A legtöbb országban elérkezett az idő, hogy a negyedik generációs harci gép típusokról átálljanak a modernebb technikát képviselő, 4+ vagy 5. generációs utódokra. Az áttérés folyamata zajlik, úgy Európában, mint a világ többi részén. Sorozatunkban azokat a gépeket vesézzük ki, melyeket a konstruktőrök kecsegtető gazdasági együttműködés keretében a korszerű harci gépekre vágyó országok tendereire beneveztek. Jöjjön most a francia katonai repülőgépgyártás büszkesége, a Rafale.

Egy méltán híres szélroham kifejlesztése

A ’70-es évek közepére mind a Francia Légierő, mind a Haditengerészet jelezte igényét egy újgenerációs vadászgépre a Dassault felé, ugyanis a SEPECAT Jaguar, a Mirage és az F-8 Crusader gépek elavulttá váló technikája és a Hidegháború feszített tempójú fegyverkezési versenyében ellensúlyozni kellett a nagyhatalmak nyomasztó fölényét. A haderőnemek elképzelése eléggé hasonló volt, így a fejlesztőcsoport egy közös gép elképzelését vázolta fel a döntéshozóknak. A Dassault gyár időközben csatlakozott az európai katonai repülőgépgyártás „nagyágyúi” által kezdeményezett FEFA (Future European Fighter Aircraft = a jövő európai harci gépe) programhoz (melynek későbbi terméke a Eurofighter Typhoon lett), de a francia kormányzat közölte a céggel, hogy nem tudja kivárni, amíg az összeurópai harcigép elkészül.

A feszített tempójú fejlesztés miatt a gépbe tervezett SNECMA M88 sugárhajtómű nem készült el időre, így a ’85 végén debütáló Rafale A (szélroham) elnevezésű kísérleti masinába még az F/A-18 Hornetből ismerős amerikai F404-GE-400-as erőforrás került, bár a hajófedélzeti tesztekhez már a francia hajtómű üzemelt a technológiai demonstrátorként is nevezett gépben, mielőtt 1994-ben nyugdíjazták.
A fejlesztési program első fázisának végeztével körvonalazódni kezdett a típusból készülő verziók képe:
Rafale C (Chasseur) – Együléses vadász a Légierő igényei szerinti változatban
Rafale B (Biplace) – Kétüléses kiképző szintén a Légierő számára
Rafale M (Marine) – Együléses, hajófedélzeti vadászgép a Haditengerészet számára

Az első, C01 jelzésű prototípus 1991 májusában szelte először a levegőt, míg az M01 kóddal ellátott decemberben követte társát. Kissé lemaradva a kétüléses, B01 jellel megáldott gép is átesett a szűzfelszálláson, tette mindezt 1993 áprilisában.

Mivel Franciaország nem rendelkezett hajófedélzetet imitáló tesztközponttal, így a szükséges kísérleti repüléseket az M01 az USÁ-ban hajtotta végre, majd az azóta Brazíliának eladott ex-R99 Fochon figyelték a gép viselkedését megközelítés közben.

A francia erők eddig összesen 294 Rafale-re adtak le megrendelést, ebből mindössze 60 darab a hajófedélzeti M változat. Érdekes módon a megrendelt gépek 60%-a kétüléses, mivel a megrendelések idején zajló Öbölháború és koszovói konfliktus a kétfős személyzettel ellátott gépek előnyére mutatott rá, ugyanis a felderítés és a támadó bevetéseken kifejezetten hasznos a plusz szempár.
A fejlesztési program teljes költsége 2008 végéig eléri a 40 milliárd €-t, ez a darabszámra levetítve 138,5 millió €. 2008-as árfolyamon a C változat 64 millió €-t kóstál, míg tengerész testvére 70 milliót.

