|

Denel AH-2 Rooivalk

A dél-afrikai Vörös Vércse

Amerikától Európán át egészen Ázsiáig, a legtöbb kontinensen volt olyan ország, amely képessé vált modern harci helikopter gyártásárára. De, hogy ez a Harmadik Világ országai közül bármelyiknek is sikerül, megelőzve ezzel az öreg kontinens több, mint fele államát, azt kevesen gondolták volna. Márpedig a Dél-afrikai Köztársaságnak igenis sikerült.
Azt azért nem árt tudni, hogy ők voltak ehhez legközelebb, mivel hadiiparuk jelentős, katonai repülőgépeket is gyártottak már, először licensz alapján, majd azokat továbbfejlesztve. De egy katonai helikopter kifejlesztését célzó vállalkozás elindításához tekintélyes mennyiségű szellemi és anyagi forrásra, valamint felvevőpiacra van szükség, hogy megtérüljön a befektetett tőke. Az ország vezetősége mindhárom szemponttal kapcsolatban (talán túlságosan is) optimistán gondolkozott, így zöld utat adott a projektnek.

01

Kifejlesztés

A Namíbiai Szabadságharc rámutatott arra, hogy a Dél-afrikai Köztársaság légierejének szüksége van támadó és támogató helikopterekre, így a felsőbb vezetés egy többfeladatú harci helikopter kifejlesztése mellett döntött. A feladatot az Atlas Aircraft Corporation (ma Denel Aviation) kapta. A cég nagy fába vágta a fejszét, mivel csak külföldi technikai alapra támaszkodhattak, honi fejlesztés hiányában.

A programot több fázisra osztották, az elsőben egy francia Alouette III-ast alakítottak át, megtartva ez eredeti hajtóművet és erőátviteli rendszert, de új, tandem rendszerű pilótakabinokat, és futóművet kapott a gép, valamint az orra alá egy 20mm-es gépágyú került. Az XH-1 megjelölést kapott példány 1985. február 3-án repült először, majd a sikeres tesztek következtében a fejlesztők tovább léptek. A következő kísérleti helikopter (XH-2) még mindig „mix-gép” volt, ugyanis a szintén francia Puma (illetve az ebből kifejlesztett, helyben gyártott Oryx) és Super Puma meghajtását használták fel az XH-1 segítségével kikísérletezett elrendezés alkalmazásával. Ez a gép volt a tényeges Rooivalk prototípusa is egyben.

A SAAR (South African Air Force – Dél-afrikai Légierő) által megrendelt 12 darab AH-2 közül az első 1999-ben állt szolgálatba, 2007 végére az utolsó is megérkezett a Bloemsruit légibázisra. 2007 novemberében a Védelmi Minisztérium 137 millió dollárt szavazott meg a program számára, remélve, hogy 2010 végére, 2011 elejére az összes tervezett képesség birtokában lesz a gépállomány, ugyanis minél előbb szeretnék őket bevetni a békefenntartó küldetések során.

A típus nem rendelkezik exportsikerekkel, bár a törökországi tenderen hajszálnyival előzte meg csak az Augusta A129 Mangusta/International. Pár éve Malajzia jelezte vásárlási szándékát, de anyagi okokból nem került sor a szerződéskötésre.

Az XH-1 Alpha kísérleti gép

Szerkezet

A Rooivalkot a klasszikus harci helikopter-konfiguráció jellemzi, tehát a kétszemélyes pilótafülke a tandem elrendezést követi. Az elülső ülésben a WSO (Weapon Systems Officer – a fegyverrendszereket kezelő tiszt), míg mögötte, a jó kilátás érdekében kiemelt helyen a pilóta ül, mindketten energiaelnyelő ülőalkalmatosságban foglalnak helyet. A kabin, a sárkányszerkezet lényeges elemei és a fedélzeti rendszerek létfontosságú része golyóálló, illetve páncéllemezzel védett.

A gép négyágú főrotort és ötágú farokrotort kapott, utóbbi a farok jobb oldalára került, a másik oldalra egy bólintást segítő vízszintes vezérsíkot kapott.
A hárompontos futómű farokkerekes elrendezésű, a futószárakat fixen rögzítették, így növelve a törzs sérülésállóságát egy esetleges kényszerleszállás esetén.
Méretben a nagyobb harci helikopterek közé tartozik, kifejlesztése során a minimális karbantartásigényre törekedtek, így négyfős földi személyzet üzemeltetheti a típust, ez és a nagy javításközti üzemidő költségtakarékossá teszi a gépet.

