Ragadozó. Három lába van. És mégis repül!
AgustaWestland AW129
A világ valamit magára adó államai rendelkeznek mára harci helikopterrel, mivel a vietnami háború rámutatott arra, hogy a katonákat és a muníciót cipelő járművek védelméhez elengedhetetlen egy fegyverrel felszerelt típus. Gőzerővel megkezdődött hát a munka, de az új típus érkezéséig szükségmegoldásként a szállítóhelikopterek felfegyverzett változatát kellett alkalmazniuk.
A129 Mangusta (Mongúz)
Nemcsak az amerikaiak és a szovjetek dolgoztak támogató kopter kifejlesztésén, mások hiányosságain tanulva Olaszország is szükségét érezte egy hasonló képességű, de elsősorban tankelhárító feladatkörben alkalmazandó típus rendszerbe állításának. Így hát az Agusta (ma AgustaWestland) mérnökei belevágtak a munkába, amelynek eredményeképp az olaszok Nyugat-Európában elsőként gyártottak és állítottak hadrendbe harci helikoptert.
Az új típus – mely az A129 elnevezést kapta, de ez később, a cég nevének módosulásának következtében AW129-re változott – kifejlesztését 1978-ban kezdték el, de az első repülését csak 1983 szeptemberében hajtotta végre. Az öt prototípussal lefolytatott sikeres tesztsorozat után az olasz hadsereg 45 darab A129-re kötött szerződést a gyárral, az első gépek 1986-ra váltak szolgálatkésszé.
Szerkezet
Az olasz mérnökök az AH-1 által teremtett hagyományokat folytatták, egy hasonló kategóriájú, de két hajtóműves típust preferáltak. A Mangustában ötvözték az előző generáció által használt könnyű alumíniumötvözeteket a modern kompozit műanyagokkal, utóbbiak a szerkezet önsúlyának közel 50%-át adják. „Jó szokás szerint” a Mangusta is jelentős védelemmel rendelkezik, túlélőképességét golyóálló sárkányszerkezeti elemekkel növelték. A hajtóművek házát és az erőátviteli rendszert is rendesen „kibélelték”.
A négyágú rotor lapátjai ellenállnak akár a 12.7mm-es lövedékeknek is, még az ekkora lövedék ütötte lyukkal a rotorlapáton is képes a levegőben maradni a pilóták nagy örömére.
Hárompontos, farokkerekes elrendezésű futómű rendszere fixen rögzített, így nagyobb védelmet nyújt a személyzet számára egy esetleges kényszerleszállás esetén.
A rotorlapátok leszerelésével befér egy C-130 vagy ennél nagyobb kapacitású szállítógép hasába.
Hajtómű
A szerkezet levegőbe emeléséhez szükséges erőt két, egyenként 890 lovat, 4 fokozatú axiál-, és egy centrifugálkompresszort tartalmazó Rolls-Royce Gem 2-1004D egység biztosítja. Az Mangustához rendelt angol erőforrásokat a Piaggio gyártotta licenszben. A 12:1-es sűrítést biztosító hajtómű, a Westland Lynx számára a ’70-es évek elején kifejlesztett Gem gázturbina továbbfejlesztése, ami nem mai gyerek, így az exportra szánt változat körvonalazódása során ez lesz az első, amit a szemétbe dobnak. De erről majd később.
A Menyét munka közben sokat iszik, a szomjan halást megakadályozandó folyadékot golyóálló, öntömítő tartályokban cipeli, hogy egy esetleges találat esetén nehogy felrobbanjon, vagy el találjon folyni. A gép hatótávolsága igen nagy, póttartályok alkalmazásával elérheti az 1000 km-t is.
Pilótafülke és elektronika
A pilóta és a fegyverkezelő golyóálló, tandem elhelyezésű pilótafülkében, és energiaelnyelő ülésekben foglalnak helyet, a harci helikoptereknél megszokott, fordított elrendezésben, tehát utóbbi ül elől. A személyzet munkáját többfunkciós kijelzők, billentyűzet, modern navigációs és kommunikációs berendezések segítik. Felszerelték a típust automata repülésvezérlő rendszerrel is, amely jó szolgálatot tehet a földközeli repülések során.
A helikopter orrán egy, az amerikai Honeywell által szállított mini infravörös kamera található, melynek képét az egyik LCD-kijelzőn lehet megjeleníteni, és a sisakkijelzővel együtt használva minden időjárási körülmény között repülhető a gép.
A gép passzív védelmébe tartozik az Elettronica ELT-156 radar-, és BAE Systems Italia RALM-101 lézer-besugárzásjelző, az ellenséges célpontokat az Elettronica által szállított ELT-554 impulzus-Doppler radarja és a BAE Systems IEWS AN/ALQ-144A típusú infravörös érzékelője segítségével tudja felderíteni.
Fegyverzet
A Mangusta harapása sem kellemes, a fogsorát TOW, Hellfire, Spike-ER tankelhárító és 70, illetve 81mm-es irányítatlan rakéták alkotják. Érdekes módon a típus első szériája nem rendelkezett gépágyúval, de ezt a hiányosságot a későbbi fejlesztési programok során orvosolták.
