|

DUKW

A kitt a II. világháború legelterjedtebb szállító járművét, a DUKW-t örökíti meg kicsiben.

Típus: DUKW
Gyártó: Italeri
Méretarány: 1/35

P1010003.JPG


Egy kis típusismertető

A DUKW a világ talán legismertebb kétéltű járműve, amit először a 2. világháborúban vetettek be az amerikaiak. A típus szinte az összes hadszíntéren megfordult, a normandiai partraszállástól a Csendes-óceánig. Az Orosz hadsereg is hadrendbe állította, kissé megrövidített változatát a Zil-485. DUKW-nek nevezte az amerikai hadsereg: a D a tervezésének évét, 1942-öt jelentette, az U, hogy kétéltű, a K a négy kerék-meghajtást, a W pedig a kettős hátsó tengelyt. A felhajtóerőt javarészt légmentesen zárt, üres tartályokkal biztosították, és hajócsavarral szerelték fel, amely révén haladni tudott a vízen. Feneket érve már teherautóként működött. Ez a jármű nem túlságosan hullámzó vízen óránként akár tíz kilométert tudott megtenni. Szárazföldi sebessége 80 kilométer/óra volt, tüzérségi lövegeket, gyalogosokat, általános rakományt szállított. Napjainkban békés célokat szolgál néhány példánya, ugyanis városnézésre alkalmazzák őket.

A makettről

A kit az Italeri nevű olasz cég gyártmánya. Bevallom, megvételekor volt bennem egy kis félelem, mivel vannak már élményeim az Italerivel, és nem ezek nem túl jók. De a doboz kinyitásakor nagyon meglepődtem a kit minőségén, sőt mi több kiderült-az internetes fotók alapján-, hogy a makett eléggé népszerű a profik körében.

P1010022.JPG


A dobozban 3 olívazöld, és egy átlátszó keret lapult. Az alkatrészek kidolgozása meglepően jó, sorjával nem nagyon találkoztam. A kit leggyengébb része a (valóságban kötélből font) műanyag vackok- ezek volnának az ütközők.

P1010010.JPG


A gyártó felajánlja, hogy nyitva is elkészíthetjük a motorteret, de sajnos motort nem ad hozzá, és figurákat sem. A dobozban 3 festésvariáció szerepel, egy a D-napról, egy a már megszállt Németország idejéből és a harmadik a csendes-óceáni hadszíntérről. Az első pillanattól fogva biztos voltam benne, hogy a „D-day”-en résztvevő járművet készítem el. A festések érdekessége hogy a doboztetőn látható géphez nem adnak semmilyen matricatérképet, aki így szeretné elkészíteni annak sok szerencsét. A 14 lépésből álló összeszerelési útmutató jól kivitelezett, könnyen átlátható.

A festékeket sajnos csak Model Master(szintén olasz) kódokban adják meg. Mivel az üzletben „szerencsére” nem voltak a megfelelő kódokkal ellátott festékek, ezért a Revell festékeit használtam. Később kiderült, az eredeti megadott színkódok jelentősen eltértek a valóságtól.

Az építés

A makett építését a rajzoknak megfelelően a kabin elülső részének beragasztásával kezdtem. Ezután következtek volna a sebességváltó és egyéb karok a kabinban, de ezek beépítését sérülékenységük miatt elhalasztottam későbbi lépésekre. Ezt követően a motorházfedelet rögzítettem (sajnos motor nem állt rendelkezésemre).

P1010007.JPG


Ezután következett a „teknő” összeragasztása. Ez lényegében a két oldallemezből és a fenéklemezből áll. Erre felragasztottam az első vontatószemeket. Ezután a csörlőt vettem kezelésbe. A gyártó tett oda egy szép dobot, amin volt egy szörnyű kötélutánzat. Ezt eltávolítottam és újat készítettem elektromos vezeték sodort szálaiból, ennek a végére ragasztottam a vontatóhorgot. Már sokkal elfogadhatóbb volt. A csörlő alatt volt egy hatalmas illesztési vonal, ráadásul szintkülönbséggel! Ezt picit jobban szintbe csiszoltam, majd vékony rézlapot ragasztottam ide. Ezt követően az alsó részt lefedtem a „fedélzettel”. A peremek meglepően könnyen, és pontosan egymásba pattantak. A friss ragasztást hagytam száradni kb. fél napot. Ezt követően a pumpát (a kocsi jobb elején lévő cső) javítottam fel kissé: az oldalán kilógó csonkot felfúrtam 1mm-es fúróval, és a végét felragasztottam. A következő lépés a jármű elején található lap felragasztása volt, ami nem tudom mire szolgál, de biztos oka van ,hogy ott van. A gyártó szép lámpakereteket mellékel a kitthez, de én újat készítettem vékony rézlemezből. Következő lépés az üzemanyagos kannák elkészítése volt. A járművön 2 kanna található-hátul rögzítve. Ezek mindegyikét két félből + a fogantyúból és a kupakból rakhatjuk össze. A gyártó rögzítőpántokat is öntött rá, ezeket megfelelőnek találtam, ezért nem piszkáltam meg.

