Egy év eltelte után lehetséges és érdemes is megvonni az önkéntes haderő első mérlegét. Tizenkét hónap telt el azóta, hogy az utolsó sorkatona is – sportnyelvi hasonlattal élve – "szögre akasztotta a bakancsot". A Magyar Honvédség átalakításának legnagyobb és legnehezebb periódusa fejeződött be ezzel a lépéssel, az eredmények pedig már kézzelfoghatóak. A Magyar Köztársaság tagja az Európai Uniónak és a NATO-nak, így biztonságpolitikai helyzete stabil, szövetségesekkel, barátokkal, partnerekkel vagyunk körülvéve. Állampolgáraink biztonságára távoli országok, térségek konfliktusai, illetve a nemzetközi terrorizmus erősödése jelenthet veszélyt. E veszélyekkel kell szembenéznie a szövetségnek és az Európai Uniónak is: ez a küzdelem az önkéntes magyar haderő feladatának is része.

A sorozott haderő történetéről

Magyarország 2004. november 3-án végleg szakított egy 136 éves tradícióval: békeidőben megszűntette a sorozás intézményét, áttért a hivatásos és szerződéses katonákból álló haderőre. E kormánydöntés hordereje – egyes elemzők szerint – a védelmi ágazat szintjén a honvédelmi rendszerváltásként minősíthető, s ezzel a Magyar Honvédség történetének több évtizedes szakasza lezárult. Tavaly novemberben az utolsó sorkatona is elhagyta a laktanyákat, a magyar haderő sikeresen áttért az önkéntes rendszerre, megkezdődött és jó ütemben halad a Magyar Honvédség professzionális jellegének kialakítása.

Az első sorkatonák 1869. januárjában kerültek hadseregbe. A 136 évvel ezelőtt kialakult és 2004. novemberéig fennmaradt sorozott haderő – minden ellentmondásosságával együtt – hatással volt a társadalom gondolkodására, a közérzetre, a nemzeti kultúrára, a honvédelemmel kapcsolatos elvekre. 1869-től 1890-ig a honvédséghez került legénység egy része elsősorban az újonckiképzés és az őszi gyakorlatok idején teljesített tényleges szolgálatot, a legénység másik része is kisebb-nagyobb megszakításokkal teljesítette szolgálati kötelezettségét. Ebben változást az 1912-es év hozott, amikor a haderő egészénél a tényleges szolgálati időt 2 évre szállították le.

Az első világháború befejezése, valamint a Monarchia teljes összeomlása után az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés katonai határozatai egy kizárólag rendfenntartásra alkalmas 35 ezer fős toborzott hadsereg felállítását tették lehetővé. 1932-ben sor került a véderőrendszer, az általános hadkötelezettség újbóli bevezetésére. A hadsereg háborús alkalmazását lehetővé tevő törvényt a parlament 1939-ben fogadta el, s ennek nyomán megkezdődött a honvédség fejlesztése. A magyarság egyik legnagyobb katasztrófája, hogy a II. világháború harcai során katonáink a keleti hadszíntéren egyenlőtlen feltételekkel, súlyos veszteségekkel járó hadműveletekben vettek részt. A magyar haderőt a második világháború befejeződésének időszakában egy kivérzett, darabjaira széthullott honvédség jelentette. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulását követően még a háborús körülmények között megkezdődött a demokratikus hadsereg szervezése. 1949-ben a kommunista hatalmi fordulat átrendezte a haderő cél-és feladatrendszerét, struktúráját és kezdetét vette Magyar Néphadsereg kiépítése.

A nyolcvanas évek második felében megkezdődött és az évtized végére felgyorsult kül-és belpolitikai, társadalmi, gazdasági folyamatok a korábbi társadalmi formáció teljes tagadásához, majd 1990-ben a szabad parlamenti választásokat követően a polgári demokrácia és a piacgazdaság intézményrendszerének kialakításához vezetett.

