladatot kapta, mivel sugárfelderítési bevetések alakalmával kellett meghatározni a sugárzás mértékét és a szennyet területek nagyságát. Ezzel a képességgel már korábban is rendelkezett a Szovjet Légierő, nukleáris, biológiai, vegyi, (ABV) fegyverek használata esetén alkalmazták volna ezeket a gépeket. A Mi-24RCh-n néhány változtatást hajtottak végre, de alapvetően megtartotta a standard változatok képességeit. Új kisméretű markoló eszköz került felszerelésre a szárnycsonk rakétaindító-sínjeinek helyére, így lehetővé vált a föld és vízminták vételezése is. Valamint elhelyezésre került a sugárzás méréséhez elengedhetetlen Geiger-Müller számláló is.
Mi-24 RCh ,
Miért pont a Mi-24-est használták ezekre a feladatokra? A válasz egyszerű, mivel hermetizálható a pilóta és az operátor fülkéje, valamint a deszanttér (ami gyakorlatilag egy légterű a pilótafülkével) is. Így a külső levegő csak a káros anyagok kiszűrése után áramlik a fedélzetre. Ez a rendszer magas védettséget nyújt a vegyi és biológiai szennyezések ellen, illetve a nukleáris port tartalmazó levegőtől is, de hozzá kell tenni, hogy a közvetlen nagy erejű sugárzástól nem véd a hermetizáló rendszer sem. A korabeli felvételeken is láthatóak az erőműhöz közeli Pripjaty város közelében repülő speciális Mi-24-esek. Találunk magyar vonatkozást is, mivel a Honvédség Mi-24-eseihez kifejlesztésre került egy sugárfelderítő rendszer, amely a mért sugárzási értéket GPS koordinátákhoz párosítja és a kapott adatokat valós időben a harcálláspontra sugározza kiértékelés céljából. A mérő és adatközlő berendezéseket konténerek tartalmazzák, amelyek rögzíthetőek a fegyverzet felfüggesztő pilonokra. De térjünk vissza a balesethez. A számos felderítő repülés és a földi mérések is beigazolták, hogy nagyon súlyos a helyzet. Az erőmű 4. blokkja kritikusan megsérült, hiányzik a tetőszerkezete a falai nagyrészt összeomlottak, a sugárzó fűtőanyag egy része az erőmű körül szóródott szét, illetve a szél segítségével a légkörbe került, a reaktormagban megmaradt fűtőrudak magas hőmérsékleten izzanak.
A sugárzás élettani hatásai
Ha az emberi szervezetet egy bizonyos küszöbdózisnál nagyobb mértékű sugárzás éri, rövid idő után megjelennek az ún. sugárbetegség tünetei, melynek súlyossága a besugárzás mértékétől függ. A sugárbetegség kezdeti tünetei általában: égési sérülésekhez hasonló sebek, hányás, hasmenés, láz. Kisebb dózisok esetén a vérképző szervek károsodnak, nagyobb dózisoknál pedig az emésztőrendszer, végül az idegrendszer is.
Likvidátorok a rádióaktív törmelék eltávolítása közben (A kép alján látható fehér sávok a fimet érő sugárzás miatt alakultak ki!) ,
Meg kell még említeni a sugárzás által kiváltott rákos megbetegedéseket, és a mutációk hatásaként jelentkező genetikai hatásokat. Az ilyen megbetegedéseknél nagyon fontos, hogy bekövetkezésük csak valamilyen valószínűséggel jellemezhető, azaz nem mondható meg az, hogy azonos dózist elszenvedő egyének közül ki lesz rákos, csak az, hogy közülük várhatóan hányan betegednek meg. Kialakult rákos megbetegedés vagy genetikai károsodás esetén pedig általában nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy az illető a sugárzás miatt lett-e beteg, vagy valamilyen más hatás következtében.
