A közelmúltban, konkrétan február 8-án távozott az legendás F-16-ost megalkotó tervezőcsapat meghatározó személyisége. Az F-16-os atyjaként is emlegetett Harry J. Hillaker 89 éves volt.

Hillaker 44 éven át dolgozott a General Dynamics-nál és mondhatni legnagyobb volumenű projectje előtt olyan gépek születésénél volt jelen, mint például a B-36, B-58 vagy az F-111.

És igazából kissé csűrve-csavarva, de az F-111-nek valamilyen szinten köze volt a Fighting Falcon megszületésében. Mondhatni egy véletlen műve volt az egész.

Történt ugyanis, hogy 1962 egyik estéjén az Eglin Légibázis hivatalos klubjában bemutatták a beképzelt ám kiemelkedően intelligens személy hírében álló vadászpilótának, John Boyd hadnagynak. Miután Boyd megtudta, hogy Hillakernek köze van az akkoriban fejlesztés alatt álló F-111-eshez egyből rázendített, hogy az a gép mennyire bukásra van ítélve. Az esettel kapcsolatos elbeszélések szerint Hillaker rövid időn beül felismerte, hogy a hadnagy messze többet tud a repülőgép tervezésről, teljesítményről, mint a többi pilóta, így beszélgetésbe kezdtek, majd záros határidőn belül már szalvétákon vitatták meg elképzeléseiket.

Az elkövetkező években a pentagoni beosztásában lévő Boyd egy könnyű, kiváló manőverezhetőségű és megengedhető árú gép mellett kardoskodott (Ebből lett a Lightweight Fighter program). Sikerült is néhány támogatót szerzenie magának, elsősorban egy pilótatársának, Everest Riccioni ezredes és egy civil Pentagon tisztviselő, Pierre Sprey személyében. A Fighter Mafia (Vadászgép Maffia) néven elhíresült kis csapat azt főzte ki, hogy titokban meg kell kezdeni a gép tervezését. Miért titokban? Nos akkoriban lényegében alig volt támogatója egy ilyen gépnek, hiszen a légierő teljes erővel a később F-15-ösként elhíresült nehézfiúra koncentrált.

1969-ben azért Riccioni-nak sikerült egy bizonytalanul megfogalmazott címmel bíró anyagi kérelemmel némi pénzmagot kiharcolnia teljesítmény és design elemzésekre. A General Dynamics 149 000, míg a Northrop 100 000 Dollárt kapott 1-1 tervezet előkészítésére. A General Dynamics kulcsembere erre a programra Hillaker lett. Az elkövetkező két év során számos alkalommal találkozott titokban Boyd-ékkal, hogy a koncepciók egyeztetése, megvitatása végett.

„Egész éjjel a teljesítményről és kompromisszumokról vitáztunk” – emlékszik vissza Sprey. „Komoly betekintést adott számunkra a tervezés folyamatába, valamint a General Dynamics belső politikájába. Elkötelezett volt, hogy a legjobban csinálja. Jól megtalálták a közös hangot Boyd-dal és nagyon nyitott természetű volt, ami a repülőmérnökökre nem volt jellemző.”

Számos fejlett technológia, többek között fly-by-wire vezérlés került felhasználásra annak érdekében, hogy egy rendkívül ütőképes gép születhessen meg, mely egyben képes túlmanőverezni a kor legjobb szovjet gépeit.

Boyd és Sprey folyamatos lobbizása végett végül a Pentagon beadta a derekát és a két fejlesztőcég hivatalosan felkérést kapott prototípusok építésére. A Fighter Mafia rendkívül szigorú ellenőrzése alatt az első repülésekre 1974-ben került sor. Az eredmény pedig már történelem: a General Dynamics YF-16 magabiztosan utasította maga mögé a Northrop YF-17-est.

Riválisok géppárban. Hogy az YF-17 Cobra alakja olyan ismerős, az nem véletlen, hiszen szteroidokon nevelt változatát (Szuper) Lódarázsként, avagy F/A-18-ként ismerjük. (Nagyítható)

Az F-16 azóta hihetetlen sikersztorit tudhat magáénak. A 31 éve hadrendben álló típus 25 ország légierőiben található meg és a típus legújabb változataira mind a mai napig van kereslet. A típus igazi fénykorában, a 80-as években mintegy 25 000 ember dolgozott a programban. Talán nem túlzás azt állítanunk, hogy az eddig több mint 4 400 legyártott gép sikerének megdöntése kemény feladata lesz az erre a sorsra szánt F-35-nek…

Végül megemlítenénk, hogy a Sólymok több más típus fejlesztésére voltak komoly inspiráló hatással. Erről bővebben az Ereikben Sólyom vér csörgedezik c. sorozatunkban lehet olvasni.

Igen, egy olyan komplex szerkezet, mint egy vadászgép sikere mögött sok ember kemény munkája húzódik meg, mégis, a programhoz közel állók egyöntetű véleménye szerint Hillaker mérnöki szaktudása, nyitottsága illetve az eredeti elképzeléshez való ragaszkodása kritikus volt abban, hogy az F-16-os az a gép lett, aminek a világ megismerte.

„Nem hiszem, hogy Harry nélkül egy F-16-oshoz hasonlítható gép megszületett volna.” – véli Jay Miller történész.

„Harry hagyatéka egy hihetetlen gép, mely 25 ország légierőjének képzi gerincét és mely még ma, 30 évvel a gyártás beindítása után is keresett.” – nyilatkozta Ralph Heath, a Lockheed Martin Aeronautics elnöke.

Harry J. Hillaker a michigani Flint-ben született, majd a Michigani Egyetem elvégzése után, 1941-től a san diego-i Consolidated Aircraft-nál (későbbi Convair) kezdett dolgozni, ahonnét a következő évben a cég Fort Worth-i telepére került. 44 éves pályafutása során végig a menetközben a General Dynamics-ba olvasó cégnél maradt, ahol 1985-ös visszavonulásig számos pozíciót töltött be. Feltételezzük, hogy nem meglepően nyugdíjba vonulása után is számos repülésügyben érdekelt céggel maradt kapcsolatban.

Harry J. Hillakert 89 éves korában, Forth Worth-i otthonában érte a halál.