Köztudott, hogy a US Army megspórolt sok milliárd dollárt, mikor törölte a RAH-66 Comanche programot, amely nagy valószínűséggel egy olyan katasztrófa lett volna, mint az F-22: rengeteg pénzből kifejlesztett csúcstechnológia, ami viszont olyan drága, hogy képtelenség vele a kiöregedő típusok leváltása. Viszont tény, hogy a lopakodó helikopter tervezett feladatait valahogy el kell látni, és ennek érdekében most egy milliárd dolláros projekt keretében nekilátnak, hogy kifejlesszék az eddigi "legharciasabb" Predator változatot, a Warrior ERMP-t ( Extended Range/ Multi Purpose Unmanned Aerial Vehicle System (ER/MP UAS).

Azt már lehet tudni, hogy a gépek gyártása már a 2008-as költségvetési évben el fog kezdődni.

———————————————————————

Érdekes hír, hogy a közelmúltban szolgálatba állt Super Hornetek célfelderítő szenzorrendszere kiegészítésre szorul. Sokat lehetett arról olvasni, hogy milyen nagyszerűek az AN/APG-79 AESA radarok, de úgy néz ki, az ameriakiak is rájöttek, hogy nemsoká nem csak az ő légierejükben fognak terjedni a csökkentett észlelhetőségű repülőeszközök, sőt tulajdonképp ilyen robotrepülőgépek fejlesztése szinte mindenhol napirenden van.
A repülőgépek radarjelének jelentős csökkentése ugyanis ma már elképzelhető a gép magas repülési teljesítménye mellett is (lásd Raptor, vagy F-35), de az infravörös tartományban csak úgy lehet lényeges kisugárzáscsökkentést elérni, ha a hajtóművek fúvócsöveit árnyékolják, a gázsugarat hűtik (mint pl. a B-2-nél). Így például az F-35 lehet csökkentett észlelhetőségű a radarok számára, de nagy teljesítményű hajtóműve, és árnyékolatlan fúvócsöve miatt infravörösben könnyen felderíthető. (megjegyzendő, hogy az oroszok már évtizedekkel ezelőtt az azóta sokat bírált -és mai szemmel nézve persze tényleg nem túl korszerű- KOLSZ rendszerrel szerelték fel a MiG-29, és Szu-27 családot, amellyel a radar árulkodó használata nélkül lehetőség volt az infravörös rakéták számára a célok felderítése, és távolságuk mérése)
Mindezen megfontolások miatt egy képalkotó infrás célfelderítő rendszert terveznek a Super Hornetekbe, de cseppet sem hagyományos elhelyezéssel számolnak. A rendszer ablaka számára ugyanis valahol meg kellene törni a gép vonalait, és a rendszer elhelyezése érdekében a belső térben kellene helyet csinálni. Ennél azonban egyszerűbb módszert találtak ki, a középső konzolon rendszeresen felfüggesztett 480 gallonos póttartályokba építik a rendszert, ami így továbbra is szállít 330 gallon üzemanyagot is. Az elképzelés előnye, hogy a rendszer így nem csak a Super Horneteken, hanem más típusokon is azonnal használható (szoftveres integráció után). ( megjegyzés: viszont így légiharcban nem biztos, hogy célszerű eldobálni az igen drága póttartályt, ami viszont jelentősen rontja a gép manőverezőképességét)