|

Challenger 1

Bevezető

A FV4030/4 Challenger 1, a Brit Szárazföldi Erők által használt alapharckocsi, meleyet 1983-tól a 1990-es évekig tartották szolgálatban, amikoris a Challenger 2 váltották fel. Jelentős változtatások után, de még napjainkban is szolgálatban áll a Jordán Fegyveres Erőknél.

Challenger1

Történet, fejlesztés

A Challengert a Military Vehicles and Engineering Establishment (MVEE) fejlesztette ki az iránii sah megrendelését követően. A megrendelés eredetileg a Chieftain harckocsik legyártására vonatkozott, az új modellt Shir 1-nek (Chieftain Mk5(P)- FV4030/1, FV4030/2 Shir (Lion) 1) nevezték.
A fejlesztések végül egy sokkal jobb harckocsihoz vezettek, ez volt a Shir 2, melyből a sah 1,225 darabot rendelt, de bukása (1979) után a megrendelést törölték. Ekkoriban a brit haderő az akkor hadrendben lévő Chieftain harckocsik lecserélését fontolgatt. Nyugat-németekkel együttes fejlesztési programot indítottak egy új harckocsi kifejlesztésére, mely program a MBT-80 nevet kapta, de a jelentős költségek és csúszások miatt leállították.
Új megoldásként merült föl a Shir 2-sek módosítás, melyeket végül a Brit Szárazföldi Erőknél Challenger 1 néven állította hadrendbe (egy rövid ideig „Cheviot”-nek nevezték, majd gyorsan át is nevezték Challengerre).
A gyártás 1978-ban kezdődött és az 1990-es évek közepéig folytatódot. Eleinte a Royal Ordnance Factories (ROF) készítette, majd 1986-tól a Vickers Defence Systems (később: Alvis Vickers) gyártotta tovább. Összesen 420 db-tt szállítottak le.

E harckocsi kapcsán a legforradalmibb megoldás a dr. Gilbert Harvey által feltalált Chobhan páncélzat volt, mely sokkal jobb védelmet nyújtott a tanknak.

Challenger 1, 1987-ben részt vett a Canadian Army Trophy Competition versenyen, ahol az összes rivális tank közül a legtöbb közvetlen találatot érte el, de gyenge tűzvezető rendszere miatt a leglassabban tüzelő tanknak bizonyul, így mégis utolsó lett a versenyen.

Ekkor felmerült az igény egy új elsődleges harci tank beszerzésére. Az amerikai M1 Abrams, francia Leclerc, német Leopard 2, illetve a Vickers továbbfejlesztett Challengere versengett egymással.
Természetesen a Vickers Defence Systems nyert, mégpedig továbbfejlesztett Challengerrel, melyet Challenger 2-nek neveztek.
2000-re valamennyi Challenger 1 tankot kivontak a harci szolgálatból, s utódjával cserélték le azokat.

Challenger2

Fegyverzet

A Challenger 1 harckocsit L11A5 120 mm-es huzagolt csövű löveggel szerelték fel, ezeket a Challenger 2 rendszerbeállítása után folyamatosan a L30-as löveggel váltották fel.
Másodlagos fegyverzete egy 7,62 mm-es L8A2 párhuzamosított géppuska és egy 7,62 mm-es L37A2 légvédelmi géppuska, mely a parancsnoki kupolán található.
A harckocsi 64 db lövedéket szállít, a 42 töltettel együtt. A Brit Szárazföldi Erők ragaszkodnak nagy sebességű, kinetikus energiájú lőszerekhez (APSD- leválóköpenyes, űrméret alatti, páncéltörő nyíllövedék, APFSDS- leválóköpenyes, szárnystabilizált, űrméret alatti, páncéltörő nyíllövedék), ez indokolja a huzagolt cső megtartását.
A harckocsit továbbfejlesztett tűzvezető rendszerrel, valamint No. 10 Mk. 1 lézer célzóval szerelték föl