A légi műveletek következő szakasza
A helyzet felmérése után, a következő feladat az izzó reaktormag eloltása és elzárása a külvilágtól volt, amíg ezt a problémát nem oldják meg addig a halálos sugárzás is a környezetbe kerül. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a az erőmű körüli, valamint az épület tetejére került fűtőanyag visszadobálása a reaktortérbe. A reaktorzóna elfojtásához a következő szállítóhelikoptereket alkalmazták: Mi-6; Mi-8, Mi-26.
httpv://www.youtube.com/watch?v=cOw2HytBhkk
Ezek a gépek közel 2000 bevetés alkalmával mint egy 5000 tonna ólmot, bórt, homokot, dolomitot dobtak a sérült reaktorra, valamint a közli jellegzetes kémény kürtőjébe.
A csernobili 4. blokk vázlatrajza a robbanás után ,
A repülések alkalmával többnyire a gépek alatt külső teherként hordozták az oltáshoz és a reaktor elzárásához használt anyagokat. A pilóták szűrőmaszkot viseltek, hogy megakadályozzák a rádióaktív részecskék belélegzését. De mivel a gépek közvetlenül a nyílt reaktor felett repültek így nem kerülhették el a közvetlen besugárzást.
httpv://www.youtube.com/watch?v=QS-HngPwYYU
A helikopteres teheremelés nagy összpontosítást igénylő művelet, így a személyzet pszichés és fizikai terhelése is többszöröse, mint egy átlagos repülés alkalmával (pl útvonal repülés). A csernobili repülések alakalmával sugárterhelés is párosult a feladat végrehajtásához, így óhatatlanul megnőtt a repesemény kialakulásának valószínűsége, amely szerencsétlen módon 1986. október 2-án be is következett. Egy Mi-8-as éppen teheremelés közben a 4. reaktor romjai felett alacsony sebesség mellett repült, amikor egy közeli daruhoz hozzáért a gép főrotorja.
httpv://www.youtube.com/watch?v=ICOu7KksgUA
Az ütközés következtében a rotorlapátok leszakadtak és a gép tehetetlenül zuhanni kezdett, a fedélzetén lévő négy ember nem élte túl a balesetet. A megrázó repülésről egy videó felvétel is készült.
Végjáték?
A helikopterek bevetéseinek köszönhetően sikerül lezárni a sérült reaktormagot, így lehetővé vált hogy stabilizálják a helyzetet. A reaktor lezárásával még nem oldódott meg a probléma, mivel az összes fűtőanyag törmelék nem került vissza a reaktorba. Így hosszútávú megoldásként egy betonból készült építményt emeltek a még mindig erősen sugárzó romok fölé. Ez az építmény “szarkofágként” híresült el, mivel a baleset éjszakáján az erőmű egyik dolgozója eltűnt a robbanás során, így holtteste a mai napig a csernobili atomerőmű 4. blokkjában van.
A repülésekben résztvevő gépek soha nem térhettek vissza az eredeti alakulatukhoz, mivel a gépek súlyos sugárzásnak voltak kitéve, így maguk is rádióaktív hulladékká váltak, a többi mentésben résztvevő eszközzel egyetemben. Ezeket a szennyezett járműveket a Csernobil körül kialakított 30 km-es biztonsági zónában tárolják.
A kárelhárítás során használt helikopterek maguk is nukleáris hulladékká váltak ,
A csernobili reaktor baleset, rávilágított a szovjet atomerőművek tervezési és technológiai hiányosságaira. A rektor körüli szarkofág lassan negyedszázados lesz, javításra szorul, illetve végleges megoldást is keresni kell, mivel a romok mélyén heverő több tonna fűtőanyag napjainkban is komoly veszélyt jelent.
A kárelhárítás során rengeteg ember vesztett életét, mivel halálos sugárdózist kaptak, és ez alól a pilóták sem voltak kivételek, akik bebizonyították, hogy szélsőséges körülmények között is helyt tudnak állni. A helikopterek is bizonyították, hogy széleskörűen alkalmazhatóak, egy olyan nukleáris baleset elhárításában, amelynek csak a gondolata is félelmet kelt az emberek között.
