Még december 11-én történt, hogy lefoglalták egy Il-76 rakományát Bangkokban. Azóta kiderültek a részletek és finoman szólva is csavaros a történet. Az egész ott kezdődik, hogy az Iljusin olajkitermeléshez szükséges eszközöket szállított Észak-Koreából Iránba. Eleve gyanús, nemde?
Vélhetően a thaioknak is az lehetett, bár akkor még vélhetően nem sejtették, hogy a júniusban életbe lépett, az észak-koreai fegyverszállítások hatékonyabb megnyirbálását célzó ENSZ szankciók életbe lépése óta ez lesz a legnagyobb fogásuk.
Gyorsan kiderült hogy valami nagyon nem stimmel a tankolás céljából leszálló géppel, így az Il-76-os már nem folytathatta a tervezett repülési útvonalát, ami annak fényében, hogy a szállítmány papírjaival ellentétben a raktérben nem olajkitermeléshez szükséges pótalkatrészek, hanem mintegy 35 tonnányi rakéta – köztük föld-levegő rakéták – kapott helyet nem is meglepő. A gép kazah és fehérorosz személyzete persze nagy fejvakargatás közben ragaszkodott ahhoz, hogy semmi tudomásuk nem volt a rakomány valódi voltáról. Ha feltételezzük, hogy több személyzet repülte volna le a gép gyanús repülési útvonalát akkor ez még akár hihető is, de erről nem szól a fáma – bár elképzelhető. Ellenben a repülési útvonalról a Wall Street Journal értesülései alapján lehet tudni ezt-azt. Utóbbi információi elvileg a TransArms és az International Peace Information Service (IPIS) meg nem erősített, közös jelentéséből származnak.
Bangkok után a repülési útvonal következő állomás Srí Lanka lett volna, ahonnan az Egyesült Arab Emirátusokon és Ukrajnán át vezetett volna az út Teheránba. Na és akkor jöjjön az igazi csűrés-csavarás, azaz a válasz a „Kik szervezhették meg a szállítást?” kérdésre. Kezdjük talán a géppel!
A szóban forgó Il-76 egy egy bizonyos Air West nevezetű grúz cég tulajdonában áll, akik viszont a szerb fegyverkereskedő, Tomislav Damnjanovic nevéhez köthető egyik cégtől vásárolták. Az Air West ugyanakkor lízingelte a gépet egy bizonyos új-zélandi SP Trading-nek.
Az SP Trading ugyanakkor valamennyire a vanuatui bejegyzésű, de irodát az új-zélandi Aucklandben fenntartó GT Group-hoz kapcsolható. A GT Group ugyanakkor tagadja, hogy bármi közük lenne az SP Trading üzleteihez, hiszen utóbbit új-zélandi közvetítőjük által egy angliai ügyfelük kérésére jegyezték be 2009 júniusában, azaz semmi közük nincs annak tevékenységéhez, mindössze a létrehozás lebonyolítását végezték a megbízás értelmében.
Na, ezzel ugyan még valóban nem jutottunk előrébb, de állítólag a TransArms és IPIS „cégjegyzék” sem ért itt véget. Ó nem, szerepel még a listán néhány hongkongi cég is, történetesen három. Az elsőnek lízingelte az SP Trading az Il-76-ost, a második tulajdonosa az elsőnek, míg a harmadik értelemszerűen a második tulajdonosa. és a Brit Virgin-szigeteken van bejegyezve. Elvileg ezen három cég szervezhette meg a szállítást.
És itt ér véget a mese, ennyit lehet tudni a dologról jelenleg.
Egyébként idén nem ez az első leleplezett észak-koreai szeretetcsomag Irán felé, hiszen Dubai-ban is fedeztek fel hasonlóképpen olajkitermeléshez szükséges eszközöknek álcázott fegyverszállítmányt. Akkor detonátorokat és lőszer került elő a raktérből. Becslések szerint Phenjan éves szinten dollármilliókat tud összekaparni az ilyen jellegű akcióival. Az ezt igen rossz szemmel nézők szerint az ehhez hasonló lebukások segítik feltérképezni Észak-Korea pontosan miként is hajtja végre szállításait.