Challenger3

Védelem

A harckocsitest páncélzata mereseken döntött
, alacsony profilú toronnyal rendelkezik, a páncéltest hegesztett acélból és Chobam páncélból készült, a test és a torony kivételesen jó ballisztikai formával rendelkezik.
A Chobham páncél kerámia és acél elemekből épül föl, s rendkívül jó védelmet biztosít HEAT (High Explosive, Anti-Tank; Kumulatív Páncéltörő Lövedék) és AP (Armour-Piercing; Páncéltörő) lövedékekkel szemben.

E páncélzatot több más harckocsin is alkalmazzák, ezek közül az egyik legjelentősebbet említve: az amerikai M1 Abrams.

A Challenger belső elrendezése azonos a Chieftain tankéval. A vezetőállás a tank elejében található, az irányzó a harci állás középen, végül a motor és váltó pedig hátul.
A vezetőt egy sima csapóajtó fedi, melyet meg kell emelni, majd horizontálisan előre elfordítani a kinyitáshoz. A vezető a harci álláson keresztül is elhagyhatja a járművet. A parancsnok a torony jobb oldalán foglal helyet, a irányzó mögött. A töltő a torony bal oldalán található.

A parancsnoki kupolát 9 periszkóppal látták el, így a parancsok mindent láthat a tank körül. A hő-képalkotó és a lövegcélzó a torony jobb oldalán található páncélozott dobozban kapott helyet, s külön-külön is használhatja mind a lövész, mind a parancsnok.
A tankot felszerelték füstgránátvetőkkel is.

Challenger4

Harci alkalmazás

Az első Öböl-háború alatt a britek 180 Challengert küldtek Szaúd-Arábiába, és alkalmaztak a „Granby” hadművelet idején. A harckocsik 300 páncélozott járművet semmisítettek meg, veszteségek nélkül. A történelem legnagyobb távolságú tank-tank elleni küzdelmét is egy Challenger tartja, mely egy iraki tankot 4 km távolságból lőtt ki. A Challenger 1-eket Boszni-Hercegovinában és a Koszovóban „Joint Guardian” hadművelet során is bevetették.

Challenger5

Típusváltozatok

– Challenger: Challenger 2 hadrendbeállításáig alkalmazott alaptípus.
– Challenger ARV: Páncélozott begyűjtő jármű
– Challenger Trainer: Vezetők képzésére szolgáló tank, rögzített lövegtoronnyal.
– „Al Hussein”: Jordán export verzió.

Challenger6

Specifikációk

Alapadatok:
Személyzet: 4 (parancsnok, vezető, irányzó, töltő)
Hosszúság: 8,3 m / 11,5 (cső előre néz)
Szélesség: 3,51 m
Magasság: 2,95 m
Súly: 62 tonna
Motor: Perkins CV-12 dízel-motor, 1200 Le (895 kW)
Felfüggesztés: hidropneumatikus
Sebesség: 56 km/h
Hatótávolság: 450 km

Páncélzat és fegyverzet:
Páncélzat: Chobham
Elsődleges fegyverzet: 120 mm-es L11A5 ágyú
Másodlagos fegyverzet: 7,62 mm-es L8A2 géppuska, 7,62 mm-es L37A2 légvédelmi géppuska, 2 x 5 füstgránátvető

Muníció:
64 x 120mm lövedék
4,000 x 7.62mm

Felszereltség:
NBC rendszer: Van
Éjjellátó rendszer: Van (passzív)

Képek

Challenger7

Challenger8

Challenger9

Felhasznált irodalom

– http://en.wikipedia.org/wiki/Challenger_1_tank
– http://www.historyofwar.org/articles/weapons_challenger.html
– http://www.inetres.com/gp/military/cv/tank/Challenger1.html
– http://www.militaryfactory.com/armor/detail.asp?armor_id=54

One Response to “Challenger 1”