A U.S. Navy november 29-én sikeres tesztet hajtott végre egy Trident-II D5 ballisztikus rakétával. A kilövés egyben a Trident II 120. sikeres kilövése. 1989-óta egy sikertelen kilövés sem történt, mely egyértelmű rekord a nagyméretű ballisztikus rakéták körében.

A haditengerészet az előírásoknak megfelelően rendszeresen hajt végre teszteket a Trident rakéták teljesítményének, készültségének, megbízhatóságának ellenőrzése végett. A mostani kilövés azonban demonstrációs célzatú volt, hiszen azt hivatott ellenőrizni, hogy a USS Henry M. Jackson (SSBN-730) ballisztikus rakétahordozó tengeralattjáró első generációs Trident I C4 rakétákról történő átállítása sikeresen végbement-e. A Jackson bázisa a Washington állam beli Bangor, a teszt helyszíne a Csendes-óceán volt.

Egy Trident II D5 kilövés után

Az 1990-ben hadrendben állt Trident II D5 SLBM az amerikai Ohio-osztályú SSBN-ek mellett a brit Vanguard-osztályú rakétahordozók arzenáljában található meg. A rakéta gyártása az első generációs, Trident I rakétákkal felszerelt Ohio-osztályú hajók átfegyverzése végett továbbra is folyamatban van.

A D5 maximálisan 12 visszatérőegység hordozására képes, azonban a START I ezt 8, a SORT (avagy Moszkvai Szerződés) 4-5 robbanófejre korlátozza. A Trident által hordozható termonukleáris töltetek a 475 kT hatóerejű W88 és a 100 kT pusztító erővel bíró W76.

A USS Henry M. Jackson az ötödik Ohio-osztályú tengeralattjáró, mely 1984 őszén állt hadrendbe, még Trident I rakétákkal. A hajóhoz kapcsolódó két érdekesség, hogy ez az egyetlen Ohio-osztályú hajó, mely nem államról, hanem egy szenátorról lett elnevezve, illetve a négy legöregebb Ohio osztályú egység SLBM-ről cirkálórakéták hordozására alkalmas SSGN-né konvertálásával a Jackson a legöregebb aktív SSBN a haditengerészet állományában.

USS Henry M. Jackson