Április 26-án lezuhant a Szu-35-ös harmadik számú prototípusa, az azóta folyó vizsgálat kiderítette, hogy a gép mitől is futott le akkor vasárnap a komszomolszki kifutópályáról. A gép pusztulása az egyik AL-41 típusú hajtóműve számlájára írható, amely a felszállás során csődöt mondott.

Az orosz hajtóművek nem éppen a megbízhatóságukról és hosszú élettartamukról híresek, bár ezen az általános vélekedésen az oroszok teljes erőbedobással próbálnának javítani, szövetkezvén a nyugati cégekkel, így a fényévekkel az orosz hajtóműgyártás előtt virágzó nyugati technológia igaz a polgári úton, de mégiscsak eljut a vodka hazájába.

Szu-35 géppár (az első és második prototípus) ,

Az orosz/keleti katonai sugárhajtóműves vadászbombázókban jelenleg két fő típus üzemel: az RD-33/93 (MiG-29 és JF-17) és a AL-31/41 (Szu-27-es verziók és J-10). Az előbbi erőforrás ára 2.5 millió dollár, még utóbbi 3.5 millió zöldhasút kóstál.

A Szu-35 számára az AL-31-esből kifejlesztett AL-41 14515 kilogrammnyi tolóerőt produkál, üzemidejét a korábbi 3000 repült óráról 4000-re növelték. A Szu-35 sárkányszerkezetének élettartama is elvileg képes 6000 repült órányi nyüstölést elviselni.
A gép egy 4++ generációs vadászbombázó, melyet eredetileg az F-15-ös legyőzésére fejlesztettek, de több mint valószínű, hogy a Raptor ellen kell majd helyt állnia. Az oroszok „továbbra is” világszínvonalú avionikát ígérnek a gépbe, ami eddig nem nagyon volt jellemző az szovjet/orosz típusokra.