Írta: Pap Ferenc
Kerozingőzös Portál
Vajon a mentésben kárelhárításban részvevő emberek katonák mennyire voltak tudatában a veszélynek, annak hogy bizony meg fognak halni, nyomorodni ?
Minden elismerésem azoknak akik résztvettek a kárelhárításban.
Tudniuk kellett……. Képzett szakemberek voltak. Igazi hősök….. Adassék nékik örök dicsőség és nyugalom….. Ámen.
Érdekes, hogy a balesetet majdnem tökéletesen leírja egy 1978-ban megjelent amerikai regény, csak amerikai reaktorral. Mivel a SZU hivatalosan ateista volt, nem hittek a jóslásban, inkább azt feszegették, hogy nem az impik keze van-e a dologban a túl tökéletes egyezésre való tekintettel.
Egyébként szerintem a sugárzó járművek már nagyrészt nincsenek ott – őrzés híján minden évben rengeteget ellopnak közülük és viszik a helyi MÉH-telepre, hogy aztán kiskanállá alakulva sugározzák be a békésen majszoló csecsemők buksiját…
Több tízezer, ha nem százezer lapátos ember dolgozott ott 2 x 90 másodperces (!) műszakokban. A többségük tuti nem tudta, hogy ez mit jelent egészségügyileg, meg amúgy is ezt várta el tőlük a haza anyácska…
Tacsk0!
Ha mo.-n történne ilyen szerinted akkor csak úgy nyitva hagynák a sérült reaktort vagy mozgósítanának annyi embert amennyit csak tudnak és megpróbálnák javítani a dolgon?
Mindenképpen azt kellett csinálni, amit csináltak (kivéve persze a késedelmes kitelepítést – mondjuk fura egy dolog ez, amíg nem zongorázták végig az összes bürökratikus hülyeséget, semmi nem történt, de után viszont vérprofin álltak a dologhoz), akár tudták a kuncsaftok mi lesz velük, akár nem. A legtöbben egyébként a pilóták közül haltak meg, meg azok közül a bányászok közül, akik egy hűtővíz-alagutat ástak a reaktor alá (mert ha a sugárzó trutyi átégette volna az aljzatbetont is, bekerült volna a talajvízbe meg a Dnyeperbe és tényleg kipusztul a fél Ukrán SZSZSZK). Hogy mennyien haltak vagy betegedtek meg a katasztrófa miatt, sajnos nem nagyon lehet tudni. Olvastam olyan statisztikát is, hogy a résztvevők között nem is volt nagyon több a rákos megbetegedések száma, mint az átlag szovjet lakosságnál. Bár ez a statisztika inkább jellemzi a szovjet egészségügyet.
Az biztos, hogy akik ott dolgoztak a kárelhárításnál, minden tiszteletet megérdemelnek, függetlenül minden más tényezőtől. Hálásak lehetünk nekik…
Erről mindig eszembe jut a nyugaton csak Pilóta néven emlegetetett Anatolij Grisenkó esete. Ő is az egyik Mil-berepülőpilóta volt, akit a nagy tapasztalata miatt vezényeltek a reaktor fölé Mi-26-osával. Ő volt az a később ikonná vált személy, akit Seattle-be vittek csontvelőátültetésre. Midnerre azért volt csupán lehetőség, mert pilótatársa, Gurgen Karapetjan a Mi-28A-val 1989-ben épp kint volt a Le Bourget-i bemutatón és találkozott az McDonnel AH-64-es fő berepülő-bemutató pilótájával, Cap Parlier vietnámi veteránnal. Parlier elkezdett szervezkedni, hogy Karapetjan egykori hajózótársát, Grisenkót elhozhassák az USA-ba.
