A Kijevtől 130 km-re lévő városban, az atomreaktoroknak nem volt meg a kötelező könnyűvizes külső szigetelése, ezért a négyes blokk felmelegedett és ellenőrízhtettlenné vált. Két robbanás pár másodperc múlva bekövetkezett, hajnalban. A robbanás következtében az atomerőmű falai szétrepültek és 10 napon át égett. Nagy mennyiségű radioaktív szennyeződés került a levegőbe, több százszor annyi mint a második világháborúban Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák felrobbanása után. A Szovjet média csak pár napra rá értesítette a lakosságot az szörnyű eseményről.
Magyarországot a két rádióaktív felhő érintette, első észak felől jött (Lengyelenország-Svédország), amely április 29-én lépett Magyarországra és főként az északi régiót érintette. A második kelet felől (Románia-Ukrajna), amely Május 7-én ért hozzánk. Azonban szerencsére a sugárzás itthon kismértékű volt az Alpok-belihez.
A katasztrófát egy sikertelen kísérlet okozta, melynek a célja az volt, hogy egy különleges biztonsági eljárást szimuláljanak, így a reaktor teljesítményét 20-30 százalékra nyomták le, ami több előírásba is beleütközött.
A balesetet követően az erőmű másik három blokkját lezárták, de az első és a második blokkot 1986-ban újraindították. A vizsgálatok emberi mulasztást állapítottak meg.
A robbanás környékéről csak egy nappal később kezdődött meg a kilakoltatás 1986 és 1990 között 90 ezer, 1990 és 2000 között 72 ezer főt költöztettek át a sugárszennyezett területekről. Az erőmű körül 30 km-es zónát hatóságilag tiltott zónának nyilvánították.
Az 1990-es évektől erős nemzetközi benyomás alá került az ukrán atomenergiai ipar, hogy bezárassák az erőművet végleg. Kijev 1995-ben megállapodott erről az Európai Unióval, s 2000. december 15-én végleg leállították az erőmű még működőképes utolsó blokkját.