Most következett a raktér oldalfalainak egyesítése, és beragasztása. Ugyan a gyártó nem teszi lehetővé, de én a kerekeket kitérítve akartam elkészíteni. A tengelyvégződéseket levágtam, ferdére csiszoltam végüket, majd visszaragasztottam. Ez nem volt egyszerű feladat, mivel először kívül kellett összeragasztani a keretet, majd a még hajlékony alkatrészt bepasszírozni az amúgy sem nagy térbe. Nem volt más hátra mint felragasztani a különböző szemeket a jármű oldalára és elkészíteni a szélvédő környékét. Ez a rész 3 darabból áll: a két első ablak, valamint az a rész amin a tükrök vannak. Ezután következett a festés.

Festés

A festés előtt a makett felületét átmostam mosószeres vízzel. Ezt követően elkészítettem az előárnyékolást (pre shading). Ennek a technikának a lényege, hogy ahol árnyékolást szeretnénk csinálni ott a fedőréteg előtt fekette festéket festünk a műanyagra, és itt a fedőréteg után sötétebb lesz a felület. Ezzel a technikával készítettem árnyékolást a sarkokba, lemezosztásokhoz.

A festés nagyon egyszerű, az egész makett egyszínű. Az alapszín Revell 68-as sötétzöld, pci fehérrel világosítva. Ezzel a keverékkel az egész makett felületét lefújtam. A festés után sajnálatosan tapasztaltam, hogy a fedőréteg túl vastag lett, ezért nem hatott az előárnyékolás. Ezt is megoldottam: gondolkodás közben egy fültisztító pálcikával megdörzsöltem a makett felületét, és az ott kivilágosodott. Ezt az észrevételt alkalmazva, mindenhol átdörzsöltem ahol világosabb színt akartam. Az ülések az előbb említett színt kapták, csak nem világosítottam fehérrel. Ez után következett az apróbb részletek festése-már ecsettel.

Befestettem a vontatókábelt gun metal színre, a műszerek számlapjait feketére, piros és fehér mutatókkal és kapcsolókkal. A laprugókat is az alapszínekre fújtam, a tengelyt pedig feketére. A hajócsavar gun metal szint kapott. A lámpák belsejét ezüst színűre festettem, majd beragasztottam a-külön alkatrészként mellékel –üvegeket. Most jött el az ideje a kabinban lévő karok beillesztésének, de előtte még a végüket fehérre és feketére festettem. A „masina“ bal elején lévő szerszámok nyelét homokszínűre, fémrészeiket gun metalra a rögzítőpántokat pedig a gép alapszínére festettem.

Felragasztottam az üzemanyagos kannákat és a csörlő környékére pár alkatrészt. Ezután egy réteg fényes matt lakkal fújtam a felületre. Eljött az ideje a matricázásnak. Mint már említettem a gépet a D-napos festéssel szándékoztam elkészíteni-ez így is történt. A makettre 11 matrica került fel. A matricák szépen feltapadtak, nem maradtak légbuborékok alattuk. A matricázás után ismét egy réteg matt lakkot fújtam a makettre.

Ez után néhány helyre szinte átlátszóra hígított Model Master rozsdaszínnel vízlefolyásokat, rozsdát festettem. Ez az első makettem amin alkalmaztam porozást. Barna krétát csiszolópapíron lereszeltem, és a port ecsettel hordtam fel a felületre (ennek hátránya, hogy a hozzáérek a porhoz akkor ott lejön, és folt marad). Beragasztottam az ablakokat (szépen kivitelezettek, nem torzítanak). Utolsó előtti lépésként Revell 86-os földbarnával megfestettem, majd felragasztottam az ütközőket. Azért csak előre kerültek fel, mert a hátsók olyan rosszul illeszkedtek, hogy nem nem lehetett felragasztani őket. Utolsó lépésként a raktérbe helyeztem 4 üzemanyagos kannát, és 2 hordót (a hordók az ATTACK hobby kits kiegészítő-készletéből vannak, a kannák pedig egy régebbi makettből). Legvégső lépésként a makettet falapra helyeztem, amit először 2 rétegben lelakkoztam. A makett alapjában véve könnyen megépíthető, mindenkinek ajánlom, szép darabbal bővülhet a gyűjteményünk.

Fórum hozzászólások

There are no comments in the forum topic that is associated with this post.