Fontosabb események a Rafale életében

• 1983 áprilisa: a Dassault aláírja az ACX (Rafale A) technológiai demonstrátor elkészítéséről szóló szerződést
• 1985: a Dassault kilép a Eurofighter programból
• 1986. július 4.: Rafale A első repülése; december: elkészül a SNECMA M88 hajtómű
• 1988 áprilisa: az első megrendelés a típusra (Rafale C prototípusa)
• 1990 februárja: megkezdik a repülési teszteket az új M88 típusú hajtóművel
• 1991. május 19: a Rafale C01 első repülése; december 12: a Rafale M szűzfelszállása
• 1992: megkezdődnek a Rafale M01 „hajófedélzeti” tesztjei az USÁ-ban
• 1993 márciusa: az első adag Rafale-rendelés; április: megkezdik az M változat igazi hajófedélzeti repülési tesztjeit a R-99 Foch repülőgép-hordozó segítségével; április 30: a Rafale B első repülése
• 1995 júniusa: az első MICA-lövészet Rafale fedélzetéről; július: az elektro-optikai rendszer (OSF) és a sisakkijelző repülési tesztjei; szeptember: megkezdődik a Rafale M hajófedélzeti üzem közbeni tesztelése; november: a Rafale első maratoni repülése (5593 km 6 és fél óra alatt); október: utolsó szárazföldi teszt az USÁ-ban; december: elkészül az első szériaváltozatú géptörzs.
• 1996 márciusa: az M88 repülési próbái sikerrel zárulnak, rendszeresítésre alkalmasnak minősítik; április: gyártás leállítása, csak 1997 januárjában indítják újra jelentős költségmegvonás mellett; május: alacsony magasságú repülések a fedélzeti digitális domborzattérkép segítségével; július: Spectra elektronikus felderítő- és zavarórendszer laboratóriumi tesztelése; november: a Spectrat repülés közben is próbálgatják; december: az első szériahajtómű elkészülte.
• 1997 februárja: a Rafale B01-t rendesen megpakolják (2 db ASM rakéta, 3 db 2000 literes pótos, 2 Magic and 2 MICA rakéta) és nagy tömegű függesztmény mellett vizsgálják repülési jellemzőit; május: az első irányított MICA-lövészet; október: az első RBE2 radar repülési tesztje; november: éleslövészet két cél ellen, tesztelték a rakéta kétirányú adatkapcsolati rendszerét.
• 1998 júniusa: A Rafale alapképességeinek javasolt kezdeti konfigurációját mind a két haderőnek pilótái tesztelik; november 24: az első szériagép repülése (Rafale B)
• 1999 májusa: a SCALP EG csapásmérő robotrepülő első indítása; július 6: az első leszállás a Charles de Gaulle fedélzetére. július 7: a Rafale M szériapéldányának első repülése
• 2000 júliusa: 20: az első Rafale M-et leszállítják a 12F század számára
• 2002: szolgálatba áll a Rafale M 12F század kötelékében
• 2004: bevethetővé válik a 12F egysége; szeptember 9: az első Meteor-indítás egy Rafale M fedélzetéről; december: 3 db Rafale B leszállítása a légierőnek
• 2005. szeptember 11: az Meteor rakéta hajófedélzeti tesztje Rafale M;
• 2007: bevethetővé válik a légierő EC7 százada; a Rafale M első leszállása egy amerikai hordozóra, a USS Enterprise fedélzetére
• 2008 Hadrendbe áll az első F3-as szoftververzióval ellátott Rafale

Szerkezete

A nagy deltaszárny – előszárny kombináció miatt kísértetiesen hasonlít a Eurofighterre, az említett aerodinamikai megoldás a kiváló manőverező-képesség mellett alacsony leszállósebességet kölcsönöz a típusnak, így a szükséges kifutási úthossz csupán 400 méter az C és B változat esetében, a kifutópálya-igényt fékernyővel bírták rövidülésre.

Annak ellenére, hogy a Rafale nem igazi „lopakodó” repülőgép, az osztott szívócsatorna, a korszerű kompozitanyagok és a radarbszorbens festékek felhasználása miatt radarkeresztmetszete vetekszik a Super Hornetével és a Eurofighterével.
Duplakerekes orrfutót kapott a típus, az M változatot megerősített főfutókkal látták el a hajófedélzeti üzem során előforduló irdatlan erőhatások elviselésére, valamint fékhorogot is kapott a leszállások drasztikus lerövidítésére.
Mivel a C és M változat gyakorlatilag ugyanolyan sárkányszerkezetet kapott, így az M variáns szárnyait sem lehet felhajtani, ami megnehezíti a hajófedélzeti tárolást.

