Az izraeli védelmi miniszter, Ehud Barak tegnapi nyilatkozatában kifejtette, hogy a közelmúltban leleplezett, második iráni urándúsító üzem „immunis” a hagyományos bombázásra.
„A Qom közelében felépített létesítmény fő célja az urán dúsítása. Az évek alatt felépített, bunkerek mélyébe rejtett komlexumot képtelenség megsemmisíteni egy hagyományos légicsapással.” – vázolta fel a helyzetet Barak a parlament külügyi és védelmi bizottsága előtt.
„Biztosak vagyunk benne, hogy Irán 2010 első felére birtokában lesz egy atomfegyver létrehozásához szükséges technológiának. Innentől, ha akarják, egy éven belül bevethető nukleáris tölteteket állíthatnak szolgálatba.”
Az F-16I az Izraeli Légierő egyik legpotensebb típusa ,
Miután Washington megvádolta Teheránt, hogy titokban megkerülik az atomsorompó-szerződést, Irán szeptemberben értesítette az ENSZ nukleáris felügyeleti szervét, hogy Qom városa körzetében létrehozták második urándúsító üzemüket. A nyilvánosságra került munka kivívta az ENSZ, a nyugati és a környező országok kormányainak ellenszenvét, ugyanis minden kevésbé optimista érintett látja, hogy az urándúsító üzemek nem csupán az atomerőművek üzemanyagának előállítására létesültek, hanem „véletlenül túldúsítják” majd a hasadóanyagot, a végtermék – és ez is nyilván csupán a véletlen műve – pont alkalmas atombomba előállítására.
Izrael, aki szintén, bár be nem vallott módon rendelkezik atomfegyverrel, az Egyesült Államok nyilvános (és több nyugati ország kormányának háttér-) támogatását élvezve kilátásba helyezte, hogy adott esetben katonai erővel akadályozza meg Teherán terveit. Az F-15I Ra’am és F-16I Soufa típusok pilótái rengeteget készülnek az esetleges légicsapásra, ám ezzel a bejelentéssel Izrael elhintette annak a lehetőségét, hogy adott esetben nem a GBU-28 „bunkerromboló” bombát veti be, hanem egy kissé több kakaóval rendelkező csapásmérő megoldáshoz folyamodik. Kérdés, hogy Izrael meg meri-e lépni ezt lépést, illetve a többi ország hagyja-e, hogy Jeruzsálem ezt a megoldást válassza.