A gyökeres átalakulási folyamatokból természetesen nem maradt ki a haderő sem. Átalakítását, amely kiterjedt az öröklött értékrend, katonai doktrína, szervezeti struktúra és fegyverzet korszerűsítésére, határozott, de nem mindig ellentmondásmentes törekvés jellemezte. A legnagyobb konfliktusokkal a humán erőforrásrendszer átalakítása járt, hiszen a 150 000 fős létszámú haderő kevesebb, mint harmadára való csökkentése társadalmi méretekben is figyelemre méltó mozgásokat generált. Korszerű humánpolitikai stratégia megvalósításával, amely az ország teherbíró képességét is figyelembe véve gondoskodott a személyi állományról, sikerült nagyobb konfliktusok nélkül ezt a jelentős problémát kezelni.

Az átalakítás alapjául az Országgyűlés biztonságpolitikai határozata szolgált. A dokumentum megállapította, hogy Magyarország nem tekint ellenségnek egyetlen országot sem, békében kíván élni és együttműködésre törekszik a világ minden államával, elutasítja a viták fegyveres erővel történő megoldását, saját fegyveres erejét csak az ország függetlensége, területi épsége elleni fegyveres támadás esetén alkalmazza.

A 90-es évek biztonsági kockázatelemzései megállapították, hogy az országot nem fenyegeti olyan fegyveres konfliktus, amely elérné a háborús küszöb mértékét ezért lehetővé vált a korábbi, öröklött katonai struktúrák lebontása, a katonai szervezetek számának és létszámának csökkentése, területi elhelyezésének átrendezése, vezetésének korszerűsítése.

A társadalom demokratikus átalakulásának előrehaladtával, intézményrendszerének megszilárdulásával szükségessé vált nemzetközi együttműködésünk újragondolása. Az ország vezetése már a 90-es évek elején deklarálta euro-atlanti integrációs törekvéseinket, az ország csatlakozási szándékát a NATO és az Európai Unió szervezetéhez. E folyamat egyik első lépése e NATO Partnerség a Békéért (PfP) kezdeményezésben való részvétel volt 1994-ben, amelynek keretében a Magyar Honvédség közös gyakorlatokon, illetve béketeremtő műveletekben (IFOR, SFOR) felkészült a NATO-eljárások alkalmazására, végső soron a NATO tagságra.

A NATO (PfP, 1994) együttműködésbe való bekapcsolódás felgyorsította az euro-atlanti értékrend befogadását, az angolszász katonai kultúra elterjedését, adaptációját és a Szövetség katonai szervezetéhez való csatlakozás szakmai megalapozottságát. Magyarország NATO-tagként a korábbi lehetőségeihez képest lényegesen fontosabb tényező lett a globális konfliktusok kezelésében is. A NATO-hoz történt csatlakozás hazánk számára a biztonsági garanciák és kötelezettségek új dimenzióját nyitotta meg, ami a haderő minőségi átalakításának szükségességét is előre vetítette.

Mindezen tényezők együttes hatására a hadkötelezettség, a béke, valamint a háborús kiegészítés intézménye 2004. november 4-étől jelentősen átalakult. Megalakult az önkéntesség elvén alapuló hivatásos és szerződéses jogviszonyra épülő Magyar Honvédség, békeidőben nem kell törvényi kötelezettség alapján sorkatonai szolgálatot teljesíteni egyetlen magyar állampolgárnak sem.

Az önkéntes haderő megteremtésének folyamata

Az Országgyűlés 1995-ben határozott a vegyes – önkéntes és sorozott – haderőrendszerre való áttérésről. Több fontos lépést követően a kormány 2003. szeptember 24-én elfogadta a Magyar Honvédség átalakítására vonatkozó határozatát, mely szerint a hadsereg további fejlesztését sorkatonaság nélkül kívánják megvalósítani.

A 2002 tavaszán hivatalba lépett kormány programjában úgy ítélte meg, hogy az ország gazdasági teherbíró képessége lehetőséget biztosít az önkéntes haderőre történő átállásra, amely jó alapja lehet egy professzionális haderő kialakításának.

