Immáron tény, hogy legkésőbb 2012 végével kezdődően az Orosz Haditengerészet zászlóshajója, Oroszország jelenleg egyetlen, problémás múltú repülőgép-hordozója, az Admiral Kuznyecov bő 5 évre eltávra távozik. Ezen idő alatt Szeverodvinszkban élvezi majd a Szevmash hajógyár munkásainak kiemelt figyelmét. Igen, a Kuznyecov megújul, mondhatni hasonló kezelésben részesül, mint az amerikai szuperhordozók élettartamuk felénél.
Amiről tudni lehet, hogy biztosan hozzányúlnak, az a hordozó mára már kissé avittas kommunikációs és szenzor rendszere, de megújulnak a telepített fegyverrendszerek is, valamint ezzel kapcsolatban növelik a hangár méretét, nagyobb mennyiségű gép fogadására képessé téve az orosz repülőgép-hordozót.
Hírek szerint a hajó elvileg búcsút int a P-700 Granyit / SS-N-19 Shipwreck hajók elleni robotrepülőgépekből álló offenzív fegyverzetének, – ne feledjük, a materializálódott orosz repülőgép-hordozók feladatkörül végett ún. nehéz repülőgép-hordozó cirkáló besorolás alá estek, illetve esnek odahaza, így ha ez a lépés valóban végrehajtásra kerül, akkor úgymond részleges szerepvesztés következik be. Cserébe viszont a 12 vertikális indítótubus eltávolítása végett lehetőség nyílhat a hangártér megnagyobbítására, ezáltal több gép fogadására.
Fegyverzetet érintő átalakítások itt még nem érnek véget, állítólagosan a teljes defenzív arzenál is megújul: meg nem nevezett közepes hatótávolságú légvédelmi rendszerrel búcsúztatják a jelenleg ebben a szerepkörben védelmező biztosító 3K95 Kinzsal / SA-N-9 Gauntlet rendszert. A hajó 4 pontján elhelyezett Kinzsal indítóállásokhoz járó 192 rakéta helyett 80 – 120 darabos készletről szól a fáma. De nem feledkeznek meg a kis hatótávolságú légvédelmi rendszerekről sem, ebben a szerepben tevékenykedő Kastan rendszert a szintén kombinált csöves – rakétás rendszer, a Pancir-S1 / SA-22 Greyhound válthatja majd.
Az Admiral Kuznyecov légvédelmi rendszerének vázlata – a Kinzsal indítók, a Kastan-M és AK-630 CIWS rendszerekkel komoly védelmet biztosítanak a hordozónak. | Forrás ,
Ugyanakkor mindezen átalakításokra kissé soknak tűnik az 5 éves szárazdokk, így el lehet kezdeni agyalni azon, mihez is terveznek még hozzányúlni az oroszok. Persze olvasni már a nukleáris meghajtáson át a gőzkatapulton keresztül a navalizált PAK-FA-ig mindent. Nézzük…
Eddigi karrierje során az 1983-ban megkezdett építésű, majd 1987-ben átadott, végül 1991-ben hadrendbe állított Admiral Kuznyecov, osztályának egyetlen tagja elég sok időt töltött a kikötőkben, avagy éppen javítás alatt szárazdokkban. Szokás is emlegetni, hogy többet, mint kint a nyílt vízen. Ez részben a hajó nem éppen problémamentesre sikeredett gőzturbinás meghajtásának róható fel, így végül is logikus lépésnek tűnik megoldani, hogy a várhatóan még jó 2 évtizedig szolgálatban maradó Kuznyecovval e téren többet ne legyen probléma.
Ez egyes vélemények szerint a meghajtást biztosító rendszer komplett cseréjével lenne legkönnyebben orvosolható, mondjuk gázturbinás megoldással – mint például a másik oldal esetében az „újonc” USS Makin Island esetében. Egyesek odáig mennek, hogy egyenesen nukleáris meghajtásra átépítés is elképzelhető. Ezen talán egy „kissé” meredek véleményüket talán arra alapozták, hogy így a Kuznyecov amolyan főpróbája lehetne az osztály utódjául szolgáló, nukleáris meghajtású hordozóinak.
