HTKA – Haditechnikai Kerekasztal

Northrop Grumman Mission Systems diviziója 212 db 1., 2. és 3. fokozatú rakétamotorra kapott rendelést 225,2 millió Dollár értékben. A hajtóművek az Egyesült Államok jelenleg egyetlen szárazföldi telepítésű interkontinentális ballisztikus rakátája, a Minuteman-III számára készülnek majd, a további hadrendben tartást célzó modernizációs program részeként. A munkálatoknak 2008 márciusára kell befejeződniük.

Néhány – számszerint 6 db – nagyobbacska videó került fel az oldalra:

– Army: BMP-3, T-90, T-90 vs. Abrams (ezek sajnos orosz kommentárral futnak, de nagyon jó videók még így is!)

– Airforce: F/A-18 és H-60, Su-30MK (fegyverhasználat is!), Mig-21 (beindítástól, műszerellenőrzésen át a leszállásig)

[center]Erre tessék[/center]

Washingtonnak fel kell készülnie egy esetleges katonai beavatkozásra Iránban – nyilatkozta John McCain republikánus szenátor. (Róla annyit kell tudni, hogy az egyik legbefolyásosabb a szenátorok között, és jó esélyei vannak a Fehér Házra a 2008-as választásokon.) Véleménye ezrint az iráni atomprogram áltak kirobbantott válság a legsúlyosabb az elmút évtizedben.

A CBS televíziónak adott riportjában kifejtette, hogy ugyan Irak nagy erőket köt le, ám ez nem azt jelentio, hogy nincs lehetőség katonai beavatkozásra. Hozzátette, hogy természetesen ezen lépsére csak a békés próbálkozások kudarca esetén kerülhet sor. "Perpillanat az ENSZ-hez kell fordulnunk szankciókért." Véleménye szerint Washingtonnak emellett meg kéne próbálkoznia az iráni ellenzék támogatásával.

"Az iráni nép nem boldog ezen mullah-ok uralma alatt. Lényegében elnyomás alatt tartják őket. Sokkal többet kéne tennünk az iráni demokrácia támogatása érdekében" – nyilatkozta McCain.

Arra a kérdésre, hogy szerinte Irán nagyobb veszélyt jelent-e az Egyesült Államok biztonságára, mint Irak, így válaszolt: "A jelenlegi helyzetben azt kell mondjam, hogy igen. Az Irak és Irán közötti különbség az, hogy Saddam Hussein mindenkit átvert – beleértve tábornokait – a tömegpusztító fegyverek birtoklásával kapcsolatban. Úgy vélem minden elemző számára egyértelmű, hogy Irán éppen ilyen fegyverek megszerzésén dolgozik."

Tagadhatatlan, hogy a Pentagon kutatóintézete, a DARPA az évek folyamán már előrukolt néhány meglepő "termékkel". Nincs ez másképp most sem: ezúttal egy olyan kis hordozható kütyüt fejlesztettek ki, mely segítségével a katonák minden további nélkül "átláthatnak" akár 30 cm vastagságú betonfalon is, akárcsak a jó öreg Superman. Ha minden a tervek szerint megy, akkor tavasz környékén meg is kezdődhet az Irakban állomásozó csapatok felszerelése.

Igazából egy hordozható radarkészülékről van szó, mely segítségével megállapítható, hogy van-e valaki a fal túloldalán. Bizonyos Edward Baranoski, a DARPA Különleges Projectek osztályáról úgy nyilatkozott, hogy ezen művelet néhány másodperc alatt elvégezhető. Nem kell mást tenni, mint a készüléket a falhoz szorítani, mely az olyan apró kis mozgást is képes jelezni, mint ami a légzéssel jár. A mintegy 30 centi vastag betonfalon átlátni képes eszköz erre nagyjából 15 méteres távolságon belül képes. A "Radar Scope" ugyan nem változtatja meg 1-1 ház megtisztításának módját, ám jelentős helyzeti előnyhöz juttathatja a behatolást végző csapatot.

Nagy előnye, hogy képes azt nyújtani, amit a nagyobb mozgásérzékelők nem: a mostoha körülmények elviselésére tervezett eszköz súlya nem éri el az 1 kg-ot. 1000 Dolláros ára pedig lehetővé teszi a nagy mennyíségben történő gyártását.

Érdemes megjegyezni, hogy a DARPA már elkezdett dolgozni egy nagyobb terven ezen technológiára alapozva. A "Visi Building" technológia a tervek szerint képes lesz több falon átlátni, lehetővé téve egész épületek átvilágítását – nyilatkozta Baranoski. Erre azonban még a DARPA szerint is várni kell néhány évet. A végső cél annak a lehetősége, hogy a vizsgálat tárgyát képző ház mellett elhaladva/elrepülve is megoldható legyen a betekintés.