Harcban a Mangusta
Az A129 harcokban is bizonyíthatta, hogy a gyártó által reklámozott adatok közül melyek igazak. Az Agusta és az olasz hadsereg megelégedésére a Mangusta sikeresen helytállt a dél-szláv, a szomáliai és az angolai konfliktusokban. Sőt, Olaszország három gépet kivezényelt az iraki misszióba is. Most a jelenleg is folyó afgán békefenntartásból veszik ki oroszlánrészüket a talján forgószárnyasok, légi fedezetet nyújtva a földi egységeknek.
A129 International – Még több kakaót!
Bár az olasz vezetés nagy megelégedettséggel alkalmazta a Mangustát a különböző konfliktusokban, rá kellett ébredniük, hogy a változó hadszíntér szélesebb fegyverpalettát és alkalmazhatóságot kíván meg. Ezek az igények hívták életre az új verziót, amely az International elnevezést kapta, mivel a 15 darabos hazai megrendelés mellett ezt a típust szánták exportváltozatnak is.
Kívülről nem sok változáson ment keresztül a gép, a legszembetűnőbb különbség az ötágú főrotor. A világ minden táján eséllyel akarták indítani a típust a tendereken, így a magashegységekkel rendelkező országokat is szem előtt tartva új hajtómű integrálását határozták el, hogy elegendő teljesítménytöbblettel rendelkezzen nagy magasságon is.
A helikopter meghajtására két darab – a Comanche-ban is alkalmazott – LHTEC (Light Helicopter Turbine Engine Company) T800-801, egyenként 1436 lóerős erőforrás szolgál.
A fejlettebb elektronika még szorosabb gép-ember kapcsolatot tesz lehetővé. Már megvalósul a többfeladatúság, ugyanis a modern elektro-optikai berendezések lehetővé teszik a felderítő bevetéseket, az eddig hiányzó gépágyú alkalmazásával nőtt a tűzerő, a Mistral és Stinger rakétákkal pedig elérhetővé vált a légvédelmi képesség is.
T129 – Török átok? Attól függ kinek…
2007. március 30-án, nagy huza-vona után és harmadszori nekifutásra az A129 nevét kiáltották ki a török harcihelikopter-tender győzteseként. A döntőben kiütött ellenfél a dél-afrikai Denel által gyártott Rooivalk volt, amelynek ez volt az utolsó exportesélye, így megrendelés hiányában bezárják a gyártósorát.
Ez év szeptemberében megkötött szerződés 51 (+40 opció) A129 International típusú forgószárnyasra és teljes technológiai transzferre szólt, melynek értelmében a török TUSAS Aerospace Industries (TAI) gyártja a sárkányszerkezetet és az avionikai rendszereket, a TUSAS Engine Industries pedig a T800-as erőforrásokat. A honi gyártáshoz ragaszkodott a török kormány, mivel több más ország vezetésével egyetemben komolyan gondolják hazájuk gazdaságának fejlesztését és próbálnak minél több hazai gyártású eszközt, járművet rendszeresíteni.
A típus több részben is jelentős eltérést fog mutatni az A129 International-lel szemben:
• Integrálják a török Roketsan által gyártott UMTAS (Hellfire II-re hajazó) tankelhárító rakétát, melyekből egy tucatnyit hordozhat egyszerre.
• Erősebb T-800-as, CTS800-4 alverziójú hajtómű alkalmazása, mellyel 20%-kal növekedett a lebegés maximális magassághatára.
• Két újabb pilon kialakítása a szárnycsonkok végén a Stinger levegő-levegő rakéták számára.
• 30km-es hatótávval rendelkező, az IAI/ELTA által szállított radar beépítése
De ezen tulajdonságok közül csak a második széria (20db) gépei tartalmazzák mindet , az első 30 példány fedélzetén nem integrálják a hazai UMTAS rakétát és a sisakcélzó is külföldi gyártású lesz.
A török hadsereg rendelt még egy gépet integrációs tesztekre, természetesen ezt fogják neki legelőször kézbesíteni, ezek után állhatnak majd szolgálatba a sorozatban gyártott típusok. Ez, ha minden jól halad előre láthatóan 2012-ben fog bekövetkezni. De láttunk már 10 évig húzódó tendert törökéknél, másban is ilyen hatékonyak lesznek?
Típusváltozatok
A129 Mangusta: az alapverzió
A129 International: megnövelt képességű változat ötágú főrotorral, új hajtóművekkel, gépágyúval és továbbfejlesztett elektronikával
A129CBT (ComBaT): az olasz hadsereg számára legyártott Mangusta helikopterek számára megrendelt továbbfejlesztési program produktumában elnevezése, mind a 45 koptert az International szintjére hozták fel, de a gépekben meghagyták az eredeti erőforrást.
T129: A törökök által megrendelt és gyártott, az International-en alapuló változat
Tervezett modellek
A129 LBH (Light Battlefield Helicopter): Az International-en alapuló, de a Mi-24-hez hasonló kialakítású helikopter, a rakterében 8 felfegyverzett katona szállítására képes.
A129 Multi-Role: megnövelt képességű verzió
A129 Scout: felderítő változat
A129 Shipboard: haditengerészet számára tervezett verzió
A129 Tonal: Spanyolország, Hollandia és Anglia számára tervezett megnövelt képességű, továbbfejlesztett változat. A programot 1986-ban indították, de 1990-ben be kellett szüntetni, ugyanis előbbi a Eurocopter Tiger, míg utóbbi kettő az AH-64 Apache mellett voksolt.