Amikor kiderült, hogy ebből az ügyből egy látványos nagypolitikai összeborulás is lehet, a nagyhatalmak a legmagasabb szinten is támogatták az ügyet. Sajnos azonban Grisenkó életét ez már nem tudta megmenteni. Reader’s Digest-ben volt erről egy sztori, de a neten is találhattok infót.
http://news.google.com/newspapers?nid=336&dat=19900413&id=IosnAAAAIBAJ&sjid=x4QDAAAAIBAJ&pg=6747,6386713
Cap Parlier egyébként egy legendás Apache-demopilóta volt.
http://www.parlier.com/web_p03f.htm
Minekután a youtube tele van Csernobil témájú videókkal, nem linkelek egyet se, a mentési munkálatokat koordináló orosz akadémikus történetétől kezdve (tévedett, mikor arra attól tartott, hogy a reaktor leolvad, de ez a tévedése emberek életébe került, ezt ő is tudta és ez a tudat is hozzájárult ahhoz, hogy minden tiltás ellenére megszállotja lett az ügynek, míg bele nem halt) egészen a brutális torzszülöttekig minden megtalálható.
http://en.wikipedia.org/wiki/Valeri_Legasov
Ő volt az a tudós. Öngyilkos lett.
A Tacsk0 által említett könyv „A Prometheus válság” 1980-ban jelent meg magyarul.Amikor megtörtént a baleset rögtön a könyv jutott az eszembe.Talán az egyedüli külömbség a könyv és valóság között, hogy a könyv története az USA-ban játszódik.
Érdekes, hogy a balesetet majdnem tökéletesen leírja egy 1978-ban megjelent amerikai regény, csak amerikai reaktorral.
Szerintem a Prometheus-válságra gondolsz. 1-2 éve olvastam, nem rossz könyv. Akit viszont érdekel a téma, annak Frederick Pohl: Csernobil című regényét ajánlom, amely fiktív szereplőkkel meséli el a sztorit.
A Top Gun első évfolyamainak valamelyikében (talán a 92-esben) is van egy cikk ugyanebben a témában. Ha jól emlékszem „A halál körhintája” volt a címe.
Itt egy cikk az egészségügyi következményekről:
http://egeszseg.origo.hu/cikk/0617/486796/a_csernobili_1.htm
„A baleset közvetlen következményeinek elhárításában részt vett tűzoltók, katonák és mások soraiból 31 ember halt meg röviddel a baleset után, ketten a robbanásban, egy ember szívrohamban, a többiek az elszenvedett sugárzás következtében. A baleset elhárításban részt vett likvidátorok közül 14-en haltak meg a következő 10 évben a sugárdózis következében.”
A Mi-8-as balesetben odaveszett 4 embert itt külön nem említik.
A volt főnököm és annak barátja pilótának készültek a barátja idősebb volt és ő pont akkor volt kiképzésen Ukrajnában amikor bekövetkezett a katasztrófa.
Besorozták őt is mint fiatal kadétot és neki is helikopteren kellet segíteni a mentésben,de rá 1-2 évre meg is halt az ott kapott sugárdózis következtében.
Ezért döntött úgy a volt főnököm hogy még sem lesz pilóta pedig már csak 1éve volt hátra.
Teljesen véletlenül derült ez ki mert épp kint beszélgettünk és elrepült felettünk egy Albatrosz innen indult a beszélgetés és teljesen meg volt zuhanva amikor meg látta a gépet.
Azért nem egyszerű hogy valakinek az álmát így tönkre tegye valami nem?!
Valóban óriási tettet hajtottak végre ezek az emberek.Minden elismerésem nekik,de ez nem teszi megnemtörténté a balesetet.
Tacsk0 ottlesznek azok a helikopterek, őrzik a területet folyamatosan, bemenni csak vezetővel előre megszervezett látogatás keretében lehet.
ákos:
Tacsk0nak igaza van. Ha gugliörszön megnézed, Csernobil falutól vezet egy út délkeleti irányban. Annak a jobb oldalán egy Rasszoha nevű falu mellett található a telep, ahol a fotó készült.
a cikkbeli képen még megvan mind a 7 MI-6-os a 2 MI-8-as és a MI-26-os is.
De 2008-ban: http://www.panoramio.com/photo/13968542
Itt már csak 4 fél MI-6-os van.
:(