03

Hajtómű

A Rooivalk meghajtásáról két darab, a francia Turbomeca által szállított Makila 1K2 erőforrás gondoskodik. Az eredetileg szállítóhelikopterek számára kifejlesztett gázturbina három axiál és egy centrifugálkompresszorát két turbinalapát-sor hajtja meg.
A hajtóművek kiömlőnyílásait hűtőlamellák takarják, ezzel csökkentve a hőképet, növelve a helikopter túlélőképességét.
A belső tüzelőanyag-mennyiség (1469 kg) golyóálló oldalfallal és semlegesgáz rendszerrel ellátott integráltartályokban lett elhelyezve.

04

Elektronika

A pilóták munkájának megkönnyítésének érdekében a kabint ellátták a harci repülőgépekből ismert HOTAS helikopterekre specializált HOCAS (hands on the collective and stick – kezek a kollektív- és a gázkaron) változatával, szemmagasságú kijelzővel és éjjellátó készülékkel, így képesek harci tevékenységre és a földközeli repülésre minden időjárási körülmény között.

11
Fejlett navigációs és kommunikációs rendszereket kapott a Rooivalk, a francia Thales Avionics nyolccsatornás GPS-e színesíti a digitális beszédtitkosítóval ellátott, két VHF/UHF rádiót és a színes, többfunkciós kijelzőket felvonultató palettát.

A pilóta és a fegyverkezelő tiszt szintén a Thales által gyártott TopOwl célmegjelölővel ellátott sisakkijelzőt visel, mellyel a WSO képes a levegő-levegő és levegő-föld rakéták, valamint a gépágyú céljának kijelölésére.
A típus önvédelmi és figyelmeztető rendszerek terén sem szégyenkezhet vetélytársai előtt, fejlett radar- és infravörös-besugárzást jelző egységek óvják a gép és pilótái épségét.
Támadáskor az impulzus-Doppler radarjára és a FLIR (forward looking infrared – előre néző infravörös) szenzorra hagyatkozik a személyzet, utóbbi készülék lézeres távolságmérőt, célmegjelölőt és TV-kamerát is tartalmaz.

05

Fegyverzet

A Rooivalk széles fegyverpalettáján számos különböző típust találunk. Levegő-levegő feladatkörben a francia Mistralt vagy a dél-afrikai Darter rakétákat hordozhatja, melyek a helikopter szárnycsonkjai végén található pilonokon kerülnek elhelyezésre. Levegő-föld misszió esetén a honi Mokopa (a Denel Aviation Kentron Devision részlege által kifejlesztett, nagy hatótávolságú /8,5km/, lézerirányítású tankelhárító rakétafegyver), az európai HOT, az amerikai Hellfire irányított vagy 70mm-es nem-irányított rakétákat cipeli. Utóbbit 7 vagy 19 darabot tartalmazó indítókonténerben lehet felfüggeszteni a gépre.
Beépített fegyverként egy egycsövű, 20mm-es F2 gépágyú áll rendelkezésre, mely 90°-ot képes fordulni másodpercenként. Az ágyú javadalmazása összesen 700 darabos.

A Mokopa levegő-föld tankelhárító rakéta

Technikai adatok

Gyártó: Denel Aviation
Típus: támadó harcihelikopter
Hossz: 16,39 m (főrotorral együtt 18,73 m)
Főrotor átmérője: 15,58 m
Főrotor által lefedett terület: 190,65 m2
Magasság: 5,19 m
Üres súly: 5190 kg
Maximális felszállósúly: 8750 kg
Maximális fegyverterhelés: 2091 kg
Hajtómű: 2 darab Turbomeca Makila 1K2 gázturbina, egyenként 2301 Le maximális teljesítménnyel
Maximális sebesség: 309 km/h
Emelkedési sebesség: 13,3 m/s
Hatósugár: 700 km
Szolgálati magassághatár: 6000 m

07

Képek

00

08

09

Felhasznált irodalom

en.wikipedia.org
militaryphotos.net
military-today.com

One Response to “Denel AH-2 Rooivalk”

Fórum hozzászólások

There are no comments in the forum topic that is associated with this post.