A találgatások persze itt nem állnak meg, hiszen adja magát még a katapultrendszer kérdése is – egyesek ezt is valószínűsítik. A RIA Novosztyi hírügynökség oldalán megjelentet hírben egyenesen odáig merészkednek, hogy nem ám hogy gőzkatapult, hanem egyenesen EMALS, azaz elektromágneses elvű rendszer is összejöhet. Persze ehhez csendben hozzáteszik, hogy ilyennel Oroszország még nem rendelkezik, így vagy vesznek, vagy illegálisan lemásolják.
Hát hogyne… Namost megszakítva a hír fonalát mi meg csendben ezért hivatalosan kiosztunk egy többszörös „MUHA díjat” a hírt elkövetőnek és a RIA Novosztyi párosnak… Elnézést kérünk olvasóinktól ezen ki közbejátszásért, egyáltalán nem szokásunk lefikázni más oldalak tartalmát és nem is kívánunk rendszert sem csinálni belőle, de ez egy annyira „remekmű”, hogy nem tudjuk megállni, hogy csak egy kommentként fűzzük hozzá a hírhez, hanem kicsit lazábbra vegyük hírünket miatta. :)
Az első plecsni a hírt elkövetőnek jár, aki érdekes módon úgy találta, hogy a hajó meghajtása determinálja a katapultrendszer milyenségét. Ugyanis olyat olvashatunk, hogy a gőzkatapulthoz nukleáris meghajtás szükségeltetik, ezzel szemben a gázturbinás meghajtás esetében nem marad más mint az elektromágneses rendszer. Amit végső esetben el kell lopni… (Mondjuk a jenkiktől, akik éppen igyekeznek elkerülni, hogy beletörjön a bicskájuk a rendszer implementálásába a Ford-osztály kapcsán.)
Egyébként még jó, hogy anno nem szóltak az angoloknak, vagy például a Forrestal vagy a Kitty Hawk-osztályok kapcsán az amerikaiaknak, hogy reaktor nélkül nincs ám gőzkatapult. Hogyan születtek volna meg a modern haditengerészet első, még gőzturbinás meghajtású szuperhordozói? :)
A második plecsni egyébként meg a RIA Novosztyi szerkesztőségének jár. Egy állami tulajdonú hírügynökségnél azért ciki olyan hírt lehozni, amiben arra van utalás, hogy esetleg állambácsinak le kell majd koppintani a riválistól a technológiát.
Előtérben a RIA Novosztyi (akkori főszerkesztője), háttérben az állam :) A felvétel Vlagyimir Putyin, akkori orosz elnök 2007-es szaúd-arábiai látogatása során készült | ,
No de visszatérve az eredeti vonalhoz: a gőzkatapult vonalon felvázolt dolog egyébként távolról sem lehetetlen, hiszen a szovjet éra alatt (majd bukása után) többször elhalt szovjet/orosz szuperhordozók – a már a tervezőasztalon kivégzett Project 1153 Orel, valamint az újragondolt, Kuznyecov utód tervezet alapján 1988-ban megkezdett építésű, ám 1991-ben anyagi problémák miatt 40%-os készültségről visszabontott Uljanovszk – kapcsán a technológiát kidolgozták, az ukrajnai teszt- / gyakorló platformon ki is próbálták. Azaz a nukleáris meghajtású CATOBAR típusú hordozó összerakásának titka nem teljesen idegen az oroszoknak – és vélhetően ezek a tervek lettek leporolva az akár már 2020-ra ígért új hordozó(k) kapcsán.
Mindenesetre ha valahova esetleg netán mégiscsak kerülne gőzkatapult, az valószínűleg a szögfedélzet lenne, az ugrósánc megtartása mellett.
Persze az már megint más kérdés, hogy ezekből a fentebb említettekből – amolyan teszt célzattal – akarnak-e valamit, illetve mit lehet megvalósítani a nem feltétlenül ilyesmire tervezett Kuznyecovon. Nos, majd kiderül, annyi azonban bizonyos, hogy a betervezett, ám még el sem kezdődött átépítések (egyelőre) 2017-körülre ígért befejeztével egy megújult fegyverzetű és kommunikációs képességeit csiszolt Kuznyecov mutatkozhat be, melynek vélhetően nem lesz probléma a mostani Szu-33-asai helyett fedélzetére venni azon 24 MiG-29K mindegyikét, melynek beszerzését az idei év elején jelentették be.
Zárásként egy ismert és tán kevésbé ismert jelenetekből összevágott anyag
.jpg){kind=link}
