Megtört a jég az Új START kapcsán – aktuális nuke számok

Június 1-én az Egyesült Államok úgymond megtörte a jeget és nyilvánosságra hozott számadatokat a 2011. február 5-vel hatályba lépett Új START egyezmény kapcsán – ennek érdekében amúgy már hónapok óta noszogatták a témában névvel rendelkező személyek. Washington és (Moszkva) legutóbb május 13-án kapott egy nyílt levelet, melyben a nukleáris arzenáljuk aktuális méretének közlésére sürgették őket – a levelet többek közt a START I és START II tárgyalások összehozásában részt vevő, jelenleg a Nemzeti Nukleáris Biztonsági Hivatal igazgatója Linton Brooks, Jack Matlock az USA egykori moszkvai nagykövete, Reagan elnök biztonsági tanácsadója, valamint William Perry, egykori védelmi miniszter neve fémjelzi.

Miért is volt erre szükség – merülhet fel a kérdés, mikor az Obama adminisztráció a nukleáris leszerelés és transzparencia szószólója?

Nos, azon sunnyogás miatt, amit például márciusban a Federal of American Scientists Nuclear Information Project részlegének igazgatója, Hans Kristensen is megtapasztalt, mikor is az Új START egyezmény által publikálhatónak megjelölt adatok után érdeklődött, ám csak következetes elzárkózást kapott válaszul:

„A (két fél által) kicserélt adatok titkosítottak, nyilvánosságra hozataluk nem lehetséges. … Elképzelhető, hogy bizonyos, nagyon általános számadatok nyilvánosságra hozhatóak lesznek, ám ez még egy eldöntendő kérdés és nem fog megtörténni legalább hat hónapig, ha megtörténik egyáltalán.”

Ezt a nukleáris leszerelésért tevékenykedő közösség felhorkanása követte, hangoztatva azon álláspontját, miszerint ugyan az orosz bürokráciától nem számítottak túl nagy együttműködésre, ám hogy a transzparencia éllovasának képében tetszelgő Obama adminisztráció is felvette az orosz tempót, arra nem számítottak és határozottan sürgetik a két felet, hogy a START I esetében alkalmazotthoz hasonlóan az Új START kapcsán is tegyék publikussá amire a egyezmény lehetőséget biztosít.

Ám minek a közzétételét engedélyezi és mikét tiltja az Új START egyezmény?

Kezdjük talán ott, hogy a korábbi START egyezményekkel szemben a két félnek sokkal több adatot kell megosztania egymással – például a kicserélt adatoknak tartalmaznia kell azt is, hogy az egyes rakétákon hány visszatérő egység csücsül, de még az egyes hordozóplatformok egyedi azonosítóját is.

A szerződés 7. cikkelyének 5. fejezete azonban előírja, hogy a felek kezébe került adatok nem hozhatóak csak úgy önkényesen nyilvánosságra, ahhoz a szerződő felek megállapodása szükséges. Azaz, ha az Egyesült Államok közkincsé szeretné tenni az orosz startégiai atomarzenál összetételét, ahhoz Moszkva beleegyezésére lenne szükség. Talán nem kell ecsetelnünk, hogy erre mennyi esélye lenne.

Ugyanakkor a szerződés ugyanezen fejezete egyben határozottan leszögezi, hogy a felek saját arzenáljukról részletes adatokat tehetnek közzé – némi megszorítással. A 6. fejezetben taglalt megszorítások azonban a lényeget nem takarják el, hiszen alapvetően csak az alábbi adatok közlését teszik közös megállapodás tárgyává: létesítmény koordináták és tervrajzok, egyedi azonosítószámok. (Ezen adatok megosztása a régi START szerződésekben sem szerepelt.)

Mindezek mellett bár az 5. fejezet tiltja a másik fél arzenáljának kirészletezését, az egyesített adatok közlését nem. A 7. fejezet értelmében a felek saját, illetve a partner fél telepített/nem telepített ICBM, SLBM indítók és nehézbombázók, valamint a telepített hordozóplatformokon megtalálható robbanótöltetek összesített számát publikussá tehetik.

És ezt tette most Washington – és vélhetően erre utaltak márciusban, csak ilyen-olyan okokból úgy tűnik mégsem tartott fél évig ennek eldöntése…

Az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumának weboldalára 2011. június 1-vel felkerült az első összesített adatcsomag, mely a 2011. február 5-i, azaz az egyezmény hatályba lépésekor fennálló állapotokat tárja a nagyközönség elé:

Amerikai illetékesek elmondása szerint előkészítés alatt van a részletes összesítés is, ám annak nyilvánosságra hozatalának időpontja egyelőre nem ismert.

A fenti táblázat kapcsán érdemes felidézni az Új START egyezmény lényegi elemeit, mit vállaltak vele a szerződő felek:

• 1 550 telepített robbanótöltet
• 800 aktív/inaktív ICBM, SLBM indító és nehézbombázó
• összesen 700 aktív ICBM, SLBM és nukleáris feladatkörre alkalmas nehézbombázó

Mint látható Oroszországnak mindössze pár tucat inaktív indító-/hordozóplatformot kell szanálnia, hiszen minden más tekintetben már most a szerződésben előirányzott értékek alatt van. Az Egyesült Államoknak némiképp több pénzbe fog kerülni ezen mutatvány.