Ha valaki kiejti manapság a „vadászbombázó” szót, akkor a legtöbb embernek az F-16 Fighting Falcon jut az eszébe, mely napjaink legelterjedtebb ilyen típusa. Rengeteg típusismertető és cikk foglalkozik a típus történetével, de most mi egy kicsit más vizek felé evezünk. Azokat a gépeket fogjuk sorozatunkban sorra venni, melyek valamilyen evolúciós folyamat során eme harcigéphez kötődnek. Sorozatunk következő témája a T/A-50 Golden Eagle, melyet a KAI (Korean Aerospace Industries) fejlesztett ki a Lockheed Martinnal karöltve. Vizsgáljuk meg fejlesztésük gyümölcsét!

Az alapok

A ROKAF (Republic of Korea / South Korea Air Force = Dél-Koreai Légierő) már a ’90-es években elkezdte keresni a T-38 és F-5B kiképzőgépek, valamint az A-37B könnyű támadó harcigép utódját, leváltásukra elindította a KTX-2 elnevezéssel futó programot. Az új típus, követve elődeit, a KT-1 turbópropelleres kiképző és a KF-16 vadászok közötti lépcsőfokot biztosítja majd a tanoncoknak a jövőben, míg a kiképzett vadászpilóták szinten tartásában is jelentős szerepet fog kapni. A-50 elnevezésű változata pedig a könnyű támogató harcigépként fogja kondiban tartani vagy harcba cipelni a ROKAF égi sofőreit.

Na, de térjünk vissza a gyökerekhez. A program költségei 3 befektető között osztódtak szét: 13%-ot a Lockheed Martin, 17%-ot a Korea Aerospace Industries, és 70%-ot a dél-koreai kormány tett az asztalra. A LM emellett vállalta még a típus nemzetközi marketingjét is. Bár a szerződést 1992-ben aláírták, a végleges elképzelések csak 1999-re alakultak ki, és a prototípus 2002 augusztusában emelkedett a levegőbe. Az időközben új nevet (T/A-50 Golden Eagle) kapó fejlesztés termékeiből előzetes tervei szerint 50 T-50 és 44 A-50 típusú gépet állít hadrendbe a ROKAF, ezeken kívül számos tenderen győzelemre esélyesként pályázik a produktum.

Szerkezet

Mivel a gép kifejlesztésének alapvető célja az F-16-os harcigépre történő átképzés megkönnyítése volt, ezért a lehető legtöbb részegységet próbáltak a típustól átvenni vagy minél jobban hasonlító komponenst alkalmazni. A sárkányszerkezetének a mérete 20%-kal kisebb, mint amerikai testvérének a teste. A törzs középső és hátsó része a Falcont, míg a beömlőnyílások és az előre megnyújtott belépőél az F-18-ast juttatja eszünkbe. A hét integráltartályból kettőt a szárnyakban, a maradékot a törzsben helyezték el, ezek összesen 2655 liter kerozin tárolását teszik lehetővé. További 1710 literrel bővíthető a készlet három darab, 570 literes póttartály alkalmazásával.

Hajtómű

Az Golden Eagle-t egy, a Falconénál erőtlenebb hajtóművel áldották meg a tervezők. A General Electric által szállított F404-es erőforrással a gép képes az ún. szupercirkálásra (hangsebesség átlépése, felette repülés és manőverezés utánégető használata nélkül) is, bár csak 1,05 Machig. Az egységet digitális vezérlőrendszer (FADEC) működteti. Az F/A-18 Horneteket is megtoló masina 3 kisnyomású és 7 nagynyomású forgórészt tartalmaz, melyet megfejeltek még egy utánégetővel is.

Elektronika

A tandem elrendezésű pilótafülke remek kilátást nyújt mind a növendék, mind az oktató számára, mindketten az angol Martin-Baker cég katapultüléseiben foglalnak helyet. Előttük 2-2 színes multifunkciós LCD-kijelzőt helyeztek el a műszerfalon a Honeywell mérnökei, míg a „lenézésmentes” repülést a HUD (Head up display ~ szemmagasságú kijelző) szolgálja, mely ugyanúgy az amerikai cégtől származik. A pilóták a HOTAS (hands on throttle and stick = kezek a gázkaron és a botkormányon) rendszer segítségével kapcsolgathatnak a számítógépes funkciók között, ha a szükség úgy kívánja, hogy nem tanácsos elengedni az irányítószerveket. Szintén ez a cég szállítja a navigációs egységeket is. Az A-50 verzióba AESA radart is terveznek, egyelőre a LM a saját AN/APG-67(V4) készülékét integrálta. A modern fedélzeti oxigénellátó berendezés (OBOGS) biztosítja a pilóták folyamatos friss levegővel való ellátását a hagyományos „palackos rendszer” helyett, ezzel könnyítve a műszakiak munkáján, mivel kevesebb dologgal kell foglalkozni repülésre előkészítés közben.

Fegyverzet

Az A-50 altípust ellátták egy beépített 20 mm-es M61 gépágyúval is, ahogy az F-16 esetében is történt. A többi változat nem rendelkezik beépített fegyverrel, csak 7 fegyverzetfelfüggesztési ponttal, melyek közül egy a törzs alatt, 2-2 a félszárnyak alatt, még egy-egy a szárnyvégeken helyezkedik el. A gép képes az AIM-9 Sidewinder és AGM-65 Maverick levegő-levegő, ill. levegő-föld rakéták indítására és az Mk. 80-as bombacsalád tagjainak bevetésére.

Technikai adatok

Gyártó: Korea Aerospace Industries
Típus: Kétüléses, szuperszonikus kiképzőgép vagy együléses, könnyű, támogató harcigép
Hossz: 12,98 m
Fesztáv: 9,17 m
Magasság: 4,78 m
Üres súly: 6350 kg
Normál súly: 8890 kg
Maximális felszállósúly: 13470 kg
Maximális fegyverterhelés: 2750 kg (A-50: 4540 kg)
Hajtómű: egy General Electric F404-GE-102 utánégetős sugárhajtómű 8029 kg maximális tolóerőre méretezve utánégetés esetén
Maximális sebesség: 1.4 Mach
Hatósugár: 1851 km
Szolgálati magassághatár: 14630 m

Képek

Felhasznált irodalom

• en.wikipedia.com
• airforce-technology.com