A 2002 nyarán beindított és egy évvel később befejezett Védelmi Felülvizsgálat döntései lehetővé tették, hogy a Magyar Honvédség létszáma, szervezete száma ésszerűbbé váljon, számos korszerűtlen haditechnikai eszköz kivonható legyen a rendszerből. A Védelmi Felülvizsgálat célja az volt, hogy a nemzeti érdekek és célok alapján fogalmazza újjá a Magyar Honvédség rendeltetését és feladatait, határozza meg a szükséges, fontosságuk szerint rangsorolt képességeket és tegyen javaslatot a forrásoknak a képességekhez rendelésére.

A honvédelmi tárca fő célkitűzései között szerepelt, hogy átlátható védelmi tervezést, elszámoltatható működést és gazdálkodást alakítson ki, hogy az adófizető állampolgárok pénzét hatékonyan használják fel. Nemzetközi példák igazolják, hogy a tisztán önkéntesekből álló hadsereg fenntartása hosszabb távon költséghatékonyabb. Bár a személyi kiadások magasabbak, de a felkészítés, kiképzés, az eszközök karbantartása, javítása kevesebbe kerül. A külföldi példák azt is mutatják, hogy az önkéntes hadsereg a nemzeti és szövetségesi feladatokat egyaránt hatékonyabban látja el. A haderő rendeltetésszerű működésének egyik legfontosabb tényezője, hogy mindig megfelelő szakmai és rendfokozati arányokban álljon rendelkezésre a szükséges személyi állomány. Ezt hatékony toborzással, szervezett beléptetéssel, professzionális kiképzéssel, az egyén számára belátható pályamodellel, sikeres pályán tartással és a kiválás biztonságának megteremtésével lehet biztosítani.

A 2003. február 14-i kormányülés megtárgyalta az önkéntes haderőre történő áttéréssel kapcsolatos előterjesztést, és intézkedett a közigazgatási döntés-előkészítő munka megkezdésére. Az önkéntes haderőre történő áttérés valójában korunk biztonságpolitikai kihívásaira történő reagálás, hiszen lényeges strukturális változást, új típusú katonai kiképzést, döntően nemzetközi feladatokra való felkészülést és így egy új katonai kultúra meghonosítását jelenti.

Az Országgyűlés 2004. november nyolcadikai ülésnapján elfogadta, a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló új törvényt, valamint ezzel összefüggésben a módosította a Magyar Köztársaság Alkotmányának egyes cikkelyeit. Az új honvédelmi törvény a haza védelmével összefüggésben csak akkor hárít terheket a lakosságra, ha arra feltétlenül szükség van.

A törvény alapvetően az önkéntes haderőre történő áttéréshez, valamint az új összetételű haderő megváltozott feladatrendszeréhez szükséges szabályokat tartalmazza. Az önkéntes haderő személyi állományát békeidőben ténylegesen szolgálatot teljesítő aktív katonák, köztisztviselők és közalkalmazottak, a Munka Törvénykönyvének hatálya alá tartozó munkavállalók, továbbá időszakosan rendelkezésre álló, önkéntes tartalékosok képezik.

A sorozott hadsereg megszüntetésével a védelmi tárca, mint az ország egyik legnagyobb tényleges foglalkoztatója több ezer munkahelyet hozott létre, ami hozzájárul a munkanélküli fiatalok számának csökkenéséhez. A Magyar Honvédség új feladatrendszerének meghatározása során az eddigieknél nagyobb hangsúlyt helyez a nemzetközi együttműködési feladatokra. A szabályok többfokozatú átmenetet tesznek lehetővé a békeidőszaki működéstől az alkalmazási tevékenységig. Az önkéntes haderő megteremtése és működtetése sokkal több egy korszerűsítési tervnél, maga után vonja az elvek, a vezérlő értékek, a vezetési, a kiképzési módszerek, az alkalmazás és nem utolsó sorban a feltételek új alapokra helyezését.