A Jane's Defense Weekly értesülései szerint Taiwan 3 prototípust készített új cirkálórakétájóból, mely 600+ kilométeres hatósugarával képes elérni Kína keleti partvidékét. A Hsiung Feng 2E (Bátor Szél) mobil szárazföldi indítókra lesz telepítve.

A déli Penghu szigetére vagy az északi Tungyin szigetre telepítve déli irányba képes elérni Hong Kong-ot vagy észak felé Shanghai-t. A védelmi minisztérium nem kívánta kommentálni a lap értesülését.

A hadsereg üzemeltette Chungshan kutatóintézet, a rakéta kifejlesztője igyekszik 1000 kilométeresre növelni a hatótávot, ám ehhez amerikai hajtómúkomponensekre lenne szükségük, melyet ezidáig Washington nem volt hajlandó szállítani. Az intézet egyébként egy, a Tien Kung (Égi Nyíl) légvédelmi rendszeren alapuló kis hatósugarú ballisztikus rakétán is dolgozik.

Taiwan – melynek területére több mint 700 kínai rakéta irányul – aktív védelmének alapvető részét képzik a ballisztikus és cirkáló rakéták. A Hsiung Feng 2E-ből a jelenlegi tervek szerint 2010-ig 50, majd utána még 500 darab készülne. A 200 kg-os robbantófejet 0,85 Mach sebsséggel képes cirka 12 méteres pontossággal célbajuttatni. A navigációhoz GPS vagy GLONASS rendszert használ, mely pontosítása digitális terepfelismeréssel lehetséges.

Csökkentett költségvetéssel kell beérnie a Pentagon JSF programjának az idén, mivel a tavaly februárban bejelentett 2,6 milliárd Dolláros költségvetési igénylés várhatóan némileg – 200 millió dollárral – meg lesz nyirbálva. A csökkentés magába foglalja a kutatás/fejlesztés/tesztelés költségvetésének 108 milliós csökkentését is. A Pentagon által kérelmezett 2,6 milliárd magába foglalta a 2007-es költségvetési évben vásárlandó 5 gép 200 milliós anyagi támogatását is. Ebből 30 millió lett elvonva. A végeredmény közelebb áll a Szenátus eredeti 270 millióval csökkenteni kívánt összegéhez, mint a Pentagon elképzeléséhez. Idézet a szenátusi bizottság szeptemberi nyilatkozatából:

"A programban még mindig átdolgozás alatt áll a három JSF változat (F-35A : légierő; F-35B STOVL : tengerészgyalogság, britek, olaszok; F-35C : haditengerészet) és vizsgálatok folynak a szoftverek módosításának szükségességéről is. Amíg ezek nem fejeződnek be nem érezzük szükségét a rendszerfejlesztés anyagi támogatásának jelentősebb növelését"

Nem olyan ropogós hír, ugyan, de megjegyzendő, hogy egy ideje szóbeszéd tárgya, hogy a Pentagon teljes egészében törölné az egyik változatot. Kérdés hogy melyiket? Egy biztos: a B változat biztonságban van. Miért is? Mert a tengerészgyalogságnak nincs más alternatívája, ahogy a spanyoloknak és az olaszoknak sincs. De a legfőbb partner, Anglia is ezt választotta. (Más kérdés, hogy még az a csúnya dolog is megtörténhet, hogy a jelenlegi nézeteltérések miatt Anglia kilép a programból.) Marad tehát az A és C változat.

A C változat – 60 millió USD – drágább a jelenleg 45 millió körül mozgó A változatnál. Így az A változat törlése igen lerontaná az exportlehetőségeket. Ráadásnak a C változat van leginkább lemaradva a fejlesztés terén. A C változat törlése ugyanakkor a US Navy-t hozná nehezebb helyzetbe, lévén így a rövidebb hatósugarú B változatot kéne használnia. Ergo hoszabb távokra maradna a kisebb túlélési képességekkel rendelkező Super Hornet. Nehéz döntés lesz, ha tényleg meg kell hozni…

Annyi biztos, hogy az F-35 2006-ös végleges költségvetése nemsokára publikussá válik.