Elektronika

A Rafale pilótái Martin Baker Mk.16F típusú, dupla 0-s katapultülésben foglalnak helyet, amely képes a hajózók életének megmentésére akár földről, álló helyzetből is. A nehézségi erők könnyebb elviselését az ülés 29 fokos hátradöntésével oldották meg. A hármasosztású kabintető oldalra nyílik.
A gép repülését a négycsatornás, digitális fly-by-wire kormányvezérlő-rendszer teszi lehetővé.
Minden újgenerációs típus esetében törekednek a lehető legjobb ember-gép kapcsolatra és az ergonómiára. A hajózók munkáját egy széles látószögű, holografikus szemmagasságú kijelző és két többfunkciós, érintőképernyős kijelző segíti. A műszerfal közepét egy nagy navigációs kijelző foglalja el. A pilótafülke NVG-(éjjellátó-rendszer) és sisakkijelző-kompatibilis, és HOTAS, valamint DVI (direct voice input) hangvezérlő-rendszer áll a személyzet rendelkezésére.

A Rafale védelmét a SPECTRA elektronikus felderítő- és zavarórendszer biztosítja, amely három rendszer (besugárzásjelző, kombinált lézer- vagy rakétaindítás-jelző és aktív elektronikai zavarórendszer) integrálásából jött létre, ezenkívül együttműködik a Thales cég RBE2 típusú radarjával.
Az RBE2 egy PESA (Passive Electronically Scanned Array – passzív fázisvezérlésű) típusú egység, amelyet a ’90-es években fejlesztettek ki a franciák. Akkoriban keresték a hagyományos „tányérantennás” radarok váltótípusát. A fejlesztésben az amerikaiak és az oroszok, valamint a franciák más irányban indultak el. Előbbi kettő az AESA (Active Electronically Scanned Array) típusú egységek kifejlesztésébe fogott, amely sokkal nagyobb lehetőségeket rejt magában, mint az utóbbi által fejlesztett PESA típusú. Ez akkor még nem derült ki, de mára már világos, hogy a franciák zsákutcába futottak, de már fejlesztik az RBE2-AA (Active Array) továbbfejlesztett típust a jövő Rafale-jeibe.
Az RBE2 egyébként egyszerre 40 légicél egyidejű követésére képes, ezek közül 8 támadható légiharc-rakétákkal.

Hajtómű

A Rafale M88 típusú erőforrásait a SNECMA szállítja. A FADEC elektronikus vezérlőrendszerrel ellátott egység kisebb és kevesebb tolóerőt is szolgáltat, mint a Eurofighter EJ200-as erőforrása, viszont az egyik „legforróbb” hajtóműtípus a világon, ami miatt a francia mérnökök feje főtt is, mivel kezdetben 150 óránként kellett nagyjavításokra küldeni a kicsikét, ami nem volt éppen előnyös. Ezt a kis időintervallumot sikerült az idők folyamán 1000 óra közelébe feltornászni.
A gép integráltartályaiba 4250 kg kerozin tankolható, az üzemanyagrendszer robbanás elleni védelmét a fedélzeti semlegesgáz rendszer (OBIGGS) biztosítja. A gép hatótávolságát 5 darab póttartállyal és/vagy légiutántöltéssel lehet növelni, utóbbit lehetővé tevő fix rögzítésű fogadócsonkot a pilótafülke előtt jobb oldalt építették be.

Fegyverzet

A Rafale egy egycsövű GIAT 791B típusú 30 mm-es gépágyút hordoz beépített fegyverzetként, melynek javadalmazása 125 db lőszer. Az egység a gép bal szárnytöve alá, a szívócsatorna oldalára került.
A Légierő gépei 14, a Haditengerészeté 13 felfüggesztési ponttal rendelkeznek, ezekre Mica EM aktív lokátoros önirányítású, Mica IR, Magic infravörös önirányítású rakétát lehet felfüggeszteni légi célok ellen.
Földi, ill. tengeri célpontok ellen integrálták az Apache robotrepülőgépet, az AS.30L lézerirányítású rakétát, a SCALP EG robotrepülőgépet, az Exocet hajó elleni rakétát, ASMP nukleáris töltetű drónt, BLU–107 Durandal betonromboló bombát, valamint a hagyományos bombákat.