A NATO-hoz való csatlakozást, illetve a 2004. május elsején az Európai Unióba (EU) történő belépést követően, Magyarország geopolitikai helyzete, biztonsága alapvetően megváltozott, megerősödött. A Magyar Köztársaság polgárai ma lényegesen kedvezőbb biztonsági helyzetben élnek, mint alig néhány évvel ezelőtt. A NATO az európai stabilitás legfontosabb tényezője és a belátható jövőben az egyetlen olyan szervezet, amely képes katonailag garantálni tagjainak védelmét. Ugyanakkor a globalizálódó világban a Szövetség, illetve az Európai Unió tagjaként határainktól távoli régiók is közvetlenül érintik a magyar érdekeket. A 2001. szeptember 11-én a Washingtont és New Yorkot ért terrortámadás ugyanis azt bizonyította, hogy az új biztonságpolitikai kihívások, amelyekre a tagországoknak meg kell találniuk a választ, a határaiktól távol keletkezhetnek, hiszen Magyarország NATO tagságából adódóan egyidejűleg részese és kedvezményezettje is a globális biztonság politikai és katonai rendszerének.

A XXI. század Magyar Honvédségének képesnek kell lennie arra, hogy a megváltozott körülmények közepette, az új kihívásokhoz alkalmazkodva hatékonyan hozzájáruljon a Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági érdekeinek érvényesítéséhez. Ezért az önkéntesség mellett olyan professzionális haderő kialakítása kezdődött meg, amely az Alkotmányban meghatározott feladatok végrehajtása mellett minőségileg képes hozzájárulni az euro-atlanti és az azzal szomszédos térségek békéjéhez, biztonságához.

A szervezeti változtatások másik célja és értelme a NATO szövetségi rendszerében, valamint az Európai Unió irányába vállalt kötelezettségek teljesítésének biztosítása. A honvédség feladatrendszerének vizsgálata során új igényként jelent meg az Európai Unió keretében kialakítandó gyorsreagáló képességhez való hozzájárulás. Ennek érdekében az Országgyűlés jóváhagyásával elindult a Magyar Honvédség 10 éves, hosszú távú átalakítási programja. E lépések eredményeként professzionális, moduláris felépítésű, szakosodott elemeket is magába foglaló, létszámában kisebb, állományarányaiban egészségesebb, pénzügyileg stabilan fenntartható hadserege lesz Magyarországnak.

Önkéntes haderő és a társadalom

A Magyar Honvédség, mint az ország fegyveres védelmére hivatott nemzeti intézmény iránti lakossági bizalom indexe a rendszerváltozás óta folyamatosan magas volt, az ország bízott a katonák elhivatottságában, magasra értékelte szakmai ismereteit. Ugyanakkor a sorkatonaság intézményét ért bírálatok már az egész haderő presztízsét veszélyeztették. Ezért 2004-ben a honvédelmi tárca az önkéntes haderőre történő áttéréssel egyidejűleg társadalmi támogatottság megszilárdítását, a lakosság bizalmának megőrzését, a nemzetközi szerepvállalással való lakossági egyetértés szinten tartását, a katonai pálya presztízsének emelését és a munkavállalói hajlandóság növelését tűzte ki célul.

A társadalmi kapcsolatok ápolása terén a tárca elmélyítette az együttműködését azokkal a szervezetekkel, amelyek elősegítették az Európai Unióhoz történő zökkenőmentes csatlakozást. E mellett különös figyelmet fordított a szövetségi tagsággal kapcsolatosan együttműködő szervezetekre, illetve a Magyar Honvédség hagyományainak ápolását, illetve a hadsereg társadalmi nyilvánosságát elősegítő civil szervezetekkel történő kapcsolattartásra. Közreműködésükkel tárja a társadalom legszélesebb nyilvánossága elé alapvető stratégiai céljait. Az együttműködés egymás szuverenitásának tiszteletben tartásán és a kölcsönös érdekek érvényesítésén alapul. A tárca tovább bővítette együttműködését az önkormányzatokkal és a tanintézetekkel is.

Mindezek eredményeként sikerült 2004-ben is magas szinten megőrizni a honvédelmi tárca társadalmi támogatottságát. A magyar lakosság 98 %-a tudja, hogy hivatásos és szerződéses haderő védi az országot, míg a felnőtt lakosság 10 %-a elképzelhetőnek tartja, hogy önkéntes katonai szolgálatot vállaljon megfelelő motivációs rendszer mellett. A húsz közintézmény bizalmi rangsorában a Magyar Honvédség továbbra is a negyedik helyen áll, közel 60 százalékpontos eredménnyel.

