Míg az USAF továbbra is a KC-X tenderrel viaskodik, a tender keretén belül nyugdíjazandó vén csatalovak szép sorban elköszönnek. Nem, azért még nem a KC-135R-eket kell temetni, de az arizonai Davis-Monthan légibázison a közelmúltban akárhogy is vesszük egy, a Stratotankerhez kapcsolható történelmi esemény zajlott le.
Szeptember 23-án, utolsó repülését megejtve megérkezett a Maine Légi Nemzeti Gárda KC-135E gépe, hogy besoroljon a Boneyard néven elhíresült géptemetőben fellelhető vasmadarak közé. Mi ebben egy éra vége? Nos, az 56-3630 farokkódú tanker az utolsó aktív E-változatú KC-135-ös volt.
Az 1958-ban hadrendbe állított, tehát bő fél évszázadot a háta mögött tudó „nagyvas” szolgálatának utóbbi pár évtizedét a Maine-i Légi Nemzeti Gárda kötelékében húzta le.
„Büszkék vagyunk ennek a gépnek a hagyatékára” – nyilatkozta a többek között ennek a gépnek is a karbantartásáért felelős csoport parancsnoka John Thomas ezredes. „Ez a gép 1958-ban kerül aktív szolgálatba, végigszolgálta a Hidegháborút, megjárta párszor Vietnamot és a közelmúltbeli kontingensekben is megtalálható volt.” A géphez ezen felül köthető még egy sebességrekord is még 1950-es évekből, amit a New York – London – New York útvonal 12 óra alatti megtételével ért el.
A KC-135E egyébként az eredeti KC-135A változat hajtóműcserén átesett változata. A Légi Nemzeti Gárdák és a tartalékos haderő által repült KC-135E gépekre a Boeing 707-esekről vagy például katonai vonalon a B-52-esekről illetve C-141-esekről anno visszaköszönő Pratt & Whitney TF-33-PW-102 került. A KC-135E-flotta kivonását azonban már nem lehetett halogatni, mivel a hajtóművek üzemideje lejárt és túl költséges lett volna egy újabb hajtóműcserét végrehajtani a gépeken. Az eddig nyugállományba került E változatokból 10 gépet állítottak ki különböző helyeken, míg további 3 gépet földi kiképzésre hasznosítanak. Az 56-3630-asra azonban más sors vár. A gépet lekonzerválják és szükség esetén kannibalizálják, hogy segítsen a KC-135R flottát a lehető leghosszabb ideig repképes állapotban tartani.
„Akár további 15-20 évet is itt lehet még, miközben alkatrészeket nyerünk ki belőle” – nyilatkozta az AMRAG parancsnoka, Tom Schneider ezredes. „Jó célt fog szolgálni. Tárolásra kerül, ami azt jelenti, hogy alkalmas lesz arra, hogy alkatrészeket nyerjünk ki belőle, hogy a flotta aktív része repképes maradhasson.”
Az ezredes elmondása szerint egyébként pont a gép jó állapota miatt született a döntés a gép ilyetén sorsáról.
„Több generáció vonult háborúba ezzel a géppel. Lenyűgöző, hogy a karbantartók ilyen sokáig a levegőbe emelhető állapotban tudják tartani ezeket a gépeket.”
Tényleg elképesztő. Abban a korban mikot megalkották az első vonalas vadászgépek kb. 5-7 évig voltak azok. Ez a gép lehet, hogy nem vadász, de 50 év az ötven év. Az meg még meredekebb, hogy ilyen kapacitású tanker még mindig hány ország képes gyártani? Hát nem sok…
Szomoru ez a sors. Inkabb muzeumban lenne a helye. Mondjuk Szolnokon :)
Az egész múzeumot elfoglalná. Talapzatra kellene emelni és a többi gép meg alatta elfréne. :)
Azért ez sem olyan csúnya vég, múzeumba került több példány is, ez pedig a maga módján szolgálja tovább a még repképes példányokat. Szerintem reális és helyes döntés, ne hasonlítsuk a magyar példához, ahol több a donor mint a repképes repülőgép.Ja a MiG-ekre gondolok..
Ha a mienk lenne a Gripen ott is ez lennem. Azok is csak addig repulnek, amig lizingeljuk. Ha magyar tulajdonba kerulnek, veguk. :(