A Meteor rakéta tesztjei folyamatosan zajlanak, ez a fegyver is rendszeresítve lesz a géphez.
A típusnak nem ad túl nagy népszerűséget a nemzetközi tendereken, hogy túlságosan „franciás” a fegyverpaletta, viszont egyes vevőket pont ez boldogít, hiszen egy-egy amerikai embargó esetén is lehetséges muníció-beszerzés a géphez.

Üzemeltetők

A gép jelenleg csak a francia erők kötelékeinél üzemel, exportja még nem valósult meg, ezt elsősorban borsos árának és igencsak szegényes fegyverarzenáljának köszönheti.
A típus jelenleg több tenderen (India, Brazília, Svájc) is esélyesként versenyez, Omán és Líbia is szóba jöhet, mint esetleges vásárlók.
Kelet- és Közép-Európa országai közül több is tervezi légiereje modernizálását, de a két hajtóműves típus drágább üzemeltetési költségei miatt kevésbé esélyes.

Változatok

Rafale A: technológiai demonstrátor
Rafale B: kétüléses kiképző a Francia Légierő számára, teljes harci kapacitással
Rafale C: együléses vadászbombázó a Francia Légierő számára
Rafale D: már részben „lopakodó” kialakítású, együléses változat, a ’90-es évek elején gyártott szériagépek elnevezése (= Rafale C)
Rafale M: egyszemélyes, hajófedélzeti változat a Haditengerészet részére, megerősített főfutókkal, fékhoroggal, hosszabb főfutóval, kevesebb felfüggesztési ponttal, és extra elektronikával
Rafale N/BM: kétüléses hajófedélzeti változat (nem valósult meg költségvetési okok miatt)

A gépek gyártási periódusuk alapján szoftvercsomagban is különböznek, az F1 jelzésűek csak levegő-levegő feladatok végrehajtására képesek, míg az F2 elnevezéssel ellátott változatok már levegő-föld bevetésekben is megállják a helyüket, illetve a „tengerész” gépek képessé váltak a légiutántöltő-konténer hordozására és használására, így a hajlékony csöves eljárást alkalmazva tudnak más gépeket a levegőben megitatni.
A legújabb, F3 jelű gépek már 3D-s terepkövető radarral és nukleáris csapásmérő erővel is rendelkeznek.

Technikai adatok

Típus: többfeladatú vadászbombázó
Személyzet: 1 fő (kiképzőváltozat: 2 fő)
Hossz: 15,27 m
Szárnyfesztáv: 10,80 m
Szárnyfelület: 45,7 m2
Magasság: 5,34 m
Üres tömeg: 10220 kg
Normál felszállótömeg: 15 500 kg
Maximális felszállótömeg: 21500kg
Hordozható függesztmény tömege: 9500 kg
Maximális sebesség: 1,8 Mach
Szolgálati magassági határ: 16800 m
Szolgálati hatósugár: 1852 km
Hajtómű: 2db SNECMA M88-2 kétáramú, utánégetős sugárhajtómű egyenként 7711 kg tolóerővel utánégető használata esetén
Tolóerő/tömeg arány: 0,89

Végszó

A franciák tudják, hogy mit kell alkotni. A Rafale-be az élvonalbeli francia technika mellett rengeteg szemet gyönyörködtető dizájnelemet sikerült belepakolni. Bár sajnos nem szépség alapján döntenek a vevő országok döntéshozói. Azért reméljük, hogy a szépség mellett óriási hatótávját és manőverező-képességét is értékelik majd, mondjuk a brazil tenderen…

Képek

Forrás

en.wikipedia.org

Képek

airliners.net, fr.wikipedia.org, dassaltaviation.com