Ezzel párhuzamosan a Magyar Honvédség megőrizte a nemzetközi szerepvállalással kapcsolatos társadalmi elismertségét is. Ma a magyar társadalom jól ismeri és elismeri a Magyar Honvédséget és tudja azt is, hogy milyen nehézségekkel küzd. Elismeri, hogy ma már magasan képzett, elhivatott, nemzetközi elismerést kivívott magyar katonák szolgálnak a még mindig fejlesztésre szoruló katonai technológiákkal és technikákkal. A magyar katonák kiképzettsége, felkészültsége példaértékű, és az elmúlt években komoly nemzetközi tapasztalatokkal gazdagodott. Amíg korábban a külszolgálatainkban elsődlegesen őrző-biztosító vagy egyéb kiszolgáló feladatokat láttak el, addig napjainkban már valódi katonai feladatok végzésére is képesek. Mindezeket a képességeket a katonák most is bizonyítják például Afganisztánban vagy a Balkán több helyszínén.

Magyarország védelmi képességei biztosítják az ország minőségi hozzájárulását az euro-atlanti térség békéjéhez és biztonságához. A haderő átalakítás során végzett munka arra is irányult, hogy a magyar külpolitikai célkitűzések és a jelenlegi európai biztonsági környezet körültekintő elemzése alapján a kormány biztosítsa a szükséges, megbízható alapokat a magyar katonai képességek modernizálásához.

A hazának ma is szüksége van és holnap is szüksége lesz az ország fegyveres védelmét vállaló, szakmailag, fizikailag, lelkileg felkészült emberekre, megfelelő tudással, szakértelemmel felvértezett tisztekre, tiszthelyettesekre, szerződéses katonákra, jól képzett polgáriakra, akiknek feladata magasztos, mert a hazaszeretet, az áldozatvállalás, a bajtársiasság és a szolidaritás értékeit hordozzák. Az új kihívásoknak kizárólag tökéletesen felkészült, a pályát élethivatásnak tekintő katonák képesek megfelelni, akik vállalják a veszélyeket, és a távoli missziókban történő szolgálatot is.

A stabilitás és a változás időszakát éli a haderő. A Magyar Honvédség strukturális átalakítása a védelmi felülvizsgálat döntései nyomán a csapattagozatban alapvetően megtörtént: itt már a stabilizálódás és a fejlesztés időszaka kezdődött meg. Jó ütemben folyik a laktanya-rekonstrukciós program, a technikai korszerűsítéssel kapcsolatos beszerzések eredményei is hamarosan érzékelhetőek lesznek.

A stabilitás és változás időszakát élik meg a katonák a hagyományok őrzése, illetve a professzionális haderő értékeinek elsajátítása és gyakorlása terén. Szemléletváltozásra van szükség a vezetés, az irányítás, a feladat-végrehajtás gyakorlatában, az együttműködés, a kötelezettség és felelősség tekintetében. A személyi állomány joggal és okkal lehet büszke arra a munkára, amit az elmúlt években a nemzetközi feladatok teljesítése, a hazai védelmi készenlét biztosítása, a védelmi felülvizsgálat korszerűsítési céljainak megvalósítása és az önkéntes haderőre való áttérés érdekében végzett.

Nagyon nehéz időszak van a Magyar Honvédség mögött, és nem sokkal könnyebb, ám biztosabb jövő áll előtte. A stabilitás időszaka lehetővé teszi, hogy a mindennapi feladatok ellátása mellett többet figyelem irányuljon a belső kapcsolatokra, a szolgálati kultúra megújítására, a katonai közösségek összetartó erejének erősítésére, az emberi értékek megbecsülésére, a fegyelmi és etikai normáik betartására. Az önkéntes haderő első évfordulója talán alkalmat ad mindezek átgondolására is.

Az önkéntes haderő létrejötte a lakosság háromnegyedének határozott igen szavazatával történt. Egy év alatt ez a támogatás tovább erősödött a társadalom részéről. E bizalom és megértés lehetővé teszi a Magyar Honvédség teljes körű professzionalizálódását az elkövetkezendő években.

Honvédelmi Minisztérium
Kommunikációs Főosztály