Helyzetjelentés lévén meg kell említeni a Dual Engine Program helyzetét. Mi is van vele? Míly meglepő, ezt is a törlés veszélye fenyegeti.
A program keretein belül két hajtómű – hagyományos és STOVL változatban is – lenne elérhető az F-35-höz: P&W F135 és GE/Rolls Royce F136 (fejlesztés alatt). Az elképzelés működik – láthatjuk az F-16 esetében – ám a JSF esetében lehet nem lesz ilyen opció. A kérdés nem része a 2006-os költségvetésnek, ám a 2007-esnek igen (Ezt idén februárig kell beadni.) A döntés nem feltétlenül csak a GE-t érintené rosszul, hanem az egész JSF programot: Az egyetlen elsődleges partner, Anglia elégedetlen, amin a Rolls Royce kiesése nem sokat segítene. Kilépésük nagyban drágítaná a gépek árát, elbizonytalanítva a gép exportlehetőségeit, illetve a külföldi résztvevők helyzetét.

Elképzelhető, hogy az elmúlt évtized számos sikertelen próbálkozása után ezúttal mégiscsak nyugdíjazzák Washington legutóbbi háborúiban oly nagy mértékben használt kémrepülőket, az U-2-eseket. Legalábbie egy pénzügyi dokumentum alapján erre lehet következtetni. A tavaly december 23-án, a Pentagon által jóváhagyott dokumentum titkosított, így a források névtelenek. A Program Budget Decision, avagy röviden PBD, 720 értelmében az utolsó "Dragon Lady" 2011-ben kerülne nyugdíjazásra. 2007-ben 3, 2008-ban 6, 2009 és 2010-ben 7 és végül 2011-ben 10 gép kerülne kivonásra. A dokumentum nem indokolja a program beszüntetését.

Ne feledjük, hogy a meglévő U-2 flotta 1995-1999 között felújításon esett át, mely keretén belül például mindegyik új hajtóművet, kabint és érzékelőket kapott. Egy kongresszusi vizsgálat szerint így akár 2050-ig hasznos feladatkört tölthetne be. És ha valaki még mindig úgy vélné, hogy már semmire nem jók ezek a vén vasmadarak: a CIA egykori játékszere pl. a 2003-as Iraki invázió során a felderítő repülések ugyan "csak" 19%-t végezte, ám ezzel az összesen begyűjtött információk közel 60%-át illetve a harctéri felvételek 88%-át szállította! További fejlemények az idei év elején várhatóak.

A háttérben a fő indíték minden valószínűség szerint a pilóta nélküli felderítőgépkre történő átállás meggyorsítása. Itt elsősorban a Global Hawk-ra kell gondolni perpillanat… Amíg az igen jó képességekkel bíró U-2 rendelkezésre áll, nincs akkora ösztönző erő az uav felderítők fejlesztésére. Ha összevetjük a GH és az U2 képességeit, akkor azt tapasztljuk, hogy igaz ugyan, hogy a Hawk kétszer meszebb képes repülni, és háromszor tovább képes a levegőben maradni, ám csak feleannyi érzékelőt tud szállítani mint az U-2. Ráadásként az új generátorok szolgáltatta szuper erőtartalékok néhány műszer képességeit meg is növelték. Ezen a téren még bőven van min javítani a Global Hawk esetében. A Northrop Grumman szerint egyébként a következő generációs Global Hawk hasznos teherkapacitása és elektromos generátora megközelíti majd az U-2 képességeit… Az USAF egyébként ameglévő 6 mellé további 51 beszerzését tervezi az 5000. repült órát harci körülmények között mostanában teljesítő Global Hawk-ból. Darabonként 50 millió USD-s áron.

Végszónak 1-2 apróság, amit a GH nem/egyenlőre nem tud.
-Pilóta vezette gépként az U-2 bármikor új célpont felé irányítható, a GH ezzel szemben előre felprogramozott útvonalt repül.
– A nemzetközi szabályozás értelmében biztonsági okokból pilóta nélküli gépek nem mindenhol repülhetnek

Kiváncsian várom tényleg vége-e a dalnak. Az U-2 az utóbbi másfél évtizedben számtalanszor bizonyította, hogy még mindig kivállóan alkalmas a feladatra. A fejleményekről lesz még híradás.

Ugyan a 2006-os gazdasági évre szóló költségvetésben 3,5 milliérd USD lett elkülönítve a C-17 szállítógép számára a Pentagon várhatóan azt fogja javasolni, hogy 2008-ban a 180. legyártott gép után szüntessék be a gép gyártását. (A légierő 220-at jelölt meg mint szükséges mennyíség) Mindezt annak ellenére, hogy a jelenlegi flotta meglehetősen nagy terhelése komolyan emészti a gépek élettartamának tartalékait.

