|

Vizen a USS Independence (LCS 2)

A közelmúltban a kettes számú Littoral Combat Ship is vízre került. A General Dynamics prototípusát április 26-án helyezték át az alabamai Mobile-ban található építőcsarnokából egy úszó szárazdokkra. A vízrebocsájtásra pár nappal késöbb, 28-én került sor.

Építés alatt az LCS-2
Az LCS-2 még bőven az építőcsarnokban (Nagyítható)

A nagy precizitást megkövetelő műveletre azért volt szükség, mert az építőcsarnok nem volt elég magas, hogy a hajó antennarendszerét azon belül helyezzék fel a helyére. A 417 láb hosszú alumínium törzsű trimarán (3 törzsű hajó) szárazdokkra helyezése hoszabb időt vett igénybe a tervezettnél, így a késő délután megkezdett művelet végére bizony már leszállt az est, Így a nézelődök népes táborából csak az elszántabbak várták meg a végét.

Szárazdokkban az LCS-2
És itt már az úszó szárazdokkban (Nagyítható)

Másnap az úszó szárazdokkot a Mobile öböl egy speciálisan kialakított részére vontatták, ahol elsülyesztve azt a USS Independence szabaddá vált. A vontatóhajók az este leszálltával vontatták vissza a hajógyár területére. A hajó átadása az idei év végén várható.

A Littoral Combat Ship program keretében a U.S. Navy egy relatíve kisméretű, nagy sebességű, igazán a partközeli vizekben elemében lévő, moduláris felépítése miatt igen sokoldalú hajóosztály bevezetése mellett kötelezte el magát. Az eredeti elképzelések szerint 55 ilyen hajó állna majd hadrendbe.

A tenderre 2004-ben a Lockheed Martin, a General Dynamics és a Raytheon küldött be tervezetet. A haditengerészet a Lockheed-dal és a General Dynamics-szal kötött szerződést 2-2 hajó (Flight 0) építésére. A szokott módon a két változat alapos tesztelése után dől majd el, melyik gyártó örülhet. A döntés a jelenlegi felállás szerint 2010 folyamán várható.

Építés szempontjából a Lockheed Martin jobban áll, hiszen 2006 végén bocsátotta vízre a saját, kevésbé radikális törzzsel bíró változatát a USS Freedom-ot (LCS 1). A hajó diesel motorjait idén áprilisban indították be először. A költségek azonban az egekebe szöktek, jóval meghaladva az előzetesen kalkulát 220 millió USD/hajó értéket. (Elvileg 300 millió feletti összeg, ám egyesek ennél jóval többet emlegettek a tavalyi év folyamán) A haditengerészet emiatt, illetve a költségcsökkentésekről szóló tárgyalások sikertelensége miatt 2007 áprilisában visszamondta a második Lockheed-féle prototípusra (LCS-3) formált igényét. Anyagi vonatkozásban persze a General Dynamics se tündökölt, ők is alaposan átlépték az előzetes árkalkulációkat, a tárgyalások velük is befulladtak, aminek következtében a haditengerészet vezetése 2007 november elejétől a ő második prototípusukra (LCS-4) sem formált többé igényt.

Jelenleg a Navy maximum 460 millió USD/hajó értékkel operálhat a Kongresszus felhatalmazásával. A hírek szerint újabb licitet kíván rendezni a két gyártó számára: a győztes gyártó 2, míg a vesztes 1 újabb hajót építhet. Ennek fényében elképzelhető, hogy esetleg változik a 2010-es döntéshozal dátuma is. Egyelőre nincsenek publikus információk a haditengerészet ezen elképzeléseiről.