A kaliforniai Long Beach-ben (ahol a Boeing C-17 gyárüzeme található) komoly lobby indult be, jelentős kedvezményeket ígérve az óriáscégnek. Többek között: az elkövetkező 5 évre 15%-os kedvezmény az energiaárakra, tárgyalások folynak a víz és a reptéri árak csökkentéséről, adókedvezmény, stb. No persze Long Beach számára nélkülözhetetlena a Boeing. A város az elmúlt 15 év során az ipari bázisának több mint 40%-t vesztette el, így az 5000 főt alkalmazó Boeing a legnagyobb munkáltató a városban. A C-17 gyártóüzem állítólag évi 1,4 milliárd Dollárt pumpál a város kasszájába. Nyilván nem lenne jó elveszteni. Ugyanakkor a Boeing az elmúlt 5 év során harmadolta a kaliforniai munkaerő állományát. Így talán már érthető ez a nagy kedvezményroham.

Egyébként potenciális szenátusi támogatás is elképzelhető (Hiszen a 2006-os védelmi budget módosításási javaslatát, mely felhatalmazza a légierőt 42 további C-17 vásárlására 89-8 arányban megszavazták.). De lobbyzik a kaliforniai kongresszusi delegáció és a United Aerospace Workers szakszervezet is. Kissé talán meglepő módon a Boeing is. Néhány elemző szerint azonban a Boeing visszafogott lobbyzása arra vezethető vissza, hogy a cég attól tart, hogy a Globemaster III további gyártása veszélybe sodorhatja a légierő új tankerbeszerzési tervezetét, amin a Boeing KC-767 vagy a KC-777 mérkőzne az Airbus/Northrop-Grumman KC-30-al.

A C-17 gyártása egyébként már több rázós helyzeten van túl, hiszen 1990-ben például Dick Cheney védelmi miniszter 210-ről 120-ra csökkentette a megrendelt gépek számát. 1993-ban a Pentagon átmenetileg 40-re redukálta a rendelést a gép árá és teljesítménye miatt. A C-17 képességeinek javítása után végül a légierő szállítókapacitásának gerincévé vállt, – részben a C-130 limitált kapacitása végett – a rendelt gépek számát pedig 180-ra emelték vissza.

Egy korábbi hírünkben már írtunk a Darpa 2., igen sikeresnek nevezhető Grand Challange versenéyről ($25 millió USD, Mojave sivatag, robotvezérlésű autók. Nem rémlik? Olvasd el ezen hírünket)

A tavaly őszi sikeren és megoldásokon felbuzdulva egy újabb verseny ötletével álltak elő a Pentagonnál. Az "Armor Challange" meghírdetésével abban bíznak, hogy egy sorozat lőteszt végül meghozza a gyümölcsét és valakik előállnak egy olyan módszerrel, mely ugyanolyan hatékony a 7.62mm-es (standard (ak-47) és páncéltörő lövedék) és a 12.5mm-es (.50) lövedékek megállításában, mint az RHA (rolled homogenous armor – hengerelt páncélzat), ám annál 50%-al könyebb. Ezek az elsődleges követelmények. Másodlagos követelményként nem árt, ha még olcsóbb is az RHA acélnál. Idézet a kiírásból:

[i]"A résztvevőknek várhatóan 3 18×18 inch-es panelt kell biztosítaniuk mindhárom veszélyforrás ellen. Elfogadott, hogy a különböző veszélyforrásokkal szemben különféle paneleket nevezzenek, ám azon konfigurációk, melyek mindhárom veszélyforrás ellen egyszerre nyújtanak védelmet, nagyobb eséllyel indulnak…

A program ideje alatt a tesztekre rendszeresen (negyedévente) kerül sor. A teszt után a csapat teljesítménye 2 szempontból lesz értékelve: 1.) a potenciális súlycsökkenés, 2.) a tömegtermelés várható költségei."[/i]

A Grand Challange-el ellentétben – mely végső soron robotizált szállítókonvojok megvalósításához nyújt segítséget – az Armor Challange egy jóval akutabb problémára keres megoldást: az afganisztáni és iraki tapasztalatok alapján sürgős igény van egy, a jelenleginél jobb páncélzat kifejlesztésére. Az elkövetkező évek a mainál sokkal-sokkal könyebb páncélzatot hozhatnak. Ugyanakkor a program egyben túl is mutat ezen a feladaton, hiszen a súlycsökkentés például a 70 tonnás Abrams tank utódjának szánt jármű súlya a jelenlegi elképzelések szerint mindössze 24 tonna. Ezen hatalmas súlycsökkenés jelentős részét jóval könyebb, ugyanakkor erősebb páncélzat formájában képzelik el.